Jelenleg itthon vagyok szabadságon. A múlt héten még úgy tűnt, hogy az új munkám miatt nem tudok eljönni a tervezett szabadságomra a héten. De a sors úgy hozta, hogy bár tegnap és hétfőn dolgoztam, de kedden kiderült, hogy jelenleg nincs keret (vagyis pénz) amivel el tudnának indulni elsején a támogatások. Márpedig ha nincs pénz, akkor munka sincs. Fogtam hát gyorsan magam és lecsaptam a lehetőségre, hogy a héten 3 napot és egész jövő héten akkor itthon maradnék szabadságon. A főnök pedig természetesen elengedett.  Tegnap történt az is, hogy közgazdász végzettség nélkül 10 perc alatt keret-gazdálkodnunk kellett, pedig reggel még azt sem tudtuk, hogy mi az. De nagyjából elmagyarázták, hogy miként is kellene kiszámolni, hogy kb. erre az évre még mennyi támogatás indítás várható a különböző támogatási formákba, és ehhez kb. hány millió forintot szeretnénk igényelni. Nos mit mondjak? Megcsináltuk.

Tehát még hét elején kissé magam alatt voltam, de ma már kicsattanok a boldogságtól.

Vagyis...

Az előbb láttam, hogy a főnök sms-t írt, hogy amint tudom hívjam fel...

Nos a szabadságom első napjának reggelén ez nem túl jól hangzik, ezért a fene nagy jókedvem egy kissé lelohadt.

Felhívtam, de csak annyit kérdezett sűrű bocsánatkérés mellett, hogy ma be tudnék-e menni, mert a főosztályvezető szeretne beszélni velem... Nos ez számomra nem túl kecsegtetőnek hangzott, és ezt verbálisan ki is fejeztem. Erre csak annyit mondott az osztályvezető, hogy nyugodjak meg, semmi baj nincs, csak a főosztályvezető szeretne "felkérni". De azt hozzátette, hogy ez TITOK, és el ne áruljam még csak véletlenül se, hogy tudok róla. 

OK

Hogyan is árulnám el, ha fogalmam sincs róla, hogy mit is jelent ez???

Felkérni? De mire? 

Na mindegy, majd fél 1-kor kiderül. Kissé félek...

A lányomék is hazavontatták Dabas környékéről a "lerobbant autót", ami jelenleg az öcsémnél van a szervizbe. Így legalább kap egy nagy generált, mert ha már ott van, akkor megnézi a fékeket, meg lecseréli az olajat, és persze a beesett kuplungot is megcsinálja. 

Az esküvőn nagyon jól érezték magukat, mintha semmi se történt volna odafelé menet. Szerintem nagyon jól néztek ki:

Szóval a libikóka náluk is bejátszott, jó kedvvel elindultak, aztán út közben volt mélypontjuk, végül nagyon jól érezték magukat.

És velem is ez a helyzet. Hétfőn még nagyon stresszes voltam, aztán kedden jó kedvem lett mikor megtudtam, hogy másfél hétre szabadságra tudok menni. Most a szabadságom első napján pedig megint stresszelek, hogy mi a francot akarnak tőlem a munkahelyen. De egyszer csak vége lesz ennek a libikókának.

Megosztás a facebookon