Szerintem nem!

Mi is történt mióta nem írtam?

Nos, sokminden.

Volt aki azt mondta, hogy pechszériám van, de én ezt nem igazán éltem meg így.

Ugye, mint korábban írtam, anyák napján lerobbantam a kocsival, de az öcsém akkor még pöccre tudta indítani. Aztán bevérzett a szemem, mikor máskor, mint a szabadságom ideje alatt, és pünkösd előtt már az öcsém sem tudta beindítani a kocsit, akkor már vontatni kellett hozzá a szervizbe, ahol az ünnep utáni napon meg is csinálta.

Aztán jött az, hogy következő pénteken a körúton sikerült defektet kapnom.

Szinte rögtön észrevettem, hogy valami nincs rendben, ezért amint alkalmam volt lehúzódtam és mit látok? Egy kisméretű imbuszkulcs lóg ki a jobb hátsó kerekemből. Mit tehettem volna? Természetesen telefonos segítséget kértem. Hívtam az öcsémet. Csakhogy ők meg már elindultak Siófokra welnessezni, így egyedül kellett megoldanom a dolgot.

Próbáltam kivenni az imbuszkulcsot, melynek a kisebb vége volt a gumi mintájába belefúródva, de akkor hallottam, hogy ereszteni kezd a gumi. Így fogtam magam és nem húztam ki. Eszembe jutott, hogy ha tüdőn szúrnak valakit, ott sem szabad kihúzni a kést, mert azonnal összeesik a tüdő ... Szép lassan elindultam hát a gumishoz, akit az öcsém ajánlott. Kérdeztem tőle, hogy előtte odatelefonáljak, vagy csak menjek? Erre bölcs tanácsot adott: oda is telefonálhatsz, de ha odagurulsz az imbuszkulccsal a kerékben, vélhetően nem fog elküldeni.

Így is tettem. Szerencsém volt, mert éppen senki sem volt a gumiszervizbe (mármint kuncsaft). A szaki nagyon kedves volt, és felfedezni véltem volt kolléganőm vőlegényét is, aki szintén ott dolgozik. Gyorsan megjavították a gumit, aminek a javítási költsége még 2000 Ft. sem volt, így örömömben egy ötszázast is nyomtam a szaki kezébe "gyorsasági felárként". És ajándékba megkaptam a baj okozóját is: 

Ezt követően indultunk másnap anyóshoz Abádszalókra. Nem volt semmi gáz, csak hazafelé szereztem a férjem szerint 3 "büntetőpontot".

Ezeket Ő adta nekem, mert szerinte egyszer amikor előzni akartam egy teherautót, akkor az előzés megkezdése után mégis visszasoroltam. Szerintem ez nem hiba, hiszen kinéztem, láttam hogy jönnek szembe és úgy ítéltem meg, hogy nem biztonságos az előzés, ezért visszamentem a helyemre.

A második az már valóban "gázos" volt, még én is agyaltam rajta, hogy ez meg hogy történt? Szintén előzéses sztori, nekifogtam a dolognak ahogy tanultam, kinéztem előzhetek-e, aztán visszapillantó, bal oldali tükör, majd váll fölött hátranéztem, hogy van-e valaki a holttérbe... Sehol senki, ezért előzni kezdtem, de vélhetően pont ekkor adott gázt és kezdett bele a mögöttem haladó is az előzésbe, ezért egyszerre ketten mentünk ki balra, és majdnem sikerült csattani.

A harmadik Nagykőrös határában történt, ahol a földes útról úgy kanyarodott elém egy lovaskocsi (lakott területen kívül, ahol ugye nem 50-en megy az ember), hogy satuféket kellett nyomnom. A nagy csikorgás mellett még időben le tudtam lassítani és ki tudtam kerülni a vélhetően nem éppen "szomjas" hajtót. 

Aztán hétfőn meg úgy indult a munka, hogy a számítógépem bemondta az unalmast,

nem tudtam dolgozni, informatikust kellett hozzá hívni. Ekkor mondták a kollégák, hogy ez már bizony pechszéria. Én meg közbe arra gondoltam, hogy lehet.... de kinek??? Hiszen ők szegények dolgoznak, alig győzik az ügyfeleket, én meg "hereverélek" :), mert rossz a gépem.

Akkor most ez nekem rossz??? 

És még valami.

A parkolás elég nehézkes a munkahelyemnél, hiszen sokan jönnek kocsival (két hivatal dolgozói is) plusz még az ügyfelek, ezért nem igazán van parkolóhely. Nekem azért általában akadt, ha nem is a parkolóban, akkor pár tíz méterre ahol nem kell már fizetni parkolási díjat. Nos egyik reggel a kolléganőm megkérdezte, hogy megint odaálltál ahová szoktál? Én meg rávágtam, hogy persze. Ekkor azt mondta, hogy nézzek csak ki az ablakon, mert ki van téve egy megállni tilos tábla oda, ráadásul alatta egy elvontatásra figyelmeztető jelzés is. 

