illetve egyre rosszabb

Az történt, hogy már elmúlt dél, mikor még egy fiatalember jött hozzánk vizsgálatra. Ez már magába felháborította a kolléganőmet, de ahogy viselkedett (mármint a kolléganőm), az már engem is.

A fiatalember a gyermekeimmel kb. egyidős. Tanult, két diplomával rendelkezik.

Beteg, ez nem is kérdés. Szerintem tök jó fej volt, először próbálta poénnal elütni a kolléganő bunkóságát, mintha észre se venné.

A kolléganő viszont vélhetően a saját frusztrációja vagy nem tudom mi miatt, de úgy viselkedett, olyan pökhendi és bunkó módon nyilvánult meg, amit már én se türhettem. Bocsánatot kértem a kolléganőm nevében a vizsgálatot követően a fiatalembertől, mikor kikisértem. 

Később a morgás közben azért talán érezte, hogy túllőtt a célon, mert megjegyezte, hogy nem volt éppen kedves. (Hát nem b@zd meg!)

Annyira bántott, hogy értem én, hogy már csak 19 napja van és aztán vége, nem jön többet dolgozni, de azt a pár napot bírja már ki összeszorított fogakkal, ne sértsen, bántson, alázzon meg embereket (főleg ne beteg embereket).

Biztos az érintettségem lévén, (vagyis hogy a gyermekeimmel egyidős személlyel viselkedett így) éreztem azt, hogy ez már nekem is sok.

Miért kell ilyen bunkónak lenni? 

Felhívtam a figyelmét, hogy lehet jobb lenne, ha kiíratná magát táppénzre erre a rövid időre, inkább megcsinálom az ő munkáját is. 

Én ezt már egyre nehezebben bírom!

 

Megosztás a facebookon