Fentieket nem egy nap alatt produkáltam.

Tegnap szabadságon voltam, és áldoztam az egészségem oltárán. Persze nem úgy, hogy usziba mentem és szauna-úszás kombót iktattam be. Teljesen másképp, hiszen terheléses vércukorvizsgálat, gyógyszerkiíratás, nőgyógyászati intézni való és fogászat is szerepelt a repertoáron. Jó mi? Fene a gusztusomat, hogy ez nekem az "egészség oltára" :) De a lényeg, hogy szükségesek voltak ezek a dolgok, és meg is lettek egytől egyig.

Nos ha mindezeket nem egy helyen tudnám megoldani (protekcióval, soron kívül), akkor azt hiszem sok időmbe telne. De mivel meg tudom oldani (és meg is oldottam, sok kedves volt kolléga segítségével), így 2 óra leforgása alatt letudtam mindezt. Ja, és egyébként azért 2 óra, mert ennyi idő kell a terheléses vérvizsgálat két vérvétele között. Egyébként még rövidebb idő alatt is sikerült volna. 

No de azért mégsem eszik ilyen forrón a kását, hiszen hiába, hogy fél 10-re már végeztem, azért mégiscsak délután negyed 2-kor indultam el hazafelé. Ennek pedig az volt az oka, hogy lelkileg is töltődtem. Hazafelé az járt az eszembe, hogy lehet "energiavámpír" vagyok, mert a sok-sok kedves kolléga és még kedvesebb szavaik teljesen feltöltöttek. Nagyon jól éreztem magam. Nagyon klassz volt, hogy mindenki szívesen fogadott, érdeklődött. Volt aki körbecsókolt, volt aki kávéval kínált, volt aki azonnal és mindent tudni akart arról, hogy mi van velem és volt akivel végre tudtunk nyugodtan egy pár szót váltani. Köszönöm NEKIK! (Köszönöm Bettikének, a védőnőknek, a laboros lányoknak, az egészségügyiseknek, a technikai vezetőnek, a nyugdíjba ment kollégának akivel találkoztunk, a pedagógus kollégának, akivel hazáig duruzsoltunk, a hivatalban dolgozóknak és a többi volt kollégának, valamint meg kell említenem a volt ügyfeleket is akikkel találkoztam és örültek nekem). Szóval visszakanyarodva, ha én feltöltődtem, akkor tőlük vettem el az energiát??? Hát nem tudom... Bocsi, ha igen.

A vérvizsgálaton gyorsan túllendültem, bár a szirupos vizet még most is nehezemre esik meginni. A gyógyszerfelírás és nőgyógyászati cuccosom is pillanatok alatt meglett és a fogorvoshoz is soron kívül tudtam bejutni. 

A fogorvos miatt eleinte egy kicsit lelkifurkám volt, mert korábban ugyanoda, csak egy másik orvoshoz jártam. De ezt a mostanit annyira dicsérte mindenki, köztük a lányom is, aki abszolút hiteles információforrás számomra, hogy úgy döntöttem, ha soron kívül fogad (protekcióval) akkor megpróbálom. Örülök, hogy így tettem.

 

Nagyon szimpatikus volt, hogy amint beültem a székbe és belenézett a számba, már mondta is, hogy vélhetően milyen betegségem van/volt, ami miatt kialakult a jelenlegi helyzet.

Voálá!

Ennyi alapján, hogy belenézett a számba??? Ez igen!

Aztán még hitelesebbé az tette, hogy olyat mondott, ami miatt nagy tekintélyű orvost is megkerestem nem kevés pénzért, hogy adjon véleményt, Ő meg csípőből mondta, hogy sajnos nekem a fogimplantátum nem ajánlott a kilökődés miatt. Ezt mondta a nagy tekintélyű orvos is, csak oda időpont kellett, meg mindenféle papír, fél órás anamnézis, meg tizenegynéhány ezer forint és egyebek.

