Mert utólag az emlékek megszépülnek...

Szóval tábor első nap. Délelőtt minden rendben zajlott, de aztán jött a délután. Valaki, illetve valakik kitalálták, hogy egy környékbeli tanyára menjünk el a gyerekekkel ebéd után. Ezzel nincs is baj alapjába véve, kivéve, hogy arra sem vették a fáradságot, hogy megnézzék, járható-e az út. Még arra sem, hogy pontos útleírást adjanak merre kell menni, vagy legalább egy pontos címet, hogy a google térképen megnézzük.

Ami fontos megjegyzés, hogy egy tanyás vidékről beszélünk, tehát aki nagyvárosba vagy fővárosba gondolkodik, az nagyot téved. Itt nincs helyi közlekedés, illetve van: a bicikli.

Mi is biciklivel indultunk, aztán néhány kilométer tekerés után következett 4-5 kilométer járhatatlan bokáig süppedő homok, ahol a bicikliket max. tolni , illetve húzni-vonni lehetett.

Köszönet érte azoknak, akik leszervezték ezt nekünk 20 gyerekkel, 40 fokban a tűző napon, ahol még az arra járó autó is elakadt, csak annyira volt járhatatlan az út. 

Már odafelé úton volt olyan gyerek, aki eldobta a biciklit, hogy ő aztán egy lépést sem hajlandó tovább jönni, majd megvár minket ha visszafelé megyünk.

 

 

 

Azért persze sikerült végül mindenkit eljuttatni a célba, ahol a vendéglátók nagyon kedvesek voltak, mindenféle házi jóval kedveskedtek.

 

Csak a viszonyítás kedvéért. Az oda- és visszafelé vezető utat (7-8 km) kb. 2 és fél óra alatt tudtuk megtenni, így csak 1 órát tudtunk a tanyán tölteni.

Egyébként biciklivel könnyen és gyorsan megtehető, járható úton egy ekkora táv, de itt kb. 2 km volt amit tekerni tudtunk, a többit gyalog lehetett  csak. Aki még nem gyalogolt süppedő homokba ennyit, bicikli tolással nehezítve, annak fogalma sincs róla, hogy milyen gyilkos dolog ez, ráadásul 20 fáradt, nyafogó gyerekkel. 

Mindenesetre mi jeleztük ma, hogy a jövő hétfőn a másik csoporttal nem vagyunk hajlandóak így elindulni. Vagy szerveznek kocsit, vagy más program lesz vagy más kísérők mennek és kész!

 

Megosztás a facebookon