Így köszönt az öcsém ma, mikor találkoztunk. Persze ezt még megelőzte egy-két dolog.

Reggel szokás szerint kimentem a "lengyelpiacra", nem sok árus volt, sőt úgy is mondhatnám, hogy inkább csak vásárlók voltak szinte, de azért sikerült pár apró "kincset" találnom. Amint mentem a kocsihoz, hogy betegyem a csomagtartóba a frissen szerzett dolgokat, legnagyobb meglepetésemre azzal szembesültem, hogy defektes a bal hátsó kerekem. 

Sz@rul esett, de nem estem kétségbe. Eszembe jutott, hogy pár száz méterre mintha lenne egy gumis...

Szóval hívtam is az öcsémet, hogy "telefonos segítséget kérjek tőle". A kérdésemre viszont, hogy defektes kerékkel elgurulhatok-e a pár száz méterre lévő gumishoz, azt mondta, hogy ha teljesen le van eresztve, akkor nem!

Jól van na! Biztos sokan tisztába vannak ezzel, de én szőőőőőke nő vagyok, akinek szerencsére van egy szuper öccse, aki még ráadásul autószerelő is! Ezért inkább a mosógépet szerelem meg, de az autó nekem szent, abba nem piszkálok bele!

Szóval azt mondta az öcsém, hogy elő kell venni a mankókereket és kicserélni... Valószínűleg érezhette a hangomon a bizonytalanságot, vagy csak egyszerűen ismer már annyira, hogy felajánlotta, ha megreggeliznek, akkor ha gondolom segít. 

Hát jóhogy gondolom! :) Ha nagyon muszáj lenne, a préri közepén lennék, és nem tudnék segítséget kérni, akkor vélhetően nekiállnék, de nem bíznék annyira magamba, hogy biztos jól meghúztam-e a csavarokat, stb. Szóval így maximális biztonságot jelent, hogy az öcsém megcsinálja. Inkább sétáltam még a piacon addig, míg oda nem ért. Vártam volna akár fél napot (vagy még többet) is rá. Ennyire vagyok magabiztos műszaki téren... 

Jött is nemsokára és neki ez annyi volt, mint nekem pl. elmosni egy edényt. Semmi. Pikk-pakk megcsinálta.

És így elnézve a dolgot, tényleg nem egy agysebészet, de azért inkább bízok az öcsémbe, mint magamba. Olyan büszke vagyok rá, és úgy örülök, hogy bármikor segítségre van szükségem, számíthatok rá. 

Szóval nem is annyira rossz ez a nap...

A férjem is aggódott, hívogatott, hogy mi van már? De még mielőtt hazamentem volna, anyukámhoz is beugrottam, mert hétvégén így szoktam és tegnap nem jártam arra. 

Otthon pedig mikor hazaértem Valentin nap alkalmából meglepetés is várt. 

Na jó, nem ilyen... :) Hanem ilyen: 

Pedig ugye én úgy tudtam, hogy: 

Ezzel azt akartam mondani, hogy nem számítottam semmi virágra vagy hasonlóra. Mégiscsak idén lesz 30 éve, hogy a felesége vagyok. De nem csak virág volt, hanem ami ennél is többet ért, hogy kiteregetett, és kitakarított, felmosott. Ez mindennél többet ért. Mondjuk bilincset nem vett :) 

Összegezve a mai napot, nem is volt ez olyan rossz, mert abba erősített meg, hogy vannak akiknek fontos vagyok, ha kell segítenek és odafigyelnek.

Úgy is mondhatnám, hogy igazából ez egy jó nap!

Csak kár, hogy holnap már megint hétfő... 

Megosztás a facebookon

Szerintem nem!

Mi is történt mióta nem írtam?

Nos, sokminden.

Volt aki azt mondta, hogy pechszériám van, de én ezt nem igazán éltem meg így.

Ugye, mint korábban írtam, anyák napján lerobbantam a kocsival, de az öcsém akkor még pöccre tudta indítani. Aztán bevérzett a szemem, mikor máskor, mint a szabadságom ideje alatt, és pünkösd előtt már az öcsém sem tudta beindítani a kocsit, akkor már vontatni kellett hozzá a szervizbe, ahol az ünnep utáni napon meg is csinálta.

Aztán jött az, hogy következő pénteken a körúton sikerült defektet kapnom.

Szinte rögtön észrevettem, hogy valami nincs rendben, ezért amint alkalmam volt lehúzódtam és mit látok? Egy kisméretű imbuszkulcs lóg ki a jobb hátsó kerekemből. Mit tehettem volna? Természetesen telefonos segítséget kértem. Hívtam az öcsémet. Csakhogy ők meg már elindultak Siófokra welnessezni, így egyedül kellett megoldanom a dolgot.

Próbáltam kivenni az imbuszkulcsot, melynek a kisebb vége volt a gumi mintájába belefúródva, de akkor hallottam, hogy ereszteni kezd a gumi. Így fogtam magam és nem húztam ki. Eszembe jutott, hogy ha tüdőn szúrnak valakit, ott sem szabad kihúzni a kést, mert azonnal összeesik a tüdő ... Szép lassan elindultam hát a gumishoz, akit az öcsém ajánlott. Kérdeztem tőle, hogy előtte odatelefonáljak, vagy csak menjek? Erre bölcs tanácsot adott: oda is telefonálhatsz, de ha odagurulsz az imbuszkulccsal a kerékben, vélhetően nem fog elküldeni.