No szóval amiért mentem, azt pár perc alatt meg is oldotta, és megbeszéltük azt is, hogy amint kapok az új munkahelyemen egy hét szabadságot, akkor a lehetőségekhez képest "esztétikussá" teszi a mosolyomat. Az időintervallum és az ár is nagyon szimpatikus amit mondott, ezért remélem, hogy még idén meg tudom oldani (mármint egy hét egybefüggő szabadságot).

Azt azért még megemlíteném, hogy hogyan is kerültem ehhez a fogorvoshoz.

Az úgy történt, hogy a lányom egy prevenciós fogászati vizsgálatra szeretett volna időpontot kérni még szeptemberben, ezért bementünk a területileg illetékes fogorvoshoz. Kértünk időpontot, és kaptunk is decemberre!!! A lányom azt hitte hogy vicc, ezért meg is kérdezte, hogy ha a lyukas fogát szeretné betömetni valaki, akkor is csak decemberre van időpont. És meg is kapta a választ, hogy igen, de csak ez az egy időpont, és ezt is csak azért, mert valaki lemondta, amúgy meg januárra van még időpont ezen kívül. Ennyit a mi megyeszékhelyünkön lévő Tb-s fogászati ellátásról.

A lányom felháborodottan nevetett kínjába és azon töprengett, hogy maszekba elmegy és megnézeti a fogát. Rá is hagytam volna, ha az egyik (volt) kollégám fel nem ajánlja, hogy ha kiutazik a volt munkahelyemen praktizáló fogorvoshoz a leányzó, akkor soron kívül bármikor bejuttatja. És így is történt. 

A lányom nagyon meg volt elégedve a fogorvossal, aki pár mikro tömést még az első alkalommal meg is csinált és dentálhigiénés kezelésben is részesítette (vagyis leszedte a fogkövét). Ja! Persze mindezt TB-s alapon, tehát ingyen, soron kívül! Mivel ennyire boldog és elégedett páciens volt, így megkérdezte azt is, hogy mennyi idő alatt és milyen áron tudná neki pótolni azt a két hiányzó hátsó fogát, amit egy korábbi műtét miatt kellett kiszedetni. Nos egy hét alatt kész lett és az ár is nagyon kedvező volt. Amint elkészült a két pótlás, már azt is megbeszélték, hogy fogszabályzó is kéne... És már az is van. Persze a belső része pink színű, ahogy a lányom kérte. (Azért pink, mert ugye ez kivehető fogszabályzó, és ha kiveszi, akkor ugye passzoljon a tapétához, vagy az ágyneműhöz vagy ki tudja mihez :) 

Ennyit a tegnapi napról.

Most pedig következzék a mai gyomorgörcsöm története.

 

Reggel szokás szerint értekezlettel kezdődött a munka. Semmi izgalmas nem történt, többek között megemlítette az osztályvezető, hogy kellene egy közgazdász diplomával rendelkező ügyfél, aki közöttünk is dolgozhatna...

Jó, jó nem foglalkoztam vele.

Aztán egy idő után észrevettem, hogy a kollégák sustorognak, úgy beszélnek, hogy más ne hallja.

Akkor még ez sem érdekelt.

Csak arra figyeltem fel, hogy a velem szemben ülő kolléga megkérdezi az emeleten dolgozót (aki hozzánk jött le pletyizni), hogy "nincs is üres állásunk, akkor hová szeretnék felvenni aki jelentkezik"?

Nos innen kezdve már engem is érdekelt a dolog, hiszen nem sokan vagyunk próbaidősök. Lehet máris vége a pályafutásunknak? Dehát miért? Nem is csináltunk tudtom szerint semmi nagy galibát...

Aztán látom ám, hogy nem akarja előttem mondani a jól értesült kolléga.

Nos ekkor már tényleg kezdődött a gyomorgörcs.

