Pénteken ahogy meg volt beszélve 2 órakor már a tetoválónál voltam. Bár ha nagyon őszinte akarok lenni, mielőtt kiszálltam a kocsiból, ismét végigfutott az agyamon, hogy biztos nem kapkodtam el? Biztos ez a jó döntés? Nem kellene mégis jobban átgondolnom? Nem a fájdalomtól féltem, hanem attól, hogy vajon nekem is előnyös lesz-e a dolog? Nem lesz túl művi? Nem lesz túl "cicababás"? Mert a koromhoz és az egyéniségemhez az egyáltalán nem illene. Ja, ráadásul reggelre a nyakam is beállt. Nem tudom miért, mert már évek óta nem volt ilyen. Persze gyógyszer nem volt nálam, ezáltal a kényszertartás miatt délre már annyira fájt, hogy ez is gondolkodóba ejtett.

De aztán ismét végiggondoltam, hogy a látott képek tetszettek, meg aztán nem én vagyok az első kuncsaftja, nyilván tudja, hogy mi áll jól, nyilván kért már más is olyat, hogy lehetőleg "természetesnek tűnjön".

Szóval fogtam magam, vettem egy nagy levegőt, kifújtam, és megnyomtam a kapucsengőt.

Felmentem a második emeletre ahol egy csinos fiatal nő várt. Jó-jó, nem volt rajtam a szemüveg, de élőben sokkal fiatalabbnak tűnt, mint a facebook képeken. De elsőre szimpatikus volt, és ezt jó jelnek véltem. Később beszélgetés közben rá is kérdeztem, hogy mennyi idős? Nem találtam volna el, hogy már 40.

Aztán kissé szabadkozott, mert elég puritán körülmények vannak a tetoválásra, hiszen még most jöttek haza Angliából és keresi az "álom szalon" helyszínét valahol a belvárosban, de addig otthon dolgozik, egy kis szobában, mely erre van kialakítva. A kis szoba alatt valóban nagyon kicsit kell érteni :)

Mielőtt nekifogott átbeszéltük, hogy én mit szeretnék, javaslatai neki is voltak, és kompromisszumra jutottunk végül. Csupán a szín lett kissé sötétebb, mint amit Ő javasolt, de viccesen megjegyezte, hogy emlékezzek majd rá, hogy "én akartam" ezt a színt.

Ami más volt, mint a korábbi sminktetoválás, hogy jobban fájt és addig rajzolgatta hol fekve, hol felülve, amíg mindketten úgy nem éreztük, hogy OK, mehet.

A fájdalomra adott lidocain krémet, azután már elviselhetővé vált a dolog. Csak ez az állandó felülés, lefekvés ez nem volt annyira kellemes a beállt nyakammal. De tűrtem! Azt mondta, hogy azért fáj jobban ez a tetoválás, mert ez nem "sminktetoválás", mint amit a kozmetikusok csinálnak, hanem valódi tetoválás és egy kissé széthúzza a bőrömet amikor a festékanyagot beviszi. Aztán ecsetelte, hogy mennyire más ez, mint amit a kozmetikusok csinálnak. Azt mondta, hogy garanciát vállal rá, hogy ez nem fog nekem kikopni, elszürkülni, elkékülni úgy, mint a korábbi kozmetikus által készített. Ja, és az árban amit kifizettem benne van a korrekció is, már ha szükséges lesz, de azt mondta, hogy általában nem kell, de ha mégis úgy látom, vagy akár még csak 1 szálat is szeretnék később, mert úgy ítélem meg a gyógyulás után, akkor arra természetesen a vendége vagyok :)

Ekkor már éreztem, hogy jó helyre jöttem, és elég nagy a valószínűsége, hogy a lányom is jönni fog hozzá, sőt még a munkaügyis és a mostani kollégáim között is van, aki kacérkodik a gondolattal. Nekik biztos ajánlani fogom. Persze csak ha letelik a két hét és valóban olyan lesz, mint amilyennek most gondolom.

A leginkább annak örülök, hogy itt vagyok a munkahelyen, de még senkinek se tűnt fel, hogy "úristen, mi történt a szemöldököddel", vagyis tényleg természetesnek tűnik, bár ugye még sokkal sötétebb és tömörebb, mint gyógyulás után lesz.

Már annyira örülök, hogy nem Pestre mentünk a lányommal. Én már most örülök, mert ilyen állapotban is tetszik.

Hétvégén voltunk Abádszalókon is, anyósomat köszöntöttük névnapja alkalmából, ott volt a keresztlányom és a tesója is, ők se tették szóvá, hogy valami ne stimmelne az arcommal. A sógorom és a sógornőm se vette észre :)

Jól döntöttem! 

Elégedett vagyok! Arról már említést se téve, hogy ez csupán a töredékébe került annak, mintha Pestre mentünk volna.

Ez a kép nem rólam készült, de kb. ilyen látványos lesz az én átváltozásom is, majd arról is teszek fel képet (talán jövő hét végén). Nyilván rajtam kívül nem sokan tudják, hogy valójában milyen is szinte szemöldök nélkül létezni... Milyen az, amikor reggelente igyekszel megrajzolni magadnak (hol sikerül, hol nem annyira...). Hiszen az emberek többségének az a természetes, hogy van szemöldökük, nekem meg van egy jelentős pigmenthiány, ami miatt a jobb szemöldököm szálai fehérek, és e mellé társul a pajzsmirigy problémám miatti jelentősen megritkult szálak.

A lányom is már készül Nikihez (Ő tetovált). Egyébként fest és könyvekbe is rajzol(t). A nyáron pedig úgy tervezi, hogy levonul a Balcsira és hennázni fog!

Ja, egyébként csak nőket tetovál.

 

Megosztás a facebookon