avagy mi történt az elmúlt 4 hónapban?

4 hónap??? 

Az nem semmi...

Ennyi időt már nem is lehet néhány sorban felidézni.

Az életmód program vége óta nem írtam. Nos az történt, hogy egy ideig még jártam kondiba, de amint bejött ez a kibírhatatlan meleg, azóta egyszerűen nem tudom rávenni magam az edzésre. Nos ez nyilván nem jó. Már alig várom, hogy valamelyest hűvösebb napok köszöntsenek be és bízvást állíthatom, hogy ismét menni fogok. A fiam is megígérte, hogy jön velem. (Mondjuk ígérete szerint augusztustól, de megértem, hogy neki sincs ínyére a hőségbe belefogni...) Ha jön, ha nem és szeptembertől (legkésőbb) elkezdem újra a mozgást. Igazából hiányzik is, de amíg mozdulatlan állapotba is szakad rólam a víz, addig ezt hanyagolom.

A munkahelyen is történt változás. Nem a munkahelyem változott, hanem a feladatom. Az új munkaköröm elvileg "megtiszteltetés", mert elismerik a munkámat és rám mernek bízni ilyen feladatot. De a megtisztelő feladat nem jár plusz pénzzel, csak sokkal-sokkal több munkával és felelősséggel.

Elvileg csak átmenetileg kellett volna csinálni, azért, hogy megtanuljam és amint tudnak valakit felvenni, akkor be tudjam tanítani (és persze ha Ő is felmond majd és jön helyette más, akkor azt is be tudjam tanítani, és ez így menne amíg valaki nem marad stabilan hosszú távon.) Vagyis ahová áthelyeztek, onnan folyamatosan felállnak és elmennek az emberek. Ennek egyrészt az is az oka, hogy közgazdász végzettség kell hozzá (ami persze nekem nincs), de közgazdász ennyi pénzért, ennyi munkát csak átmenetileg vállal... Ez az oka az állandó jövés-menésnek. A munka sok, nehéz és nagyon sokrétű, valamint rengeteg a hibázási lehetőség. Sok millió Eu-s pénzről kell dönteni kéthetes ciklusokba, és ha valami hiba történik, akkor persze ez a szint a hibás. Egy kedves volt kolléganőm így kommentálta: "mindig azt ütik aki húz... akkor ezt megint jól megszívtad!" És mit is mondhatnék: valóban. Főleg azért, mert a létszámstop miatt nem vehetnek fel a közeljövőben senkit, ezért nem látom, hogy mikor és kit taníthatnék be, hiszen tegnap is attól zengett a sajtó, hogy kb. minden 5. embert leépítenek a közszférából. Erről sajnos az a véleményem, hogy nem biztos azok mennek majd, akiknek menniük kellene. Én is tudok olyanról, aki nem sok érdemi munkát végez, miközben én pl. munkaidőn túl is kénytelen vagyok bent maradni, hogy el tudjam végezni a feladatomat (persze nincs túlóra). De vélhetően nem azoktól fognak megszabadulni, akik jelenleg sem "szakadnak" meg a munkába, hanem olyanoktól akik jelenleg is teszik a dolgukat. Ezzel csak az a baj, hogy így még több munka lesz, viszont akire nem lehet semmit sem bízni, de nem küldik el, azok továbbra is élik világukat, míg akik nem lesznek lapátra téve de eddig is dolgoztak, nos nekik még több dolguk lesz, hiszen az elküldött emberek munkáját is meg kell valakinek csinálni.

Nem is tudom mi lenne jó... De mivel még nincs valós leépítés, így ezzel még nem foglalkozok.

Azt mindenesetre le kell szögeznem, hogy eleinte imponált a dolog, aztán nagyon besz@rtam a feladat súlyától és sokszor voltam frusztrált, mert sok minden van amit még tanulnom kell ezen a területen és én nem szeretek úgy dolgozni, hogy nem vagyok biztos a tudásomba. De amint egyre inkább megtanulom, úgy múlik a frusztráció. De még van (hiszen még mindig sok tanulnivalóm van).

Aztán mi is történt még? 

Ja! Végeztem a Közszolgálati Egyetemen, "Közigazgatási tanulmányok szakembere" lettem. Vicces ugye??? Szerintem az. 

A vizsgára való felkészülésre nem fordítottam igazán sok időt. De így is sikerült a vizsga, igaz nem 5-ös, csak 4-es lett. Na bumm. És mi van akkor? Reggel kezdtük a vizsgát, de én már csak délután 2 körül jutottam be, amikor is a vizsgabizottság némely tagja már szinte az asztalokra borulva, illetve azok alá csúszva igyekezett érdeklődést mutatni a prezentációm iránt. A vizsga után megállapítottam, hogy "rosszul mentem férjhez" hiszen a lánykori nevem alapján az elsők között vizsgázhattam volna, így viszont a férjezett nevem alapján az utolsó előtti voltam.

A lányom is megvette a régóta áhított kocsiját. Neki nem csak a típus volt fontos, de a színe is. Először azt hittem viccel, hogy neki nem kell csak és kizárólag ezüstszürke metál színű!!! De nem viccelt. Tényleg addig keresett, amíg nem talált olyat amilyet akart. Az is fontos szempont volt, hogy mindenképp klímás legyen. Ebbe pedig nagyon sok extra van, kulcs nélküli indítás, meg digit klíma, ülésfűtés, stb. Budapest túlsó felére ment érte, tehát már az első útja friss jogsival autópályán, majd Budapesten keresztül vezetett. De ügyes volt, megoldotta.

