avagy a sikerben mindig van egy adag munka, egy adag szellem és gondolat, valamint egy adag szerencse.

Most azt hiszem jó passzban vagyok. Azért, mert eldöntöttem! Megfogadtam, hogy nem érdekel ki és mit mond, a munkámat a legjobb tudásom szerint végzem. Nem hagyom befolyásolni magam sem az intézményvezető, sem a város egyik prominens vezető személye által. Nem érdekel mit várnak el tőlem, mert tudom, hogy azt teszem amit tennem kell... De erről már írtam múlt alkalommal, valahogy így szólt: ha nem értékelik a munkámat, akkor nem érdemlik meg, hogy nekik dolgozzam! És ezt most is így gondolom. Kicsit vulgárisabban úgy szoktam mondani: pont lesz.rom!

Az ügy, amiről eddig nem írtam azt most sem fogom megosztani, de a lényeg, hogy mára esetmegbeszélést hívtunk össze. Nem tudott minden szakember eljönni, de sikerült "kijárni", hogy akik nem jönnek el, azok is megírják a szakvéleményüket.

A gyermekpszichiáter leírta, de jelenleg nem javasolta az azonnali kiemelést, mert megítélése szerint az is tragédiához vezethet, ugyanakkor azt is leírta, hogy így sem maradhat a helyzet. - Nesze semmi, fogd meg jól...

Az anya pszichológusa az idő rövidsége miatt nem tudott válaszolni, de felhívtam telefonon és a legfontosabb infókat kiszedtem belőle. Kiderült, hogy fogalma sincs a valódi problémáról, Ő csak anyuka depressziójáról tud, a súlyos alkoholproblémáról és a suicid próbálkozásról csak tőlem értesült. A véleménye az, hogy anyukának be kell feküdnie, addig nem javasolja a gyermek családból történő kiemelését.

Én azért előkészültem, már a múlt héten felhívtam anyuka figyelmét, ha a szakemberek úgy ítélik meg, hogy a gyermek nem maradhat a családban, akkor gondolkozzon el rajta, hogy van-e olyan családtag, aki vállalni tudná és alkalmas is a kisfiú ellátására. Anyuka elgondolkodott...

Ennek köszönhetően ma fel is vettem a kapcsolatot ezzel a rokonnal. A gyermek is szeretne hozzá kerülni.

A gyermek!

Nos Ő volt a mai esetmegbeszélés alfája és omegája. Nagyon jó, hogy így alakult. Amikor még csak elkezdtük szervezni az esetmegbeszélést, én már akkor is szerettem volna, ha a gyermeket meghallgatjuk, de leszavaztak. Sajnos akkor nem voltam annyira toppon, és nem ragaszkodtam az elgondolásomhoz. A gyermeket úgy ismerem, hogy nagyon őszinte. Magas intellektusú, és nem hazudik még akkor sem, ha érdeke úgy kívánná. Aztán amikor anyukát tájékoztattam, akkor Ő maga ragaszkodott hozzá, hogy a fia legyen jelen. És milyen jó, hogy így történt.

A szakemberek körbeültek, mindenki mismásolt, nem tudta senki egyértelműen azt mondani, hogy anyuka alkoholista. De aztán megkértem a kisfiút, hogy mondja el, mit gondol erről az egészről. Akkor jött a döbbenet. Elmondta, hogy múltkor nem mondott igazat, amikor azt mondta nekünk, hogy anya nem iszik, csak ritkán és akkor max. 1-2 pohár bort. Elmondta, hogy néhány napja is miután elmentünk, anya nagyon részegre itta magát, és mindig berúgik nagyon! Édes pofa. Sokan nem szeretik ezt a kisfiút, mert tényleg sokproblémás, de nyilván azért ilyen, mert milyen is lenne? Aztán elmondta még azt is, hogy szívesen elmegy az említett rokonhoz vagy akár nevelőszülőhöz is, ha anya vállalja az elvonót és meggyógyul. Legszívesebben odaültem volna mellé és megöleltem volna. A gyengéim ezek a bajban lévő gyerekek. Azt hiszem ezt használják ki... Mármint nem a családokra gondolok, hanem a döntéshozókra. Nálunk nincs normális fizetés, kevesebbet keresünk mint a létminimum. De erről ugye elég megnézni "Az állj ki magadért! - Szociális selfie" csoportot a facebookon. De ez nem ide tartozik. Szóval ott tartottam, hogy ez a 11 éves gyerek felnőttebb volt, mint az ott jelenlévő szakemberek (orvosok, pedagógusok, szociális szakemberek). Bár anyuka még ennek hatására sem volt képes azt mondani, hogy igen, nekem problémám van az alkohollal. De hát ugye ez az alkoholbetegség lényege, hogy nincs betegségtudat, azt gondolják, hogy kezelni tudják. Azt hiszem csúnya vége lesz a dolognak, de legalább a gyermeket talán (most már végre) sikerül kicsit tehermentesíteni, megmenteni a saját anyjától.  

Anyuka:

borzalmasan néz ki, végtelenül le van soványodva, elhanyagolt a nemrégen még "nagyon szép nő", és nagy erőfeszítést igényel tőle, hogy koncentrálni tudjon. A legfőbb baj, hogy még mindig nem hajlandó belátni: ALKOHOLISTA, aminek vélhetően következménye a gyermeke pszichés betegsége, ami miatt ő ugye iszik, ami miatt a gyerek még problémásabb, és az ördögi kör nem ér véget.

Tudjuk, hogy az alkoholbetegségből nem lehet kigyógyulni, azt tudni mondani, hogy alkoholista vagyok, és tíz éve nem ittam, ez már szép eredmény (lenne), de absztinencia nélkül nem lehet kitörni ebből az ördögi spirálból. Anyuka pedig még nem tart itt! Még ott sem tart, hogy beismerné magának a problémát. 

Az esetmegbeszélés vége az lett, hogy a jelenlévő szakemberek javasolják a gyermek ideiglenes hatályú elhelyezését a gyermek gondozását, nevelését vállaló (és valószínűleg személyiségében és körülményeiben is alkalmas) családtaghoz. 

Szóval jó-jó, hogy így összehoztuk ezt a dolgot, de ha a kisfiú nem lett volna ott, és nem vállalta volna fel a problémát (felnőtteket meghazudtoló módon) akkor most is egy helyben topognánk vélhetően. Tehát a belefeccelt munka mellett egy nagy adag szerencsére is szükségünk volt!

Megosztás a facebookon