Elmúlt a húsvét és megtörtént a fiam barátnőjének a bemutatkozása is.

Persze mielőtt jött, nagy munkába fogtam. Úgy értem, takarítottam, pakoltam, átrendeztem a szobát, stb.

Ez azért is volt praktikus, mert ugye húsvét előtt szombaton jött, és húsvétra amúgy is illik kitakarítani a lakást, megpucolni az ablakokat meg ilyenek. A tény, hogy mégiscsak egy "idegen" jön, még nagyobb löketet adott a dolognak.

Úgy kezdődött, hogy már hetek, hónapok óta kértem a férjemet, hogy a szerszámait pakolja el a lányom volt szobájából, mert mióta elköltözött itthonról, a férjem kisajátította magának és még jó, hogy be lehetett csukni az ajtót, mert olyan volt, mint egy szerszámos kamra. 

Na de hát az mégiscsak egy szoba. Egy lányszoba, pink-fekete tapétával meg tükör ajtós szekrényekkel. Ez azért fontos, mert a tükrök miatt még többnek látszott a szerszám és még nagyobbnak a káosz. De végül nem tűrtem tovább és utasításba adtam a férjemnek, hogy vagy Ő pakol el, vagy én, de annak nem biztos, hogy örülni fog, mivel nem fogja megtalálni a dolgait. Tőlem aztán hiába kérdezi, hogy hol van ez vagy az a szerszám? 

Húvét előtti csütörtökön nagyon vártam, hogy hazaengedjenek minket korábban a munkahelyről, de nem így történt, pedig ugye a másik telephelyen lévő kollégák már otthon ebédeltek... Minket meg munkaidő vége előtt 15 perccel, vagyis negyed 5-kor engedtek el. Én meg úgy voltam vele, hogy belesz@rok, azért se megyek haza negyed órával hamarabb, 15 perc engedményt marhára nem fogok megköszönni...

Mivel nem engedtek haza minket, így minden péntekre maradt. Még jó, hogy munkaszüneti nap... Nem is gondoltam, hogy mennyi mindent fogok aznap csinálni. Úgy kezdődött, hogy a fiam kiment a buszállomásra a barátnőjéért és azt mondta, hogy aznap a barátaival házibulit tartanak, tehát nem fognak hazajönni, csak másnap. Amint elment otthonról, benéztem a szobájába és megállapítottam, hogy a függöny nem jól van feltéve, illetve pár csipesz elengedte a függönyt. Gondoltam nem baj, legalább leveszem a függönyt és kimosom. Így is történt, csak ha már azt levettem, akkor ugye levettem a másik szobákba és a konyhába is. Persze amint leszedtem a függönyt egyértelművé vált, hogy bizony ablakot is kell pucolni. Amint végeztem, a szárítóról a ruhákat elpakoltam (volna) de szembesültem vele, hogy bizony a fiam szekrényébe nem ártana selejtezni, újra hajtogatni a ruhákat... Szóval azt is megcsináltam és ha már ott voltam letakíratottam a szekrény tetejét is. Aztán következett a lányom volt szobája. Először is a tárolóból felhozattam a férjemmel egy csomó banános dobozt. A lányom szekrényéből a ruháit kategóriánként elpakoltam, külön a pulcsikat, külön a nadrágokat, a kabátokat, stb. A szekrény már rendbe volt, teteje is letörölve, akkor következett a szoba átrendezése. Hiszen az még úgy volt berendezve, hogy praktikus legyen a lányomnak meg a kutyájának. De most úgy akartam, hogy ha jön a fiam barátnője, akkor akár ott is tudjanak aludni a kinyitható kanapén, hiszen a fiam szobájába csak egy egyszemélyes ágy van :) Ráadásul gondoltam, hogy a kislánynak mégiscsak jobban tetszik egy "lányos szoba", ami még nagyobb és kényelmesebb is. 

