avagy tiszta szégyen :)

Bezzeg mikor hét közben kérdezem a családot, hogy mit főzzek, akkor a válasz általában az, hogy "mindegy" - ugye ismerős?

De most vasárnap van! Ilyenkor ugye a húsleves vagy tárkonyos raguleves szokott lenni az első fogás, majd rántott- vagy sült hús, esetleg pörkölt.

Ez a szokás. Gondolom általában máshol is így van.

De ma, olyanokat főztem ami egyáltalán nem vasárnapi, de még csak nem is illenek össze!

Na mindegy, ez volt a kérés.

Szóval frankfurti leves van és második félének pedig lencsefőzelék.

Ezt szeretett volna enni a fiam, de a család többi tagja is felsorakozott mellé. A lencsefőzelékhez persze elfelejtettem venni azt a fajta csípős debrecenit, amit szoktam, ezért nem sokkal dél előtt még el kellett tekernem érte a boltba. És van akinek fasírt kellett a főzelékhez..., de azt is csináltam.

Szóval tiszta szégyen... Nem csak nem illik ilyet vasárnap, de még csak a két féle se passzol egymással. 

De a lényeg, hogy a család úgy eszi, mintha muszáj lenne... Mondjuk muszáj is, mert ha nem ennék, azt hiszem kisebb balhét csinálnék :)

Tanulság: legközelebb vasárnap nem kérdezem mit szeretnének enni. Esznek amit főzök!

Megosztás a facebookon