 

 

Aztán mi is történt még? A fiam a barátaival egy hétre elment nyaralni Bulgáriába. 1 hétre teljes ellátással, korlátlan étel és italfogyasztással mindössze 45.000 Ft-ért. Cuki volt, hívott engem is, de mivel még nagyon év elején fizették be, így nem tudtam, hogy akkor vajon szabadságra tudok-e menni. De azt hiszem jövőre én is csatlakozok hozzájuk. Ennyi pénzért a bolondnak is megéri! Hát még nekem :) Nem??? De!!!

Nagyon jó idejük volt, jó volt a szállás, a hotelnek volt saját medencéje, de a tenger is nagyon közel volt, a hotelszobából ráláttak, pár száz méterre volt csupán. Jól érezték magukat, be is csajozott.

Ja, és még mielőtt kiutaztak volna, letúratta a haját, mert már nagyon unta, hogy naponta vagy 1 órát töltött azzal, hogy vasalgatta meg zselézte meg beállítgatta, mert olyan a haja, hogy göndörödik ha vizes lesz, és ez baromira zavarta. Ott meg el se tudta képzelni, hogy mi lesz ha vizes lesz a haja, akkor miként igazítja meg? Először mindenkit sokkolt, de végül megszoktuk, és nem is áll neki rosszul (elfogult anyai vélemény). A kopasz fej mellé gondolta, hogyha már úgyis tele van tetoválással, akkor gyúrnia is kellene, ezért ígérte meg nekem (felelőtlenül), hogy augusztustól jár velem kondiba. 

Ilyen lett kopaszon:

Amikor hazafelé jöttek, akkor már a határról felhívott, hogy valami pörköltet főzzek neki, mert nemcsak honvágya volt már 1 hét után, de a hazai ízek is hiányoztak neki, hiába a korlátlan ételfogyasztás.

Aztán az idén is megszervezte a szülinapi buliját, melynek természetesen és is résztvevője voltam (főleg, mint sofőr). Az egész országból jöttek meghívottak és a buli egy mindentől nagyon távol lévő tanyán volt megrendezve. De jól sikerült! Csak néhány pillanatkép az idegek borzolása végett!

 

 

 

A lányom pedig hamarosan esküvőre megy. Nem, még nem az övé. Nagyon puccos lagzi lesz, mert a Hiltonba tartják és a meghívottaknak is ki van adva, hogy mindenki Gatsby stílusba öltözzön.

Biztos nagyon klassz lesz. Már van 3 ruhája, remélem át fog öltözni és sok fénykép is fog készülni.

A lakásuk már elkészült és a lakáskulcs is náluk van, de mivel a 26 millió forintba nem volt benne pl. a konyhabútor így még azt most csináltatják. Amíg teljesen el nem készül minden, addig itthon lakik. Én nem bánom, de tudom, hogy közeleg az idő amikor költözik. De azzal nyugtatom magam, hogy akkor majd lehet egy kicsit felújítani, meg átrendezni a szobáját, és milyen klassz lesz, hogy lesz egy vendégszoba, vagy egy nappali, amit tényleg nem alvásra, csak vendégek fogadására használunk.

Most rá vagyok pörögve az ülőgarnitúra vásárlásra. Ki is néztem kettőt, de az egyiket már pont megvették mire mentem, a másikon pedig találtunk valószínűleg szállítás közben keletkezett hibát (amiért persze jelentős árengedményt adtak volna) de a férjem ragaszkodott hozzá, ha már új bútort veszünk, az teljesen hibátlan legyen. Nos én addig tépelődtem, hogy csak visszamentem pár nap múlva, hogy nekem így is kellene, de addigra már az is elkelt. Most meg hiába megyek amikor csak új árú érkezik, nincs olyan amibe egyből beleszeretnék úgy, mint abba az előző kettőbe, amit már eladtak. Ilyen volt az egyik, ezen volt egy kb. 2-3 cm-es hiba. Már nagyon bánom, hogy hagytam lebeszélni magam róla. De már megtanulhattam volna, hogy ha valamit akarok, akkor nem hallgatok a férjemre, hanem intézem, csinálom, döntök és kész.

 Hirtelen ennyi jutott eszembe.

Ja, még annyi, hogy remélhetőleg gyakrabban fogok írni, de az elmúlt időkbe rákattantam megint az olvasásra. Nem sok időm van, de ha igen, akkor előkapok valami jó kis könyvet. Most Jodi Picoult könyveket olvasok. Nemrég fejeztem be a "Gyere haza" címűt és most fogok bele "Találj rám" címűbe, de mindenképp el akarom olvasni a Nővérem húgát, meg az Apró csodákat és a Tizedik kört is, és még van néhány amit biztos beszerzek.

A kutyánk (a lányom kutyája) Riley betöltötte a 4. életévét.

 

 

A kinézete ellenére egy báránylelkű kutyus. Imád emberek között lenni. És rá is jellemző az alábbi: 

 

Egyenlőre ennyi jutott hirtelen eszembe. 

Jövő héten szülinapom lesz, de semmi ünnepi hangulatom sincs.

Sőőőőőőőőőt.

Bár szabadságon lennék, de bevállaltam, hogy kedden még bemegyek, aztán 3 nap szabadság (szerdán - szülinap, csütörtökön - terheléses vércukor mérés brrrrrrr már a gondolatától is rosszul vagyok, hogy azt a tömény cukros löttyöt le kell erőltetnem. Aztán talán pénteken fogom magam és irány az uszoda vagy a strand, mert megérdemlem :)

Megosztás a facebookon