Belépés FacebookkalKommentek
[ Ablak bezárása ]
mert megérdemeljük...
A héten lehetőségünk adódott, hogy ellátogassunk egy magán állatkertbe kísérőként.
Kolléganőm nagyon várta, mert tudta, hogy vannak kis-oroszlánok, akiket simizni lehet.
Elvileg, mert ahhoz a tulaj is kell, aki persze pont azon a napon nem volt ott.
De mivel elég türelmesek voltunk, csak addig szuggeráltuk az egyik oroszlán bébit, amíg végül magától odahencsergett a kerítéshez és végre-végre megsimogathattuk. Úgy örültünk, mint a gyerekek.
Egyébként én személy szerint nem szeretek állatkertbe (cirkuszba) és hasonló helyekre járni. Nem természetes. A mi szórakoztatásunkra tartanak alig pár négyzetméteren abszolút nem természetes körülmények között "vadállatokat" is.
Talán ennek is köszönhető (többek között), hogy eleinte nem éreztem túl jól magam...
Erről egy kép is árulkodik.
Nem vettem észre mikor készítették, de az egyik kolléganő átküldte az alábbi szöveggel:
Azt gondolom teljesen hitelesen látszik, hogy mennyire lelkes vagyok...
De aztán előjött a gyermeki énem, és a kolléganőt is rávettem egy kis hintázásra. Mondjuk nem volt nehéz...
Így készült a következő kép:
A legjobb azonban az volt, hogy egy kicsit elfeledhettük a mindennapi taposómalmot és ha csak pár órára is, de mégis kikapcsolódhattunk. Nem számított, hogy kevés a bérünk, hogy nincs Erzsébet utalvány, SZÉP-kártya, nyelvpótlék, megbecsülés és semmi, de semmi a megalázóan alacsony fizetésen kívül.
Ja, és persze a belépőt ki kellett fizetnünk, hiszen az sem grátisz volt...
De az arcunkat elnézve, megérte!
Üdv a blogomban! Miről írok? Mindenféléről ami engem foglalkoztat.