Így is tettem. Szerencsém volt, mert éppen senki sem volt a gumiszervizbe (mármint kuncsaft). A szaki nagyon kedves volt, és felfedezni véltem volt kolléganőm vőlegényét is, aki szintén ott dolgozik. Gyorsan megjavították a gumit, aminek a javítási költsége még 2000 Ft. sem volt, így örömömben egy ötszázast is nyomtam a szaki kezébe "gyorsasági felárként". És ajándékba megkaptam a baj okozóját is: 

Ezt követően indultunk másnap anyóshoz Abádszalókra. Nem volt semmi gáz, csak hazafelé szereztem a férjem szerint 3 "büntetőpontot".

Ezeket Ő adta nekem, mert szerinte egyszer amikor előzni akartam egy teherautót, akkor az előzés megkezdése után mégis visszasoroltam. Szerintem ez nem hiba, hiszen kinéztem, láttam hogy jönnek szembe és úgy ítéltem meg, hogy nem biztonságos az előzés, ezért visszamentem a helyemre.

A második az már valóban "gázos" volt, még én is agyaltam rajta, hogy ez meg hogy történt? Szintén előzéses sztori, nekifogtam a dolognak ahogy tanultam, kinéztem előzhetek-e, aztán visszapillantó, bal oldali tükör, majd váll fölött hátranéztem, hogy van-e valaki a holttérbe... Sehol senki, ezért előzni kezdtem, de vélhetően pont ekkor adott gázt és kezdett bele a mögöttem haladó is az előzésbe, ezért egyszerre ketten mentünk ki balra, és majdnem sikerült csattani.

A harmadik Nagykőrös határában történt, ahol a földes útról úgy kanyarodott elém egy lovaskocsi (lakott területen kívül, ahol ugye nem 50-en megy az ember), hogy satuféket kellett nyomnom. A nagy csikorgás mellett még időben le tudtam lassítani és ki tudtam kerülni a vélhetően nem éppen "szomjas" hajtót. 

Aztán hétfőn meg úgy indult a munka, hogy a számítógépem bemondta az unalmast,

nem tudtam dolgozni, informatikust kellett hozzá hívni. Ekkor mondták a kollégák, hogy ez már bizony pechszéria. Én meg közbe arra gondoltam, hogy lehet.... de kinek??? Hiszen ők szegények dolgoznak, alig győzik az ügyfeleket, én meg "hereverélek" :), mert rossz a gépem.

Akkor most ez nekem rossz??? 

És még valami.

A parkolás elég nehézkes a munkahelyemnél, hiszen sokan jönnek kocsival (két hivatal dolgozói is) plusz még az ügyfelek, ezért nem igazán van parkolóhely. Nekem azért általában akadt, ha nem is a parkolóban, akkor pár tíz méterre ahol nem kell már fizetni parkolási díjat. Nos egyik reggel a kolléganőm megkérdezte, hogy megint odaálltál ahová szoktál? Én meg rávágtam, hogy persze. Ekkor azt mondta, hogy nézzek csak ki az ablakon, mert ki van téve egy megállni tilos tábla oda, ráadásul alatta egy elvontatásra figyelmeztető jelzés is. 

Na bakker! Tényleg! De mikor rakták azt oda??? Tegnap még nem volt ott!!! Először átmentem a közérdekű munkával foglalkozó kollégához, hogy ha arra kerülne sor, hogy ezért megbüntetnek, akkor ugye el tudja nekem intézni a közérdekű munkát? Erre azt válaszolta, hogy a sofőr távollétében kiszabott bírságot nem lehet közérdekű munkára váltani... Na még ez is.

Mit tehettem volna, beültem a kocsiba és elálltam onnan. Ekkor vettem jobban szemügyre a táblát. Közelről egyértelmű volt, hogy lopott a tábla, és a kihelyezése sem éppen szakszerű, hiszen a sarki ház kerítésének az egyik oszlopára volt úgy feltűzve, hogy látszódott rajta, ezt bizony valahonnan levágták vagy törték, de nem éppen ide tervezték. 

Mindenesetre máshová parkoltam, de amint visszaértem az irodába (feldúltan és dühösen), azonnal szerkesztettem egy levelet, és bedobtam a kerítés tulajdonosának. Ez állt rajta: 

Btk. XXII. FEJEZET

A KÖZLEKEDÉSI BŰNCSELEKMÉNYEK

A közlekedés biztonsága elleni bűncselekmény

232. § (1) Aki közlekedési útvonal, jármű, üzemi berendezés vagy ezek tartozéka megrongálásával vagy megsemmisítésével, akadály létesítésével, közlekedési jelzés eltávolításával vagy megváltoztatásával, megtévesztő jelzéssel, ... veszélyezteti, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Aztán fogtam a levelet és bedobtam a postaládába.

És láss csodát, délután hívott a munkatársam, aki korábban ment haza, hogy képzeljem el, eltűnt a közlekedési tábla. :) Ennyi. 

Érdekérvényesítettem.

És tudom, lehet veszélyes oda állni, mert esetleg megkarcolják a kocsit, vagy hasonló, de én most biciklivel járok dolgozni :) 

És lehet mások úgy gondolják, hogy pechszériám van, de én bizony nagyon is jól érzem magam a bőrömben. A problémákat megoldom, a nehézségeket leküzdöm és jövő héten elkezdődik a szabadság, mely úgy fog kb. kinézni, hogy egy hetet dolgozok aztán egy hetet szabadságon leszek és ez fog váltakozni egész szeptemberig ... 

Szóval szerintem egyáltalán nem vagyok peches. 

 

Megosztás a facebookon