Szerencsére már szerda van, ami azt jelenti, hogy holnapután péntek :) De a hét eleje szokás szerint nehezen indult. Valamiért a hétfő a mumusom, ráadásul még nőnap is volt. 

Ja és ami még kissé sz@rul esett, hogy pénteken megjelent a közlönybe, miszerint a magunk fajtának is home office kell munkát biztosítani...

Szóval vártam a lehetőséget és már el is terveztem, hogy ha home office, akkor otthon miket fogok megcsinálni. Mivel én még egyetlen napot sem lehettem így otthon, tehát napi 9 órát töltök a munkahelyemen, így elég kevés időm jut az itthoni teendőkre. Úgy kipróbáltam volna, hogy milyen az...

De nem jött össze, nekünk bizony most is fogadni kell a hozzánk érkezőket, még akkor is ha elmondják, hogy a közvetlen hozzátartozójukat előző nap vitte el a mentő, mert covidos és olyan rossz állapotba volt, és közvetlen kontakt ugyan, de hát jönnie kellett hozzánk, ezért sorry, ha esetleg megfertőz...

Utálom a hétfőket! - Még mindig... Ja, már mondtam :) Ezért volt a szokásos hétfői depi...

Hétfőn délután munka után néztem ki a konyhaablakon, pont szemben egy virágbolt van. Unott férfiak zsebre tett kézzel álltak sorba az utcán vagy telefonálgattak és várták, hogy végre tudjanak venni egy szál vagy cserép virágot, hogy megfeleljenek a társadalmi elvárásnak.

Nem tudom miért alakult ez nálam így, de utálom a nőnapot. Minek ez??? 

Egyedül a korábbi munkahelyemen szerettem, mert ott a "fiúk" mindig valami poénos vagy saját készítésű dolgot is becsempésztek a köszöntésbe, és tényleg úgy tűnt,  hogy nekik is örömet okoz a készülődés. Nem beszélve arról, hogy mi lányok is viszontköszöntöttük őket április első péntekjén, vagy ha lehetett, akkor április elsején. Ekkor tartottunk nekik a "fiúnapot". És fergeteges volt. Olyan műsort, előadást csináltunk, hogy mindenki szétröhögte magát. Azt szerettem. Az egyik évben pl. ez volt: 

És így nézett ki a meghívó:

Ugye, hogy buli???

Ezt a kötelező, virág, csoki és tegyünk úgy, mintha öröm lenne, na ezt nem szeretem.

A férjemnek már az előző hetekben el kezdtem mondani, akár naponta többször is, hogy nehogy eszébe jusson csokit vagy virágot venni nekem nőnapra. Aztán odaáig fajult a dolog, hogy kitaláltam mit szeretnék, meg is vettem magamnak, ő meg finanszírozta.

Nem kell nagy dologra gondolni. Sőt! Eléggé kis dolog. 60 gramm matcha tea. Sokat olvastam róla és úgy döntöttem, hogy ki szeretném próbálni. Nézegettem a neten is, de sok helyen olvastam, hogy ócska minőségű hamisítványt árulnak legtöbb helyen, ezért inkább biztos (drágább) forrásból szereztem be. 

A beszerzésről jut eszembe: a vak nagybácsinak is sikerült tök jó dolgokat beszerezni a hobbytelken lévő kis házába. 

Megígértem neki, hogy szerzek konyhabútort, és bár elég hosszú időbe telt, de sikerült! 

És nem csak konyhabútort sikerült, hanem sarokülőgarnítúrát is, amit ki tud húzni és kétszemélyes ággyá alakítható. 

Nagyon jól sikerült a meglepetés, mert nem tudott róla. Az egész család segített. A konyhaszekrényt a lányom és az öcsém szállította, a sarokülőt az öcsém és a lányom párja egy héttel később. A férjem összerakta a konyhaszekrényt, így a következő hétvégén valódi meglepetés volt mikor "belebotlott" az ágyba, mert ugye nem lát, így mikor elindult a megszokott irányba szóltam neki, hogy óvatosan :) Amint tapogatta, először azt hite, hogy fotel, de aztán rájött, hogy nem fotel, hanem ágy. Végigvezettem a kezét, hogy tudja, hol van az ágyneműtartó, hol tudja kihúzni az ágyat, miképp tudja visszacsukni és közben ki is próbálta. Tényleg nagyon örült! Volt olyan pillanat, mikor az ágyon hempergett, mint egy kisgyerek és kacagott. Olyan jó volt látni. Szóval nem kell nagy dolog ahhoz, hogy az ember örömet szerezzen. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy a konyhaszekrényt húszezer az ágyat pedig ötezer forintért vettük. Ügyes vagyok ugye??? Ezeket interneten találtam, a marketplacen meg a jófogáson. Jó, mondjuk a konyhaszekrény szétszedve nem volt valami csábító, de vélhetően ezért nem csaptak le rá. Így nézett ki a hirdetésben:

De én megláttam benne a potenciált, és amint összeraktunk, már szerintem nagyon megérte az árát. 

 

Szombaton pedig még a hiányzó konyhaasztalt is megszereztem, sőt a véletlen megsérült mosdókagyló helyett is sikerült másikat venni csapteleppel és automata leeresztőszeleppel együtt. 

 

Az asztal a mosdóval és a csapteleppel együtt hatezer forint volt. Csak a csaptelep magába többe került volna, de már nagy rutinom van. Ezeket a piacon vettem és marhára tudok alkudozni. Az asztal előnye, hogy nagyon kis helyen is elfér, de fel lehet hajtani akár csak az egyik oldalát, vagy mindkettőt is. 

 

Ezeket is elvittem a nagybátyámhoz, "megmutattam" neki, ami annyit jelent, hogy körbetapogatta. Boldog volt! Az asztalt nem is engedte a tárolóba tenni, amíg ki nem visszük a hobbyra, hanem a mostani szobájába rakatta be :) 

Már tényleg nem sok dolog kell és teljesen lakható (komfortos) lesz a kis ház, ha ki szeretne menni "kertészkedni" megteheti. Akár napokat is el tud így már tölteni ott. Már "csak" az ablakot kell(ene) lecserélni egy hőszigetelt műanyagra és a cserépkályhához beszerezni a csövet. És kész!

Megosztás a facebookon