Mostanában nem igazán jutok gép elé. Vagyis helyesebben, egész nap gép előtt ülök a munkahelyen, de ott 100%-ig a munkámmal foglalkozom. Nem nyitok meg internetet, csak ami szorosan a munkámhoz kapcsolódik, pl. NAV lekérdezés, hogy XY dolgozik-e, be van-e vagy volt-e jelentve, stb. Itthon meg besz@rt a laptop és csak egyetlen gép van, amin osztoznunk kell. Persze mindenkinek van a telefonján is net, de az mégse olyan. Egyébként most jöttem rá, hogy mennyi felesleges időt töltöttem netezéssel. 

Helyzetjelentésem első felében a férjem állapotáról. 

Megvolt minden kivizsgálás, mely alapján minden szerve tökéletes és tökéletesen működik. Jók lettek a véreredmények, rendben van a szíve, a veséje, a tüdeje, a mája, és az epéje is.

Csak hát a vérnyomása....

Az csak gyógyszerrel karbantartható.

A doktornő szerint továbbra is primer hypertoniáról van szó, tehát nincs szervi kiváltó ok, ezért a tünetet kezeli. 

Én mivel nem vagyok orvos, hiszek a doktornőnek. Mégis csak ezt tanulta évekig, ráadásul belgyógyász. 

Ha ezt mondja, ki vagyok én, hogy felülbíráljam?

A férjem is megnyugodott, de azért nagyon komolyan veszi továbbra is. Minden nap legalább kétszer méri a vérnyomását, rendesen szedi a gyógyszert és egy korty sört se iszik, és igyekszik figyelni az étkezésére is.

Ennyit róla.

Aztán a másik történés, hogy végre nekifoghattam egyedül dolgozni. Elvileg erre csak a jövő héten került volna sor, de azt hiszem mindenkinek így a legjobb. Nekem biztos. Késznek éreztem magam a dologra. Hétfőn, amikor az osztályvezető helyettes megkérdezte, hogy tudnám-e egyedül is csinálni a munkát, egyből igennel válaszoltam. Még aznap meg is kaptam a saját gépet, saját belépési kódokkal felszerelt programokkal a 3-as szobába. 

 

Szóval van saját asztalom, van saját gépem, saját belépési kódjaim, egy csomó bélyegzőm és saját ügyfeleim. Most még nem tudom, hogy szám szerint mennyi, de az elvárás az, hogy mindenkinek legalább 400 ügyfele legyen. Már a saját nevem alatt dolgozom, tehát bármilyen döntést hozok (határozat, végzés, jegyzőkönyv, hatósági bizonyítvány, összesített igazolás, stb.) azért már kő keményen felelősségre vonható vagyok. 

 

(A kép csak illusztráció)

Rám pillanatnyilag nem igaz, amit gyakran tapasztalok, hogy nagyon sok ember panaszkodik, hogy utál bejárni a munkahelyére, mert nem jó a közeg. Nem jó fej a főnök vagy nem jó fejek a kollégák vagy 3-szor annyi munkát kéne elvégeznie mint amennyi a 8 órába belefér. Halálra dolgozzák magunkat és mégsem érzik hasznosnak.

Persze ez még vélhetően az újdonság varázsa. Furi, mert néha izgulok, ami pedig nem igazán volt jellemző rám, és előfordul, hogy lefekvés előtt azon jár az eszem, hogy nem ellenjegyeztettem a megállapító határozatomat, tehát el ne felejtsem reggel. Azt hiszem, a héten legalább annyit fejlődtem, mint az elmúlt három hétbe összesen. Imádom! Imádom, hogy fejlődök, hogy egyre jobb leszek. Alig várom már, hogy mindent perfekt egyedül, segítségkérés és kérdezés nélkül tudjak csinálni. 

 

Valamelyik nap annyi ügyfelem volt, mint még a régieknek se. Ráadásul még nem vagyok olyan villámgyors. Én még kétszer végiggondolom a dolgokat, ellenőrzöm a határozatot, felolvasom a nyilatkozatot, stb. Szóval ezen a napon volt, hogy még fél 3-ig sem tudtam elmenni ebédelni, mert reggeltől folyamatosan jöttek. Közben meg már éreztem, hogy ennem kéne pár falatot, mert lefordulok a székről. A kollégák is nagyon jó fejek voltak, mert amint észrevették, hogy valóban én még nem is mentem el ebédelni, felszólítottak, hogy azonnal tegyem ki a pipát (persze ezt nem szó szerint kell érteni, hanem az ügyfélbehívó rendszert lehet így leállítani). Alig tettem ki a pipát, még el sem indultam, de már a recepcióról beírtak a kolléganőmnek, hogy küldenék be az ügyfeleket, "a Vadászné ügyfelei, de nem fogadja őket!" Amint ezt felolvasta a kolléganő, elkezdtem mondani: "Hogy lehetek ilyen köcsög??? Jó lenne, ha összeszedném magamat, még alig vagyok itt és már nem fogadom az ügyfeleket? Szégyelljem magam! Nem elég nekem a munka öröme??? Ebédelni akarok fél háromkor???" Úgy nevettek, hogy majd bepisiltek. 

Ha most kellene választani, hogy melyik szobába szeretnék dolgozni, azt hiszem a mostanit választanám vagy azt ahová Kata került, ahol gyakoroltam. A legjobb két szobába kerültünk. És hamarosan érkezik az első fizetés is, amiért azt hiszem még nem igazán dolgoztam meg, de már alig várom. És alig várom azt is, hogy kezembe vehessem 45 évesen először a SZÉP kártyámat és az Erzsébet kártyámat is. 

 

 

Megosztás a facebookon