sírjak inkább, vagy mosolyogjak?

Tegnap történt.

Ebédidőbe kiszaladtam a munkahelyemről, mert anyukámnak névnapja volt, gondoltam megköszöntöm. Éppen indultam az autómhoz, mikor látom, hogy a körúton szembe a forgalommal jön egy kis autó, dudálnak, villognak neki, de mintha ő ezt nem is venné észre, csak halad tovább, majd befordul a munkahely mellett lévő parkolóba. 

Egy nénike az anyós ülésről kiabál nekem (mert más gyalogos személy nem volt a közelbe), hogy segítsek már nekik.

Annyira el voltam borzadva attól, amit csináltak, hogy hirtelen megszólalni se tudtam. Egy kinyomtatott képet lobogtatott a kezébe (láttam, hogy a kormányablak épülete van rajta) és azt kérdezte, hogy "tessék már megmondani, hogy melyik a Deák tér 5"? 

A kép alapján megkérdeztem, hogy  a kormányablakot tetszik keresni? És már segítőkészségembe el is felejtettem, hogy azért nem ártana szólni nekik, hogy "máskor a körúton ne a forgalommal szembe tessenek már közlekedni..."

A nénike csak annyit mondott, dehogy a kormányablakot, a bizottságba jöttünk!

Óóóóóóó, jajjjjjjj! (Akkor ezek szerint hozzánk jöttek!)

Megmutattam nekik, hogy hol a bejárat, de még előtte segítettem parkolót is szerezni, mert nem voltam biztos benne, hogy nem indulnak megint olyan irányba, amerre nem kellene.

Beültem a kocsiba, és elhajtottam anyukámhoz.

Közben meg azon gondolkodtam, hogy remélem nem "közlekedőképesség vizsgálatra" jöttek... :) 

Visszaérve anyukámtól, délután elmeséltem a kollégáknak is, hogy mi történt,  jót nevettünk (pedig nem is vicces), és megkérdeztem, ugye nem közlekedőképesség vizsgálatra jöttek?

De megnyugtattak, hogy tegnap nem volt ilyen jellegű vizsgálat :) Tehát nem!

Megosztás a facebookon