De az én szobatársam csak nem hagyta és tovább folytatta: GYES-re megy valaki, vagy elküldenek valakit?

A "jól értesült" szemlátomást rám nézve jelzi a kollégámnak, hogy nem akarja előttem mondani.

Na bakker! Mi a francot csináltam vajon? Nem is csináltam semmi rosszat, sőt eddig dicsértek, hogy milyen ügyes vagyok... Én meg már majdnem el is hittem...

De a szobatársam csak nem hagyta, és kihúzta a választ az infóforrásból.

A helyzet az, hogy valaki el lesz küldve, csak Ő még nem tudja...

A kolléganő csak tovább faggatózott és végre kiderült, hogy kinek a helye üresedik meg.

Nem, nem az enyém.

Az emeleten az egyik programban dolgozónak fognak búcsút mondani, mert kiderült, hogy eddig takargatták, hogy helyette dolgoztak a kollégák, de most valahogy az osztályvezető rájött.

Hirtelen helyreállt a vérkeringésem, legalábbis én úgy éreztem, és már szaladtam is Katához (akivel egy napon kezdtünk) persze fénymásolásnak álcázva a dolgot..., mert köztünk aztán nincs titok, bármi amit hallunk az köztünk marad, de minden infót megosztunk egymással.

Nos Kata amint meglátott, elmondása szerint egyből tudta, hogy valami baj van, mert teljesen le voltam sápadva. Ennyit arról, hogy azt hittem helyreállt a vérkeringésem :)  

 

Jól megbeszéltük a fénymásolónál a dolgot, aztán mint akik semmiről sem tudnak, mentünk vissza a helyünkre és megnyugodtunk, hiszen helyettünk nem kell dolgozniuk a kollégáknak, mert

MI

ÜGYESEK

VAGYUNK!

Megosztás a facebookon

 

Ma megkaptam az új munkahelyen az első fizetésemet. Hihetetlen!!! Mármint nem az a hihetetlen, hogy időben megkaptam, hanem az, hogy itt a nettó - vagyis amit a számlámra utalnak - az több, mint az előző munkahelyen a bruttóm volt. És ebbe még bele sem számoltam az Erzsébet- és SZÉP kártyát. Persze ez nem meglepetés, de valahogy igazából csak most tudatosult bennem, amikor megláttam az utalt összeget. No azért nem azt mondom, hogy nem fogom tudni elkölteni... 

Abban azonban biztos vagyok, hogy nem dolgoztam meg érte. A múlt hónapban biztos nem. Sokszor eszembe jut az előző munkahelyem, főleg mivel elég sok régi ügyfél jelenik meg itt. Sokszor eszembe jut, hogy vajon ott kevesebbet kellett dolgozni a - sokkal, sokkal kevesebb - fizetésért?

Aztán rájövök, hogy nem összehasonlítható a dolog. Az más fajta munka volt. Ott belefért, hogy megnézze az ember az email-t, esetleg az internetet megnyissa (Facebook, blogok, gmail, ebay, jófogás, stb.) de itt erre sem idő, sem lehetőség. Ilyenkor eszembe jut, hogy a volt kolléganő munkaidőbe keresett talán fejőgépet a neten? Nem tudom pontosan és lehet nem is így volt, de a sofőr mindenesetre azt állította. Persze ezzel egyáltalán nem azt akarom mondani, hogy a kolléganő volt csak ilyen. Én is olyan voltam. Előfordult, hogy munkaidőbe mentem fodrászhoz, mert belefért. És azt hiszem, még így is azok közé tartoztunk, akik a legkevesebbet "lógtunk". Hiszen sok kolléga, aki helyi lakos volt, bizony sok mindent meg tudott oldani munkaidőbe.

Persze más szempontból sem összehasonlítható a két dolog. Azt hiszem, ott sokkal nagyobb volt a stressz és bizonyos szempontból a felelősség is, ugyanakkor mégis sokkal lazább volt.

Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy itt nincs stressz. Mert van! De ez főleg abból fakad, hogy még sok mindent nem tudok. A felelősség is megvan, de ez más fajta felelősség. Itt főleg az ellátások megállapításával, megszüntetésével, szankcionálással kapcsolatosan van felelősség. De mégsem családokról, gyermekekről, sorsokról, életekről van szó.

Szóval a kettő nem összehasonlítható.

És a fizetés sem. De így látva mindkettőt azt mondom, hogy bizony ott sem érnek kevesebbet az emberek, ott is megérdemelnék ugyanezt a fizetést. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Megosztás a facebookon

avagy tiszta szégyen :)

Bezzeg mikor hét közben kérdezem a családot, hogy mit főzzek, akkor a válasz általában az, hogy "mindegy" - ugye ismerős?

De most vasárnap van! Ilyenkor ugye a húsleves vagy tárkonyos raguleves szokott lenni az első fogás, majd rántott- vagy sült hús, esetleg pörkölt.

Ez a szokás. Gondolom általában máshol is így van.

De ma, olyanokat főztem ami egyáltalán nem vasárnapi, de még csak nem is illenek össze!

Na mindegy, ez volt a kérés.

Szóval frankfurti leves van és második félének pedig lencsefőzelék.

Ezt szeretett volna enni a fiam, de a család többi tagja is felsorakozott mellé. A lencsefőzelékhez persze elfelejtettem venni azt a fajta csípős debrecenit, amit szoktam, ezért nem sokkal dél előtt még el kellett tekernem érte a boltba. És van akinek fasírt kellett a főzelékhez..., de azt is csináltam.

Szóval tiszta szégyen... Nem csak nem illik ilyet vasárnap, de még csak a két féle se passzol egymással. 

De a lényeg, hogy a család úgy eszi, mintha muszáj lenne... Mondjuk muszáj is, mert ha nem ennék, azt hiszem kisebb balhét csinálnék :)

Tanulság: legközelebb vasárnap nem kérdezem mit szeretnének enni. Esznek amit főzök!

Megosztás a facebookon

Mostanában nem igazán jutok gép elé. Vagyis helyesebben, egész nap gép előtt ülök a munkahelyen, de ott 100%-ig a munkámmal foglalkozom. Nem nyitok meg internetet, csak ami szorosan a munkámhoz kapcsolódik, pl. NAV lekérdezés, hogy XY dolgozik-e, be van-e vagy volt-e jelentve, stb. Itthon meg besz@rt a laptop és csak egyetlen gép van, amin osztoznunk kell. Persze mindenkinek van a telefonján is net, de az mégse olyan. Egyébként most jöttem rá, hogy mennyi felesleges időt töltöttem netezéssel. 

Helyzetjelentésem első felében a férjem állapotáról. 

Megvolt minden kivizsgálás, mely alapján minden szerve tökéletes és tökéletesen működik. Jók lettek a véreredmények, rendben van a szíve, a veséje, a tüdeje, a mája, és az epéje is.

Csak hát a vérnyomása....

Az csak gyógyszerrel karbantartható.

A doktornő szerint továbbra is primer hypertoniáról van szó, tehát nincs szervi kiváltó ok, ezért a tünetet kezeli. 

Én mivel nem vagyok orvos, hiszek a doktornőnek. Mégis csak ezt tanulta évekig, ráadásul belgyógyász. 

Ha ezt mondja, ki vagyok én, hogy felülbíráljam?

A férjem is megnyugodott, de azért nagyon komolyan veszi továbbra is. Minden nap legalább kétszer méri a vérnyomását, rendesen szedi a gyógyszert és egy korty sört se iszik, és igyekszik figyelni az étkezésére is.

Ennyit róla.