Meg vagyok elégedve a végeredménnyel, szerintem tök jó lett. Az üres nagy falfelületre felfúrattam a férjemmel képeket. Az egyik kép 5 részből áll, de a másik se kicsi. Tök hangulatos lett tőle a "lakosztály". Ezek a képek eddig a szekrénybe voltak, mert a lányomék új házába vettük, de végül mégse kellett nekik. Persze annyi szentségelést már elég rég hallottam, mint ami a férjem száját elhagyta fúrás közbe (állítólag belefúrt a betonvasba, vagy ilyesmi...). Komolyan már ott tartottam, hogy megcsinálom én, csak mutassa meg hogy kell. De a végeredmény jó lett, csak megcsinálta, csak a cifra beszéd elég gyakori volt. 

Szóval kész volt a fiam szobája, a lányom volt szobája, az előszobába a gardrób is, következett az erkély. Ott is selejteztem, pakoltam, rendet vágtam. A nappaliba "csak" pórszívózni kellett. A konyha rendbe volt, csak fel kellett mosni. Este volt mire végeztem, alig tudtam mozogni. A házimunka igenis kemény fizikai meló! De olyan jó volt végignézni a lakáson. Úgy szeretem, mikor rend és tisztaság van :)

Másnap jött a leányzó. 

Hát hogy is mondjam? 

Nem ilyet képzeltem...

Persze aranyos, kedves és semmi bajom vele, csak valahogy másmilyennek képzeltem a fiam választottját. 

Aztán persze elgondolkodtam rajta, hogy lehet előjön belőlem az "anyós"??? A fiús anyuka??? Aki félti az egyszem fiát???

De arra jutottam, hogy nem!

Aztán rájöttem, hogy igazából rám hasonlít a kislány :) Nem külsőleg, bár az egyik kedves ismerősöm szerint, aki szintén megállapította, hogy valószínűleg a fiam olyat választott, mint az anyja, szóval szerinte külsőleg is hasonlít rám. Én nem látom ezt a külső hasonlóságot, de egyébként meg tényleg olyan, mint én. 

Ő a főnök a kapcsolatba, a lány irányítja a fiamat, a fiam csendesebb, visszahúzódóbb, a kislány inkább nagyszájú, kimondja amit gondol és kedvességgel vagy rafinériával sok mindent el tud érni. 

Szóval tényleg hasonlít. És bár elég egyszerűnek tartom, mégse lehet az, hiszen úgy tudja irányítani a fiam, hogy az észre se veszi. 

A férjemnek egyből bejött a kislány, nem játszotta meg magát. (Van aki szerint azért jött be a férjemnek, mert ugye hasonlít rám... :)

Múlt hétvégét is nálunk töltötte és azt hiszem, hogy mostmár minden hétvége így fog telni. Ez egyébként egyáltalán nem zavar. Örülök neki. Sőt jó irányba változtatott is a fiamon. Pl. a lány nem szeret feleslegesen költekezni (nem úgy, mint a fiam), és vissza is fogja a nagy költekezési kedvet. Felhívta a fiam figyelmét, hogy pl. ne vásárolgasson neki feleslegesen csak azért, mert találkoznak. És ez bejön a fiamnak, mert eddig még nem találkozott ilyen lánnyal. A másik ami nagyon tetszik a lányba, hogy a fiam nem igazán járt ki a lányomékhoz, ha mi mentünk is a férjemmel, nem jött velünk. Most meg a kislánynak köszönhetően ez is változott. Most hétvégén is megyünk (mindannyian). 

Most ezzel vagyok elfoglalva, mert ugye a lányom szülinapja lesz. A férjem intézi a sültes tálakat, én intézem a tortát, veszek egyszer használatos tányérokat, poharakat, stb. hogy ne kelljen a mosogatással meg egyebekkel foglalkozni. Vannak szülinapos lufik, szerintem egy pár héliumosat is viszek, csak azért, hogy ki tudják próbálni, milyen héliumos lufit szívva énekelni vagy beszélni. 

A tortát hétfőn rendeltem, de már majdnem lecsúsztam róla. Már csak vasárnap 2-re tudta vállalni a cukrász.

Nehéz volt kiválasztani abból a több, mint ezerből, amit már eddig is csinált és fent van az oldalán. De első körben 5 lett kiválasztva, amit kettőre redukáltam és a végén a fiam segítségével született meg a döntés, hogy végül melyik legyen. Ilyen lesz, csak nagyobb, 16 szeletes. 

Megosztás a facebookon