Kellő önkritikát gyakorolva meg kell  hogy állapítsam, nem vagyok egyszerű eset. Általában megosztó személyiség voltam/vagyok.

 

A gondolkodásmódom, a hozzáállásom, a humorom, vagy éppen a szókimondóságom miatt. Mert sajnos vagy nem, de néha másképp látok dolgokat, másképpen gondolkodok és ráadásul még ki is mondom amit gondolok, még akkor is, ha ez nem éppen előnyös. E miatt kerültem már bajba, hiszen nem mindenki szereti hallani az igazságot, sokszor elvárják, hogy inkább hazudj, vagy beszélj mellé a dolgoknak, vagy csak úgy egyszerűen légy átlagos, kommersz.

Aztán a héten, amikor végre a pihenésre is volt időm, olvasgatás közben ráakadtam egy Aranyos Ervin versre. 

Azt hiszem mindig is ez volt az én hitvallásom, csak ugyebár én nem vagyok költő (csak a pénzköltéshez értek :), ezért nem tudtam ezt így megfogalmazni, de a gondolat amit közölni akar, teljesen megfelel az én elgondolásomnak. 

Legszívesebben sok embernek kötelezővé tenném, hogy próbáljon legalább pár napig így élni...

Bár nem mondom, hogy egyszerű, hiszen sokszor pont ennek a hitvallásnak köszönhetően kerültem bajba, de visszatekintve a történésekre és azok következményeire, nincs lelkiismeret furdalásom, és azt hiszem minden úgy volt jó, ahogy történt. 

És elég öreg vagyok ahhoz, hogy ez a hozzáállásom a hátralévő időre már vélhetően nem fog megváltozni. 

 

A vers pedig így szól:

Ha kilógsz a sorból

Ne akarj te olyan lenni, amilyenek mások,
hidd el, nem tesznek boldoggá buta elvárások.
Add magadat, légy egyedi, éld meg a világod,
ha megpróbálsz megfelelni, gyökeredet vágod.
Ne aggasszon az az érzés, hogy kilógsz a sorból,
sosem válhat az gazdaggá, ki a pénzen spórol.
Valósítsd meg álmaidat, váljanak valóra!
Ha akarod, csak te érted múlik minden óra.
Mindannyian mások vagyunk, különleges lények,
boldogtalanok azok, kik skatulyában élnek.
Éld meg léted szabadságát, élvezd minden percét,
változzon a környezeted úgy, ahogy szeretnéd!

Megosztás a facebookon