avagy izgalom és megnyugvás...

Nem is tudom miért számoztam meg, hiszen csak erre az egy helyre adtam be a pályázatomat. 

Az alcím pedig azért került kiírásra, mert tőlem nem megszokott  módon amíg várakoztam, olyan rosszullét vagy idegesség kapott el, hogy hirtelen megijedtem. Arra koncentráltam, hogy nehogymáelájujjak :) aztán meg azt vettem észre, hogy remeg a kezem és a gyomrom is. Lehet nem ártott volna enni egy pár falatot, vagy legalább egy-két szőlőcukrot vinni magammal, hiszen reggel kaptam csak be egy fél adag tejeskávét és egy croassant.

Szóval délutánra mentem állásinterjúra, ott remegek és koncentrálok, hogy nehogy rosszul legyek, amikor is megérkezik egy szintén a posztra pályázó személy. Szóba elegyedett velem és akkor hirtelen elöntött a nyugalom. Főleg amikor kérdezősködni kezdett, hogy egyáltalán mi ez az állás, mert szerinte a kiírás elég szűkszavú volt. Kissé gyanakodtam, hogy biztos csak felméri az erőviszonyokat és félénken előadtam, hogy a törvény meg a módszertan megtalálható a neten és ott utána lehetett nézni... , de mikor beszélni kezdett magáról, akkor teljesen megnyugodtam. Tényleg nem volt fogalma se erről a munkáról és szociális végzettsége se volt, pedagógusként jelentkezett, mert már elege van a tanításból...

Az előzmények: hétfőn este egy nem fogadott hívás, telefonszám nélkül. Tehát nem tudtam visszahívni. Aztán kedden dél körül ismét hívtak. Aki a pályázattal kapcsolatban megbíztak, őt ismerem. Kerültünk már munkakapcsolatba többször is, és kondiba is egy helyre járunk. Kedvelem, mert mosolygós, kedves. Szóval az ismeretség miatt nyilván tegeződtünk, nem a hivatali nyelven beszéltünk. Tehát kedden dél körül felhívott és azt mondta, hogy szerda reggel 8-ra kellene bemenni állásinterjúra.

Pffffff, az nem jó! Ügyfeles vagyok 8-12-ig, és sok ügyfelet hívtam... Aztán beszélgettünk és csak rákanyarodtam a témára, hogy tudomásom szerint nagyon sok a jelentkező... Megerősítette a dolgot, hogy valóban, nagyon-nagyon sok. Nem is hívnak be mindenkit interjúra. Kezdtem elengedni a dolgot, hogy akkor hagyja a francba, hiszen tudom (több emberről is, hogy jelentkezett és legalább annyira jó szakember, mint én ezért) nem sok esélyem van. De csak nem hagyta, (amiért köszönettel tartozom neki) hanem azt mondta, hogy megkérdezi az igazgatónőt, mehetnék-e csütörtök reggel. Nem túl sokára vissza is hívott, hogy sajnos a csütörtök az nem jó, mert akkor már összeülnek és eldöntik, hogy kit vesznek fel. Itt adtam fel a dolgot, de Ő nem. Lebeszélte nekem, hogy szerda 1 órára mehessek. Olyan cuki. Még akkor is  ha nem én leszek akit felvesznek, akkor is odatette magát és képviselte az érdekeimet. 

Így történt, hogy kedden délután jeleztem a főnökömnek, hogy szerda délutánra szeretnék egy fél nap szabadságot kérni (a még mindig ki nem vett tavalyi szabadságom terhére.) Elengedett, de akkor és ma is nagyon furdalta a kíváncsiság, hogy hova megyek vajon, de nem kérdezte meg. Én meg nem mondtam. Pár kollégám tudja csak (remélem). De ha véletlen ki is kotyogták, az sem érdekel igazán.

Az interjú maga kb. fél óra volt, de most is csupán egy villanásnak tűnt. Az igazgató asszony nekem szimpatikus, egy kis szikráját sem véltem felfedezni benne arroganciának, a beosztottjairól elismeréssel beszélt, megítélésem szerint korrekt volt. A beszélgetés végén nem érzem ugyan, hogy az enyém lenne az állás, de mégis jó érzéssel töltött el, hogy nem titkoltam el semmit, úgy tálaltam a "hiányosságaimat", hogy még az igazgatónő magyarázkodott, hogy hát az nem is olyan fontos... Jeleztem, fontosnak tartom megemlíteni, hogy nem tudok azonnal kezdeni, ha rám esne a választás. Azt se tudom, hogy a főnököm elenged-e vagy végig dolgoztatja a lemondási időt az utolsó napig... Erre az igazgató megnyugtatott, hogy egyáltalán nem elvárás, hogy azonnal tudjon valaki kezdeni! A jogsit húztam, halasztottam, nem akartam elrontani az esélyeimet, hogy nekem aztán "még nincs", de attól meg rettegtem, hogy nem mondom el, aztán esetleg akkor kell bevallani, amikor felvesznek. Igazából csak az utolsó percekben vallottam be, hogy én csak jövő hónap elején fogok vizsgázni. Azt mondták, hogy a saját gépkocsi használatot csak részben fizetik, hiszen hosszabb utakra úgyis a TEGYESZ kocsija visz, nem gond.

Az állás meg így elmondva még jobbnak tűnik, mint gondoltam. Megmondom őszintén irigyelni fogom egy kicsit (vagy nagyon) aki megnyeri. Kötetlen munkaidő, a bér pedagógus bér és a szabadság is annak megfelelő. A munka jó, általában pozitív kimenettel. 

Örülök, hogy megpróbáltam és esélyt adtam magamnak. Nem gondolom, hogy én leszek a befutó, de most azt sem gondolom, hogy hátrányba vagyok a többiekhez képest. Megnyugtat, hogy őszinte voltam. És az önéletrajzom (is) tökéletesre sikeredett! Nem úgy, mint neki :) 

Megosztás a facebookon