Na bakker! Tényleg! De mikor rakták azt oda??? Tegnap még nem volt ott!!! Először átmentem a közérdekű munkával foglalkozó kollégához, hogy ha arra kerülne sor, hogy ezért megbüntetnek, akkor ugye el tudja nekem intézni a közérdekű munkát? Erre azt válaszolta, hogy a sofőr távollétében kiszabott bírságot nem lehet közérdekű munkára váltani... Na még ez is.

Mit tehettem volna, beültem a kocsiba és elálltam onnan. Ekkor vettem jobban szemügyre a táblát. Közelről egyértelmű volt, hogy lopott a tábla, és a kihelyezése sem éppen szakszerű, hiszen a sarki ház kerítésének az egyik oszlopára volt úgy feltűzve, hogy látszódott rajta, ezt bizony valahonnan levágták vagy törték, de nem éppen ide tervezték. 

Mindenesetre máshová parkoltam, de amint visszaértem az irodába (feldúltan és dühösen), azonnal szerkesztettem egy levelet, és bedobtam a kerítés tulajdonosának. Ez állt rajta: 

Btk. XXII. FEJEZET

A KÖZLEKEDÉSI BŰNCSELEKMÉNYEK

A közlekedés biztonsága elleni bűncselekmény

232. § (1) Aki közlekedési útvonal, jármű, üzemi berendezés vagy ezek tartozéka megrongálásával vagy megsemmisítésével, akadály létesítésével, közlekedési jelzés eltávolításával vagy megváltoztatásával, megtévesztő jelzéssel, ... veszélyezteti, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Aztán fogtam a levelet és bedobtam a postaládába.

És láss csodát, délután hívott a munkatársam, aki korábban ment haza, hogy képzeljem el, eltűnt a közlekedési tábla. :) Ennyi. 

Érdekérvényesítettem.

És tudom, lehet veszélyes oda állni, mert esetleg megkarcolják a kocsit, vagy hasonló, de én most biciklivel járok dolgozni :) 

És lehet mások úgy gondolják, hogy pechszériám van, de én bizony nagyon is jól érzem magam a bőrömben. A problémákat megoldom, a nehézségeket leküzdöm és jövő héten elkezdődik a szabadság, mely úgy fog kb. kinézni, hogy egy hetet dolgozok aztán egy hetet szabadságon leszek és ez fog váltakozni egész szeptemberig ... 

Szóval szerintem egyáltalán nem vagyok peches. 

 

Megosztás a facebookon

avagy jobb, ha ma semmibe se kezdek :)

Szóval ma jó volt a napom egészen addig, amíg fel nem keltem :)

 

Megvan a dalszöveg? 

" ...  Ez nem az én napom! mindenki felejtsen el....
Senki ne írjon, senki ne hívjon, senki ne kérdezze mivan velem
senki ne mondja, mit kéne tennem , senki ne mondja mi kéne lennem
senki ne kérdezze mi van velem... mert leszarom:
ez nem az én napom...

... más lesz holnap
de ettől még tele van a bréé
nem számít, hogy vagyok ne is kérdezd
úgyis azt mondom- semmi tré!"

Elvileg ugye "szabadságon vagyok". A hangsúly az "elvileg" szón van. Vagyis ez így nem teljesen helyes, hiszen szabadságon vagyok, csak éppen nincs időm pihenni, lazulni.

Még mindig van mit ügy-intézni az új munkahely miatt. Ráadásul a férjem a héten itthon van, mert csak nem akar javulni a vérnyomása. Azt pedig gondolom nem kell senkinek sem ecsetelni, hogy milyen egy "beteg férfi". Már többször próbálták beállítani neki a gyógyszerelést, de max. 1-2 napig javul, utána megint 160 fölé megy a vérnyomása. A főnöke azt mondta, hogy a héten pihenjen, szedje össze magát, most ne dolgozzon, szabadságot kapott. Szerettünk volna lemenni a héten a Balcsira, de úgy néz ki a fejlemények birtokában, hogy nem lesz belőle semmi. A fiam legalább lement a barátaival. 