Aztán a másik történés, hogy végre nekifoghattam egyedül dolgozni. Elvileg erre csak a jövő héten került volna sor, de azt hiszem mindenkinek így a legjobb. Nekem biztos. Késznek éreztem magam a dologra. Hétfőn, amikor az osztályvezető helyettes megkérdezte, hogy tudnám-e egyedül is csinálni a munkát, egyből igennel válaszoltam. Még aznap meg is kaptam a saját gépet, saját belépési kódokkal felszerelt programokkal a 3-as szobába. 

 

Szóval van saját asztalom, van saját gépem, saját belépési kódjaim, egy csomó bélyegzőm és saját ügyfeleim. Most még nem tudom, hogy szám szerint mennyi, de az elvárás az, hogy mindenkinek legalább 400 ügyfele legyen. Már a saját nevem alatt dolgozom, tehát bármilyen döntést hozok (határozat, végzés, jegyzőkönyv, hatósági bizonyítvány, összesített igazolás, stb.) azért már kő keményen felelősségre vonható vagyok. 

 

(A kép csak illusztráció)

Rám pillanatnyilag nem igaz, amit gyakran tapasztalok, hogy nagyon sok ember panaszkodik, hogy utál bejárni a munkahelyére, mert nem jó a közeg. Nem jó fej a főnök vagy nem jó fejek a kollégák vagy 3-szor annyi munkát kéne elvégeznie mint amennyi a 8 órába belefér. Halálra dolgozzák magunkat és mégsem érzik hasznosnak.

Persze ez még vélhetően az újdonság varázsa. Furi, mert néha izgulok, ami pedig nem igazán volt jellemző rám, és előfordul, hogy lefekvés előtt azon jár az eszem, hogy nem ellenjegyeztettem a megállapító határozatomat, tehát el ne felejtsem reggel. Azt hiszem, a héten legalább annyit fejlődtem, mint az elmúlt három hétbe összesen. Imádom! Imádom, hogy fejlődök, hogy egyre jobb leszek. Alig várom már, hogy mindent perfekt egyedül, segítségkérés és kérdezés nélkül tudjak csinálni. 

 

Valamelyik nap annyi ügyfelem volt, mint még a régieknek se. Ráadásul még nem vagyok olyan villámgyors. Én még kétszer végiggondolom a dolgokat, ellenőrzöm a határozatot, felolvasom a nyilatkozatot, stb. Szóval ezen a napon volt, hogy még fél 3-ig sem tudtam elmenni ebédelni, mert reggeltől folyamatosan jöttek. Közben meg már éreztem, hogy ennem kéne pár falatot, mert lefordulok a székről. A kollégák is nagyon jó fejek voltak, mert amint észrevették, hogy valóban én még nem is mentem el ebédelni, felszólítottak, hogy azonnal tegyem ki a pipát (persze ezt nem szó szerint kell érteni, hanem az ügyfélbehívó rendszert lehet így leállítani). Alig tettem ki a pipát, még el sem indultam, de már a recepcióról beírtak a kolléganőmnek, hogy küldenék be az ügyfeleket, "a Vadászné ügyfelei, de nem fogadja őket!" Amint ezt felolvasta a kolléganő, elkezdtem mondani: "Hogy lehetek ilyen köcsög??? Jó lenne, ha összeszedném magamat, még alig vagyok itt és már nem fogadom az ügyfeleket? Szégyelljem magam! Nem elég nekem a munka öröme??? Ebédelni akarok fél háromkor???" Úgy nevettek, hogy majd bepisiltek. 

Ha most kellene választani, hogy melyik szobába szeretnék dolgozni, azt hiszem a mostanit választanám vagy azt ahová Kata került, ahol gyakoroltam. A legjobb két szobába kerültünk. És hamarosan érkezik az első fizetés is, amiért azt hiszem még nem igazán dolgoztam meg, de már alig várom. És alig várom azt is, hogy kezembe vehessem 45 évesen először a SZÉP kártyámat és az Erzsébet kártyámat is. 

 

 

Megosztás a facebookon