Mivel karácsony előtt az utolsó napig dolgoztam, így nem igazán készültem fel az ünnepre.

Fura volt...

A korábbi években már a karácsony előtti napokban mindig itthon voltam, sütöttem, főztem, készülődtem, megtartottam 22-én a névnapomat, stb.

De idén nem így történt. 

Elég érdekes volt, hogy 23-án, délután vettem meg az ajándékokat (egyébként így is sikerült, kár lett volna napokat, heteket ezzel tölteni). A szaloncukor vásárlás is erre a napra esett (mivel a korábban vásároltat már megette a család), illetve a nagy bevásárlás java is. Persze csak a java, hiszen a halat 24-én vettem meg. Hol máshol, mint az Auchanba 11 óra magasságába... Ezzel magába még nem lett volna baj, de azzal már igen, hogy a nagy kapkodásba elhagytam a kulcscsomómat (vélhetően benne maradt a bevásárlókocsiba az érmével). Persze ott akkor nem vettem észre... Csak akkor amikor a busszal beértünk a központba és az ott lezárt biciklimet akartam kizárni. Abban a pillanatban már be is villant, hogy nem vettem ki a kocsiból a kulcscsomót. Már nem volt időm visszamenni, hiszen délbe úgyis  bezárt az üzlet, hiába is mentem volna, még  ha le is adták a kulcsokat, már nem találtam volna ott senkit. Remélem a karácsonyi ünnepek alatt nem lopják el a lezárt biciklimet a Malom Központ elől... Ennyi volt a bosszúság, de aztán már jól alakultak a dolgok. 

Itthon együtt volt a család. Ez már rég volt így, hiszen a lányom 1 hónapja költözött haza, korábban a barátjával karácsonyozott. Tőle, vagyis a lányomtól már karácsony előtt pár nappal megkaptam az ajándékomat. Olyan cuki volt. Nem bírta már elviselni, hogy sz@r a telefonom, ezért kaptam egy Iphone-t tőle. A káposztát, a halászlevet és az egyéb ünnepi kaját pedig APA főzte. Szenteste napján ahogy kell, fel lett díszítve a fa és az ajándékok is átadásra kerültek. Ez a lányom pink színű fája, a pink-fekete fal előtt (képrejtvénynek is használható lenne: jelöld be a képen a feldíszített karácsonyfát") és persze nem hiányozhat a képről Riley sem.

Aztán másnap, vagyis karácsony első napján sokáig lustálkodtam, aztán délután mentem vezetni. (Az oktatóm munkamániás :D) Kettőre mentem és megbeszéltem vele, hogy a lányom is elkísér. A vezetés elég "álmosan" indult, hiszen nem volt nyitva a rutinpálya, így a Tesco parkolóba mentünk. Forgalom semmi, kocsi 1 db, semmi emelkedő ahol megállást, elindulást lehet gyakorolni, és más nehézségi tényező sem volt. Mentünk hát néhány kört, gyakoroltam a gáz-fék kombót. Ekkor rácsodálkoztam, hogy amikor azt hittem, hogy már "repesztek" a kocsival, nos még akkor is csak 30 km sebességgel mentem. (És ezt persze verbálisan is kifejeztem.) Ezt követően változott a program. Az oktatóm azt mondta, hogy majd a forgalomba ez nem tűnik gyorsnak. És ekkor kiirányított a parkolóból, kifordultunk és irány a "pálya". Ezt nem szó szerint kell érteni, hiszen nem mentünk az autópályára, "csak a régi 5-ön". Kecskemétről Lajosmizsére. Klassz volt. Ezt kaptam az oktatómtól karácsonyra. Mindössze 6 óra vezetés után! Azt mondta, hogy sokkal komolyabban veszem a dolgokat, mint a fiatalok, és persze azt is tudja (mondta is), hogy maximalista vagyok, úgyhogy megbízik bennem. Nagyon jó volt. Nem is gondoltam, hogy néha szólnia kell, hogy "ez csak főútvonal, és vissza kéne venni a tempóból" :). Azt hiszem szeretek vezetni. A lányom is élvezte (legalább is azt mondta). Ja, és én leszek ez évben az utolsó tanuló is vezetés területén, hiszen még szilveszter napján is vezetek, délután 4-től! Mondom én, hogy munkamániás az oktatóm :)

Megosztás a facebookon