akkor közbejön valami...

Mert nem mindig csak szép és jó az élet, vannak bizony rossz napok is.

Már egy ideje figyelem magamat, hogy olyan sima az életem...

Nincs stressz, nincs idegeskedés, imádom a kollégáimat, szeretek köztük lenni, és a munkámmal is meg vagyok elégedve (a fizetésemről nem is beszélve).

Most számoltam össze, hat és fél hetet leszek szabadságon a nyáron, szinte minden második héten! Jupppyyyyyy! Ilyen nem is tudom mikor volt, vagy egyáltalán volt-e bármikor is?

Szóval olyan kisimult vagyok. Sajnos ez pár plusz kilóban is megmutatkozik. Valójában nem is igazán kilóban mérhető, hanem centiben.

De ezen kívül minden olyan nyugodt, békés.

A gyerekek és a férjem is dolgozik, az egészségügyi problémák megoldódtak, a hétköznapok is békésen teltek, a hétvégék pedig még annál is jobban.

Aztán ma valami lavinaszerű dolog kezdődött.

Igazából semmi extra, de azért megint elgondolkodtam, hogy lehet nem kéne kimozdulnom a lakásból, lehúzom az összes redőnyt (mondjuk ezt meg is tettem, mert így olyan finom hűvös van a félhomálynak köszönhetően.

Szóval ma reggelre erre ébredtem: 

Ez a bal szemem...

Minden ok nélkül (vagyis biztosan nem ok nélkül), de bevérzett. Reggel mosakodásnál vettem észre. Az esztétikai problémán kívül egyelőre mást nem vettem észre, de azért oda kell figyelni, mert valamit bizonyára jelez. Valami még sincs rendben.

Aztán szokásos módon elindultam, irány a piac. Vettem egy karton Rio mare halkonzervet, mert rá vagyok kattanva, imádom jégsalátával. 

Amint indulnék hazafelé, "Cuki" ismét makrancoskodik. Vagyis nem indul. Próbáltam úgy, ahogy múltkor az öcsém, hogy gyújtást adok, hallgatom a benzinpumpát (működik) majd indítom. De nekem persze nem indult. Nem baj, venném elő a telefonom, akkor látom, hogy annyira lemerült, hogy ki is kapcsolt. Nesze neked... Kellett rajtahagyni a wifit napok óta ráadásul még éjszakára is, jól lemerítette...

Csak addig próbálkoztam elindítani a kocsit, amíg végül az aksit is lemerítettem. Így fogtam magam és hazabuszoztam.

Pfffff Ettől már annyira elszoktam. Most látom, érzem, hogy mennyi időt pocsékoltam el a buszozással. Komolyan mondom órákat spórolok a kocsival, de még talán a biciklivel is a buszhoz képest.

Amint hazaértem, töltőre tettem a telefonomat, felhívtam a férjemet, aki hallgatva engem igyekezett megnyugtatni, mert érezte a hangomon, hogy ideges vagyok. Elmeséltem neki, hogy a szememmel is mi történt... Ő meg azt hitte, hogy a kocsi miatt idegesítettem fel magam annyira, hogy felment a vérnyomásom és attól lett ilyen a szemem. De elmagyaráztam neki, hogy ez nem így történt, a szemem az még az idegeskedés előtt ilyen lett.

Aztán itthon amint engedtem le a redőnyöket, az egyiknek sikerült "kiakasztani" a rolóját... Na még ez is. Teljesen magamba roskadtam. Mi a fene van ma???

Aztán csak sikerült megszerelnem sok-sok próbálkozás után. 

Felhívtam az öcsémet is, aki annyit mondott, hogy délután rám csörög amint ráér és elvontatja a kocsit a műhelybe, hiszen úgyis arrafelé van. Na legalább lesz egy nagy szerviz, átnézi, mert Ő nem hisz abban, hogy "Cuki" (vagyis a kocsim) női lélekkel van megáldva és attól romlik el, mert "hisztis". Pedig én mondtam neki, hogy múltkor se kellett igazából semmit sem csinálnia vele, mert elég volt egy kicsit megpiszkálnia és már ment is. A kolléganőim szerint is női kocsi és szereti, ha férfiak piszkálják... 

Na majd meglátom mi lesz. Ilyenkor mindig ez jut eszembe:

 

De a kocsi szempontjából a lényeg, hogy délután megpiszkálják, remélem utána már jól viselkedik! 

Ha nem, akkor nem tudunk anyóshoz menni, pedig szerintem szegény nagyon vár. Beteg, eléggé le van épülve agyilag és nem fogja megérteni, hogy miért nem megyünk??? Idegeskedni fog, mert azt fogja hinni, hogy valami baj történt. 

De azért reménykedek, hogy az öcsém csodát tesz és mégis meg tudjuk oldani a kiruccanást Abádszalókra. Ha mégse, akkor tudomásul veszem, hogy:

Mondjuk ma biztos nem fogok elindulni még akkor sem ha az öcsémnek pöccre indul a kocsi... Esetleg holnap.

Addig is hűsölök és nem csinálok semmi olyat, amit el lehet rontani, vagy amiből baj lehet :)

Megosztás a facebookon