avagy jobb, ha ma semmibe se kezdek :)

Szóval ma jó volt a napom egészen addig, amíg fel nem keltem :)

 

Megvan a dalszöveg? 

" ...  Ez nem az én napom! mindenki felejtsen el....
Senki ne írjon, senki ne hívjon, senki ne kérdezze mivan velem
senki ne mondja, mit kéne tennem , senki ne mondja mi kéne lennem
senki ne kérdezze mi van velem... mert leszarom:
ez nem az én napom...

... más lesz holnap
de ettől még tele van a bréé
nem számít, hogy vagyok ne is kérdezd
úgyis azt mondom- semmi tré!"

Elvileg ugye "szabadságon vagyok". A hangsúly az "elvileg" szón van. Vagyis ez így nem teljesen helyes, hiszen szabadságon vagyok, csak éppen nincs időm pihenni, lazulni.

Még mindig van mit ügy-intézni az új munkahely miatt. Ráadásul a férjem a héten itthon van, mert csak nem akar javulni a vérnyomása. Azt pedig gondolom nem kell senkinek sem ecsetelni, hogy milyen egy "beteg férfi". Már többször próbálták beállítani neki a gyógyszerelést, de max. 1-2 napig javul, utána megint 160 fölé megy a vérnyomása. A főnöke azt mondta, hogy a héten pihenjen, szedje össze magát, most ne dolgozzon, szabadságot kapott. Szerettünk volna lemenni a héten a Balcsira, de úgy néz ki a fejlemények birtokában, hogy nem lesz belőle semmi. A fiam legalább lement a barátaival. 

Szóval visszatérve a főcímre: miért gondolom, hogy ez nem az én napom? Nos reggel az öcsémmel kimentünk a (volt/még jelenlegi) munkahelyemre. Vittünk ki jó néhány doboz adományruhát. Gondoltam, hogy addig én kikérem az ügyintézőtől az igazolást, mely szerint augusztus 31. megszűnik a munkaviszonyom, hogy le tudjam adni a leendő munkahelyemen. Nos nem lett meg a papír. Az ügyintézőre egy cseppet sem haragszom, hiszen szegény szemlátomást nagyon-nagyon leterhelt. Fiatal csinos lány, de bizony karikásak a szemei és túlságosan "fáradt". A papírt egyébként megcsinálta volna, de nem volt aki aláírja... No nem baj - gondoltam, még úgyis be kell mennem (ismét, sokadszorra) a NYUFIG-ba, mert hiába mondták két hete, hogy már aláírta a revizor a papíromat és hamarosan postázzák, ennek ellenére nem hozta a postás. Bementem hát, hogy legalább egy másolatot adjanak a határozatból. (mivel az én ügyszámommal nem enged a rendszer időpontot foglalni, így bizony ki kell várni a soromat..., ma 18-an voltak előttem. Pffffff) Végre sorra kerültem. Elmondtam mi járatban vagyok (sajnos az elmúlt két hét alatt sem kaptam meg a határozatot, amit le kellene adnom az új munkahelyen), erre megnézte és közölte: sajnos még mindig fogalmazvány állapotban van, nem készült el a határozat, ezért nem tud másolatot adni róla... Pfffffffff

No mindegy! Ennyi szívás után egy kis önjutalmazás jár, ugye??? Irány a szoli! A szokásos kabinba mentem a szokásos időre (10-es kabin, 12 perc). Levetkőztem, bekentem magam, befeküdtem és indítom a gépet, mondom indítom a gépet, mondom START... De nem indul! Bakker! Mi van ma??? Ki a gépből, nagyjából magamra kapok valamit és kiszólok a pulthoz: nem indul a gép! A kislány értetlenül néz, hiszen nála úgy tűnik, hogy már 9 perce a gépbe barnulok. Csak nem tágítok, hát odajön. És valóban. Lekapcsolta az áramot központilag, újraindította és elindult. Dejóóóó! Csakhogy én még mindig ruhába vagyok... Nem baj, vetkőzés ezerrel, ugrás a gépbe, és végre-végre 12 perc nyugalom. A szoli után indultam a leendő munkahelyemre, hiszen tegnap szóltak, hogy megvan az alkalmassági vizsgálatom időpontja és vegyem át hozzá a beutalót. Aztán végül sikerült a NAV-nál is minden szükséges papírt kikérni a vagyonnyilatkozatokhoz, azt is megcsináltam, leadnám. És a NYUFIG-tól ugyan nincs meg a jogviszony igazolás, de amit csak össze tudtam szedni a korábbi munkahelyeimről kilépő papírokat, azokat vittem, hátha elegek lesznek azok is első körben. Elgyalogolok hát a Kormányhivatalba, bejutok az ügyintéző ajtaja elé, ami tárva-nyitva, de sehol senki. Várok-várok, csörög a telefon az irodába, ezért reménykedem, hogy előbb-utóbb előkerül akire várok. De hiába, nem jön senki. Egyszer csak egy másik irodából egy kedves fiatal hölgy felbukkan és nagyon segítőkésznek bizonyul. Kiderül, hogy az ügyintéző szabadságon van, de átadott mindent a vele egy szobában lévő kollégájának, csakhogy neki meg el kellett mennie és csak 1-2 óra múlva ér vissza. Nos ez sem jött össze. Pfffff

Ez már sok. Indulás hazafelé. Szigorúan gyalog, hiszen ki tudja... ha buszra ülnék még karamboloznánk vagy valami hasonló...

Tehát a mai nap összefoglalva:

- nincs kilépő papírom

- nincs határozat a jogviszonyaimról

- a szoli sem jött össze elsőre

- nincs az ügyintézőm, nem tudtam leadni a vagyonnyilatkozatot, nem tudtam átvenni az alkalmasságihoz a papíromat.

 

Fenti képsorból okulva, azt hiszem ma nem próbálkozom semmivel. Pedig terveim között szerepelt, hogy kimegyek az usziba és elmegyek a kondiba is. (De az uszi és a kondi veszélyes üzem, főleg a mai napomat nézve :) Tehát ezek után N E M ! ! ! Nem megyek sehová, nem csinálok semmi olyasmit ami rosszul sülhet el. Ma csak nézek ki a fejemből, max. olvasok (jah, igen a törvényeket kellene olvasgatnom, de olyan balga voltam, hogy a leendő főnököm felajánlotta, hogy kinyomtatja nekem, én meg költségtakarékosságra hivatkozva azt mondtam, hogy majd olvasgatom a neten. Igen ám, csakhogy ettől kifolyik a szemem. Ezreket meg nem fogok azért fizetni, hogy kinyomtattassam itt mellettünk a fénymásolónál.) Szóval marad valami jó kis könyv, max. filmnézés, esetleg kutyasétáltatás. 

Mára ennyi! De holnapra mindez már csak történelem lesz. Holnap már minden rendben lesz! Eldöntöttem és kész! 

 

 

Megosztás a facebookon