pedig ...

Nem is tudom mikor volt az utolsó bejegyzés. Beteg vagyok!

Múlt héten sikerült végre kisírnom 3, azaz három nap szabadságot. Ez még mindig a tavalyi szabim, és még mindig maradt... Ennyit a pihenésről, meg a regenerálódásról, meg arról, hogy mikor tudom végre elhasználni az utolsó tavalyi szabimat is? Talán augusztusba... Aztán mi lesz az idei szabadságommal? Hát az jó kérdés... Szóval itthon voltam 3 napot a múlt héten. Ebből 1 napot töltöttem pihenéssel, a többi kőkemény meló volt, csak másfajta. A férjem és a fiam szülinapja volt, és egyedül csináltam minden ezzel kapcsolatos dolgot. Kezdve a lakás kitakarításától kezdve a sütésen, főzésen, tortakészítésen át. A torták egyébként jól sikerültek, az egyik szerintem kinézetre is megállja a helyét. A másik nem szép, de isteni finom (volt).

A fiam gyűjt minden Jack Daniels-el kapcsolatos dolgot. Még az üres üveget is. Nem tudom mi ez a bekattanás nála, de gondoltam meglepem egy ilyen tortával. Kerestem a neten egy megfelelő képet, ami alapján készítettem egy ehető ostyát a tetejére. Persze a torta krémjébe is került egy kis Jack Daniels...

Ilyen lett:

Mivel a férjemnek is ugyanazon a napon van a szülinapja, gondoltam úgy igazságos, ha Ő is kap tortát. Neki a csokitorta a kedvence. Ez nem lett szép, de olyan isteni finom lett, hogy hamarabb elfogyott, mint a másik.

Akkor még minden rendben volt. Aztán lehet, hogy a fáradságtól, vagy kimerültségtől vagy nem tudom mitől, de másnapra olyan beteg lettem, hogy azóta sem sikerült sokat javítani a helyzeten, pedig minden alternatív praktikát bevetettem. Alig kapok levegőt, fáj a mellkasom, a torkom és mindenem. De tényleg mindenem (kezem. lábam, stb.) De mivel beindult a táboroztatás, még meghalni sincs időm.

Orvos? Persze... Mikor? Minek? 20 gyereket kell nap, mint nap felügyelni (ketten a kolléganőmmel, hiszen a harmadik kolléganőnek még tart a vizsgaidőszak).

Nem, nem plusz pénzért kapjuk minden évben a nyakunkba ezt a feladatot. A bér továbbra is a megalázóan alacsony, az átlagkeresetet el sem érő...

A munka, ami a tényleges dolgunk lenne? Ja, hát arra nincs idő... 

Hogy az iktatni való levelek (csak amit ma láttam kb. 10-15 db) ott állnak az asztalon és még azt sem tudjuk ki küldte és mit akar... Jaaaaaa, kérem szépen az se érdekel rajtunk kívül senkit, de mi ugye nem férünk hozzá az elkövetkező két hétbe. Ezért azt ajánlom mindenkinek, hogy most legyen szíves a krízishelyzetét elodázni  addig, amíg foglalkozni tudunk vele.

Érdekes lenne, ha most jönne egy kis ellenőrzés... Hogy miért vagyunk csak ketten, és ha már csak ennyien vagyunk akkor miért nekünk kell táboroztatni a gyerekeket, miért nem a pedagógusoknak pl? Hát én erre kérem szépen nem tudom a választ. Persze most születnek sorba gondozatlan terhességből román anyáktól gyerekek, meg most problémáznak, hogy azonnal tenni kéne valamit egy régóta problémás családnál, meg közbe a rendőrök is idéztek tanúként, de nem érünk rá... Mivel egész nap nem vagyunk az irodába, így elérni se tudnak minket...

 

 

Megosztás a facebookon