Dilemma és az idő sürgetése...

avagy lenni vagy nem lenni (gyermekjogi képviselő)?

Régen nem jártam itt. Ennek több oka is van. 

 

A legfőbb ok, hogy nincs időm. Tudom, tudom, jó duma... Még hogy nincs idő? Mindenkinek arra van ideje, amire szakít időt. Nos én jelenleg ezerrel KRESZ-t tanulok, minden szabad percemet arra áldozom. Hogy miért? Hülye kérdés :D Hát azért mert még nincs jogsim. A jó kérdés talán az, hogy miért éppen most?

Az úgy történt, hogy most egyáltalán nem kerestem állást, hiszen januártól jelentős változások várhatóak a gyermekvédelem területén, most kivárásra játszottam. Aztán mégis... Mégis éppen most talált meg egy olyan állás, melyet szerettem volna, persze nem most, hanem pár év múlva. Azért pár év múlva, mert úgy számoltam, hogy az illető, aki jelenleg betölti az állást, akkor megy majd nyugdíjba. Ezért nem is kapkodtam a jogsival, Pató Pál úr módjára úgy gondoltam, "ej, ráérünk arra még!"

 

A félretett pénzünket is egy drága mosógépbe öltem, pont az előtti pénteken, hogy hétfőn "megkínáltak" az állással. Pedig ha tudtam volna, akkor talán nem ezt a csodát vesszük meg, ami olyanokat is tud, mint pl. gőzmosás, gőzzel öblítés, 14 perces gyorsmosás, stb. De azért örülök, hogy ezt vettük, bár annyiba került, mint az a kisautó, melyet kinéztem magamnak.

 

Szóval gyermekjogi képviselői állásról van szó, Bács-Kiskun teljes területén és még Csongrád egy részét is vinni kell. Nekem a jelenlegi gyermekjogi képviselő szólt, mert tudja, hogy elvégeztem az ehhez szükséges képzést is. Azt hiszem a megyébe rajta kívül csak nekem van ilyen képesítésem. Ez jó, csakhogy jogsim meg nincs! Az pedig szükséges. 

 

Amikor szólt, egyáltalán be se akartam adni a jelentkezésemet. Hogy miért? Mert valami rossz érzésem volt a dologgal kapcsolatban. Olyan furi, hogy a jelenlegi kollégát (aki már száz éve tölti be ezt az állást) nyugdíj előtt nem marasztalták...

De a szervezetben van még két volt kolléganőm is, és egyikük kifejezett nyomásgyakorlására, végül beadtam a derekam, megígértem, hogy pályázok. Eleinte csak a kifogásaimat soroltam, de aztán olyan kérdéseket tett fel, mely alapján be kellett látnom, nincs veszíteni valóm!

Már éppen rászántam magam a dologra, amikor kiderült, hogy van(nak) ám más pályázó(k) is... Egyikük tudomásom szerint a pályázati kiírásnak sem felel meg, mert a végzettsége sem megfelelő, de "valakinek a valakije". Nos, ilyenkor jövök harci lázba. Nehogymááááá! Már csak azért is beadom a jelentkezésemet! 

Nem sok esélyem van, hiszen már novemberben kezdeni kellene, én meg úgy gondoltam, hogy januárra reális a jogsi és akkorra tudnám korrekt módon átadni az ügyeimet, ezért ezt nevezem meg kezdési időpontnak. Ezáltal persze még tovább csökken az esélyem, de végül is nem én akartam ezt az állást!

 

Ehhez kapcsolódik az intézményvezetővel pénteken történt szóváltásunk. A FŐNÖK az igazgatóságon félrehívott, és az alábbiakat kérdezte: Hogy vagy? Sok a munka? Ugye még bírod? Mert ha már Te sem bírod és itt hagysz minket, akkor összeomlik a rendszer! (Ez nagyon furcsa, mert nem szokott ilyet!) Meglepetésemben nem azt válaszoltam, hogy köszönöm az elismerést, hanem azt mondtam, hogy "dehogy omlik össze a rendszer"! Pedig ha belegondolok, akkor már most is alig működik... A főnök vagy tud valamit, vagy ráhibázott, hogy "összeomlik" a rendszer.

A KRESZ-t egyébként interneten csinálom, amikor időm van haladok. A legjobb az benne, hogy örülök neki. Örülök, hogy elkezdtem, mert ha nem is enyém lesz az állás, jogsim lesz végre. Persze már eddig is lehetett volna, de nem éreztem szükségét. Igazából most is csak azért látom fontosnak, hogy jobb állást tudjak megcsípni. Mert lássuk be, a szociális életpályamodell csak egy lufi!

Ajánló
Kommentek
  1. Én