Ismét szabadságon vagyok. Már harmadik napja, vagyis hát ha jobban belegondolok nem is annyi, hiszen péntek délután óta tart a pihenés, mégis talán ma kezdődik.

Mai terveim: konditerem, shopping és uszoda. Ja! És főzni se fogok, hanem az utca végén lévő étterembe fogok elmenni, ahol 1200 Ft-ért mindenki annyit ehet amennyit csak akar.

Jól hangzik ugye?

Az elmúlt napok mozgalmasak voltak.

A hétvége miként is telhetett volna, ha nem takarítással meg szekrénypakolással, meg ilyesmivel.

És mivel a lányom Horvátországba volt, így a kutya is rám maradt.

Aztán hétfőn reggel elmentem turizni. Igazából semmit sem találtam, de az élmény legalább megvolt, hogy hátha mégis valami kincset lelek. Aztán turi után eszembe jutott, hogy receptet kellene íratnom. Ezért felhívtam egyik volt kedvenc munkatársamat, hiszen neki csak egy perc kiíratni és mivel közel lakik, ide is tudja adni. De  hiába hívtam a mobilján, hiába hívtam a vezetékes vonalon, nem értem el. Mivel viszont szükségem volt a receptre, így fogtam magam beültem a kocsiba és irány a volt munkahelyem. Csak az a gond az ilyen kis kiruccanással, hogy hiába 1 perc felíratni a gyógyszert (hiszen csak bekopogok és soron kívül mehetek), mégis illik ilyenkor mindenkit végiglátogatni. Most is így tettem. Voltam a nőgyógyászaton, a reumatológián, a gondozási központban, a gyerekjóléti szolgálatnál és az igazgatóságon is. Megnéztem a felújított ügyeletet, ami valóban nagyon klassz lett, beszélgettem még a takarítónőkkel is, meg minden olyan ismerőssel aki az utamba került, még volt ügyfelekkel is.  És ha már ott voltam bekukkantottam a gyámhivatalba is. Jó volt találkozni mindenkivel, és legszívesebben még több időt töltöttem volna köztük. Nem volt olyan érzésem, hogy nem vagyok odavaló, olyan volt, mintha csak pár napja mentem volna el tőlük. Az igazgató asszony is körbecsókolt és azonnal meghívott, hogy menjek velük ebédelni a közeli étterembe. Nagyon megköszöntem, de nemet mondtam, hiszen "csak egy receptért mentem", és mégis órák lettek belőle :) Bemutatta az új munkatársat (akit én közvetítettem oda) és közben azért ismét megjegyezte viccesen, hogy "nem bocsátja meg, hogy otthagytam őket :)" 

Alig értem haza, már mentem is anyukámhoz, hogy ha vásárolni akar, vagy a testvérét meglátogatni, akkor el tudjam furikázni. Este volt mire hazaértem. Ezzel a hétfői nap el is telt. Mondjuk összességében pozitív hatások értek, még akkor is ha nem pihenéssel töltöttem a napot.

Kedden korán keltem, hiszen a lányomat vittem KRESZ vizsgára a felügyeletre 7 óra 40-re.

Már reggel kissé ideges lettem, hiszen annyira kényelmesen készült, hogy féltem el fogunk késni. Odaértünk azért időbe 7 óra 33 perckor. Ekkor kezdtem el igazán ideges lenni. Annyira szerettem volna ha sikerül neki a vizsga, pedig nem egy nagy dolog ugye? És ha nem sikerül, akkor befizeti újra és mehet legközelebb. De szerettem volna ha ezt nem tapasztalja meg. Magamért nem izgultam egyáltalán, de érte nagyon. Nem is tudtam nyugodtan ülni addig amíg vizsgázott Fogtam magam és céltalanul elkezdtem furikázni a városba, az megnyugtatott. Amikor visszaértem a felügyelethez, láttam, hogy néhányan már jönnek kifelé és telefonálnak... Biztos voltam benne, hogy ők már végeztek a vizsgával és értesítik a szeretteiket. Kiszálltam, mentem be a vizsgaterem előtti váróba. Nem sokat kellett várnom és már jött is szeretett leánygyermekem. Az arcáról nem tudtam leolvasni semmit. Ott még nem kérdeztem rá, mert voltak még mások is, és úgy gondoltam, hogy ha mégse sikerült, akkor nem égetem mások előtt. Alig értünk ki a lépcsőhöz, már kérdeztem is: NA???? Erre Ő: három hibám lett... Ne azt mond, hogy hány hibád lett, hanem azt, hogy sikerült vagy nem! (Kissé elgurult a gyógyszerem:) Mosolygott és megnyugtatott, hogy sikerült, mert csak 1 pontos válaszokat rontott. Majd hozzátette, nem hitte volna, hogy sikerülni fog neki. - Ismerem ezt az érzést... Én a forgalmi vizsgával voltam így. Még ma sem értem, hogyan sikerült elsőre :)

Aztán ismét felkerekedtünk és irány a volt munkahelyem, mert fogszabályozásra is oda járunk. Most nem jártam végig az épületet, csak 1-2 emberrel beszéltem, aki pont arra járt. A vizsga és a fogszabályozás is le lett tudva, és fél 10-re már itthon is voltunk. Aztán konditerem, majd délután szemöldöktetoválásra vittem. Amíg a szemöldökét tetoválták bevásároltam és ismét meglátogattam anyukámat (vittem neki néhány jégkrémet). A keddi nap is  úgy telt el, hogy nem igazán pihentem, mert folyton mozgásba voltam.

De ma!

Eddig még semmit sem csináltam, és ezt tervezem a nap további részében is. Hiszen ezért van a szabadság, nem? De!

 

Megosztás a facebookon