Szóval visszatérve a főcímre: miért gondolom, hogy ez nem az én napom? Nos reggel az öcsémmel kimentünk a (volt/még jelenlegi) munkahelyemre. Vittünk ki jó néhány doboz adományruhát. Gondoltam, hogy addig én kikérem az ügyintézőtől az igazolást, mely szerint augusztus 31. megszűnik a munkaviszonyom, hogy le tudjam adni a leendő munkahelyemen. Nos nem lett meg a papír. Az ügyintézőre egy cseppet sem haragszom, hiszen szegény szemlátomást nagyon-nagyon leterhelt. Fiatal csinos lány, de bizony karikásak a szemei és túlságosan "fáradt". A papírt egyébként megcsinálta volna, de nem volt aki aláírja... No nem baj - gondoltam, még úgyis be kell mennem (ismét, sokadszorra) a NYUFIG-ba, mert hiába mondták két hete, hogy már aláírta a revizor a papíromat és hamarosan postázzák, ennek ellenére nem hozta a postás. Bementem hát, hogy legalább egy másolatot adjanak a határozatból. (mivel az én ügyszámommal nem enged a rendszer időpontot foglalni, így bizony ki kell várni a soromat..., ma 18-an voltak előttem. Pffffff) Végre sorra kerültem. Elmondtam mi járatban vagyok (sajnos az elmúlt két hét alatt sem kaptam meg a határozatot, amit le kellene adnom az új munkahelyen), erre megnézte és közölte: sajnos még mindig fogalmazvány állapotban van, nem készült el a határozat, ezért nem tud másolatot adni róla... Pfffffffff

No mindegy! Ennyi szívás után egy kis önjutalmazás jár, ugye??? Irány a szoli! A szokásos kabinba mentem a szokásos időre (10-es kabin, 12 perc). Levetkőztem, bekentem magam, befeküdtem és indítom a gépet, mondom indítom a gépet, mondom START... De nem indul! Bakker! Mi van ma??? Ki a gépből, nagyjából magamra kapok valamit és kiszólok a pulthoz: nem indul a gép! A kislány értetlenül néz, hiszen nála úgy tűnik, hogy már 9 perce a gépbe barnulok. Csak nem tágítok, hát odajön. És valóban. Lekapcsolta az áramot központilag, újraindította és elindult. Dejóóóó! Csakhogy én még mindig ruhába vagyok... Nem baj, vetkőzés ezerrel, ugrás a gépbe, és végre-végre 12 perc nyugalom. A szoli után indultam a leendő munkahelyemre, hiszen tegnap szóltak, hogy megvan az alkalmassági vizsgálatom időpontja és vegyem át hozzá a beutalót. Aztán végül sikerült a NAV-nál is minden szükséges papírt kikérni a vagyonnyilatkozatokhoz, azt is megcsináltam, leadnám. És a NYUFIG-tól ugyan nincs meg a jogviszony igazolás, de amit csak össze tudtam szedni a korábbi munkahelyeimről kilépő papírokat, azokat vittem, hátha elegek lesznek azok is első körben. Elgyalogolok hát a Kormányhivatalba, bejutok az ügyintéző ajtaja elé, ami tárva-nyitva, de sehol senki. Várok-várok, csörög a telefon az irodába, ezért reménykedem, hogy előbb-utóbb előkerül akire várok. De hiába, nem jön senki. Egyszer csak egy másik irodából egy kedves fiatal hölgy felbukkan és nagyon segítőkésznek bizonyul. Kiderül, hogy az ügyintéző szabadságon van, de átadott mindent a vele egy szobában lévő kollégájának, csakhogy neki meg el kellett mennie és csak 1-2 óra múlva ér vissza. Nos ez sem jött össze. Pfffff

Ez már sok. Indulás hazafelé. Szigorúan gyalog, hiszen ki tudja... ha buszra ülnék még karamboloznánk vagy valami hasonló...

Tehát a mai nap összefoglalva:

- nincs kilépő papírom

- nincs határozat a jogviszonyaimról

- a szoli sem jött össze elsőre

- nincs az ügyintézőm, nem tudtam leadni a vagyonnyilatkozatot, nem tudtam átvenni az alkalmasságihoz a papíromat.

 

Fenti képsorból okulva, azt hiszem ma nem próbálkozom semmivel. Pedig terveim között szerepelt, hogy kimegyek az usziba és elmegyek a kondiba is. (De az uszi és a kondi veszélyes üzem, főleg a mai napomat nézve :) Tehát ezek után N E M ! ! ! Nem megyek sehová, nem csinálok semmi olyasmit ami rosszul sülhet el. Ma csak nézek ki a fejemből, max. olvasok (jah, igen a törvényeket kellene olvasgatnom, de olyan balga voltam, hogy a leendő főnököm felajánlotta, hogy kinyomtatja nekem, én meg költségtakarékosságra hivatkozva azt mondtam, hogy majd olvasgatom a neten. Igen ám, csakhogy ettől kifolyik a szemem. Ezreket meg nem fogok azért fizetni, hogy kinyomtattassam itt mellettünk a fénymásolónál.) Szóval marad valami jó kis könyv, max. filmnézés, esetleg kutyasétáltatás. 

Mára ennyi! De holnapra mindez már csak történelem lesz. Holnap már minden rendben lesz! Eldöntöttem és kész! 

 

 

Megosztás a facebookon