avagy ma vizsgázom (először)

Eljött ez a nap is. Tegnap este még szabaddá tette magát este 7-kor az oktatóm, hogy a vizsga előtt még egy utolsó "próbavizsga" kört megtegyünk. Elég jól ment... Azt hiszem ha akkor vizsgáztam volna, akkor sikerül. De nem akkor vizsgáztam, mert ma fogok. Délután én leszek az utolsó.

Az oktatóm véleményem szerint sokkal jobban stresszel, mint én. Mondjuk ennek szerintem az az oka, hogy az öcsém barátja, és bizonyítani akar :). Persze ez nagy balgaság a részéről, hiszen már látott sok mindent. Megtapasztalta már, hogy bizony jól vezető tanulóit is megbuktatják olyan indokkal, hogy "túl gyorsan kanyarodott", "alibiből nézett csak a tükörbe, vagy nem nézett eleget a tükörbe..." túl gyorsan vagy túl lassan ment... stb.

Tegnap is nagyon ideges volt. Nem miattam, hanem azért mert tegnap 3 személy is vizsgázott, 2-nek sikerült (akik szerinte egyáltalán nem tudnak vezetni). Az egyik kislánynak szerencséje volt, hiszen olyan vizsgabiztos volt... A másik bosszantotta fel azonban igazán, hiszen egyértelmű volt, hogy a fiú a vizsga alatt legalább 3 olyan hibát is elkövetett, ami azonnali bukta, de a vizsgabiztos észre se vette... Azt se, amikor tolatás közben egy gyalogost majdnem elütött, mert nem nézett hátra. Azon bosszankodott, hogy miért is nem lépett bele a fékbe, hiszen akkor már nem tudott volna mit tenni a vizsgabiztos... Aztán volt egy nagyon jól és dinamikusan vezető lány, ugyanennél a vizsgabiztosnál, akit azonban olyanokért buktatott meg, hogy gyorsan kanyarodott, és nem nézett eleget a tükörbe... Forrongott az oktatóm, azt mondta, ilyet még eddig nem tapasztalt! 

Szóval visszatérve a mai vizsgámra. Nagyon izgul értem. Én nem izgulok, és tegnap még én próbáltam nyugtatni, hogy Ő mindent megtett, megtanított mindent amit kellett, ha nem sikerül a vizsgám, az csakis az én hibám lesz. És különben is úgy terveztem, hogy 3. vagy 4. alkalommal már csak fog sikerülni... :) Ha meg mégis hamarabb, az csak jó!

Az egyik kollégám szerint nem jó ez a hozzáállás, hiszen azt kell mondogatnom, hogy MEG VAN A VIZSGÁM! Nem jövő időben, hogy meg lesz, nem azt mondogatni, hogy majd sikerül előbb-utóbb, hanem úgy gondolkodni, hogy más esélye se legyen a dolognak, mint az, hogy sikerül. Ezért a mai motivációm:

Itthon is van történés. Vasárnap találtunk egy kutyust.

Nagyon cuki, már most imádom. Persze nem maradhat nálunk, de nem fogom elvinni a menhelyre és az utcára sem fogom kitenni. Megbízató gazdit keresek neki. Szegényke ott szaladgált vasárnap az egyik forgalmas úton az autók között, akik dudáltak és fékeztek meg kerülgették. Mondjuk nem túl kutyabarát módon, fogtam a mi kutyánkat és az ellenkező irányba indultam vele sétálni, mert látni sem akartam, hogy szegénykét elütik. De milyen a sors? Nem ütötték el, viszont szaladt utánunk. A mi kutyánk meg lefeküdt a járdára és nem mozdult, mindig csak két lépést tett, amíg a kiskutya követte. Így történt, hogy hazahoztam. Azonnal keresni kezdtük a gazdáját, megkerestük a helyi rádiót, hogy segítsenek megtalálni a gazdit, de így tettünk a menhellyel is, valamint a közösségi oldalon is megosztottuk. Nem jártunk sikerrel, ezért hétfőn délután elvittük állatorvoshoz, háta van benne chip, aminek köszönhetően mégis meglehet a gazdi. Itt sem jártunk sikerrel... Egy kollégám szerette volna magához venni, de végül ez is meghiúsult, mert a kislánya félti a tengerimalacukat... Szóval itt van ez a tündérbogár nálunk és most gazdit keresek neki. 

Megosztás a facebookon