avagy zombimozgás két napig...

Ez még a múlt pénteken történt, csak még nem volt időm megírni...

Pénteken munka után régi kollégákkal volt tali. Jó lett volna több időt tölteni velük, de nem tudtam sokáig maradni, hiszen 6-kor kezdődött a személyi edzés. Jókedvűen érkeztem, hiszen véget ért a munka arra hétre és egyébként se volt még fogalmam arról, hogy milyen egy lábnap.

Nem igazán hatott meg a dolog, hiszen azt gondoltam, hogy a legerősebb testrészem a lábam, úgyhogy gond nem lehet...

Persze ezt csak az olyan balga ember gondolhatja, aki még nem járt személyi edző által levezényelt lábnapon. 

Bemelegítésként 10 kilós kettlebell társaságába guggolás 3x20. Féltem egy kicsit, mert ugye a térdem csak úgy ki szokott ugrani (a keresztszalagom deficites), de nagyon koncentráltam és bírtam. Aztán jött a lábtoló-gép... Ezt eddig csak néztem, hogy emberek mit nyögnek annyira alatta? De most bizony nekem is be kellett feküdnöm.

 

Ráadásul egyből nehezített formában, zárt lábbal, majd terpesztve, persze ebből is három kör. Aztán jöttek a következő hasonlók, lábhajlító, lábfeszítő, combközelítő, combtávolító, stb. Már 15-20 perc elteltével éreztem a lábam, pedig még csak az elején tartottam. Ekkor jöttem rá, hogy olyan izmaim is vannak, amikről eddig nem tudtam. Mikor már szinte úgy vánszorogtam egyik géptől a másikig, akkor jött a "nagy ötlet", hogy nézzünk pár olyan gyakorlatot is, amit akkor is tudok csinálni, ha éppen foglaltak a gépek. Azt hittem végre egy kicsit pihizhetek, de bizony nem így történt. 

Én eddig nem tudtam, hogy a lábnap ilyen...

A komolyságát mutatja a dolognak, hogy lábnap után azt mondta az edző: NEM KELL egy percet se kardiózi... Pedig máskor általában 30-50 perc levezetésként javasolt. Most meg egyetlen perc se!!!

Durva volt, de az jutott eszembe:

 

 

Én az utóbbit választottam, de gyakran kellett törölnöm :)

Az öltöző egy emelettel fentebb van mint a terem, ezért edzés végén boldogan vánszorogtam felfelé, de lefelé jövet azt hittem besz@rok! 

Még ilyet! Nem tudtam lefelé jönni a lépcsőn! Még jó, hogy van lift!

Aha, szóval ezért nem kellett már kardiozni??? Alig vártam, hogy hazaérjek és lazíthassak egy kicsit. Másnapra oda fejlődött a dolog, hogy szombat este elvánszorogtam izomlazítót venni (a kocsiba úgy szálltam be és ki, mint aki rokkant). Az izomlazító mellé jade köves masszírozóval is rásegítettem, de még vasárnap is kétséges volt számomra, hogy vajon hétfőn miként fogok elmenni dolgozni??? Összegezve: lábnap után két napig nem tudtam kimozdulni a lakásból! Ezért nem túlzás az alább kép:

 

Szerencsére hétfőre valóban javult a helyzet. A 3. napon már tudtam járni! 

A múltkor nem írtam meg, de a mérlegelés is rendben megy. Nem hiába eszem 3 óránként az előírt étrendnek megfelelően. Van, hogy heti fél vagy egy kiló megy le, de most a héten (amikor már azt hittem, hogy leáll a fogyás, közel két kilótól szabadultam meg. Az ötödik hét elteltével összesen 6 kilót fogytam, pedig ugye 3 óránként eszek. Én már látom magamon, és néhány régi farmer is rám jön, ennek pedig nagyon örülök! Azért kíváncsi leszek a program végén az előtte-utána képekre. És bár nem vagyok egy szép látvány, publikálni fogom!

Féltem, hogy hiába tartom a diétát és hiába edzek, nem sok fog lemenni 12 hét alatt. Egyrészt ugye nem vagyok már tizenéves, ezért nehezebb, ráadásul itt van nekem az inzulinrezisztencia és a pajzsmirigy alulműködés...

De most büszke vagyok, és ha a továbbiakban kínszenvedéses lábnapokkal együtt is csak heti fél kiló fog már csak lemenni, akkor is meg fogom közelíteni a mínusz tízet! A nyárra pedig akár 15 is lemehet. 

Mert akármi is van, ez lebeg a szemem előtt heti 3-4 alkalommal: 

 

 

 

 

Megosztás a facebookon

avagy a kapkodás csak légyfogáshoz jó!

Már nem emlékszem melyik ismerősömtől hallottam ezt a bölcs gondolatot, mi szerint a kapkodás csak légyfogáshoz jó, de igaza volt!

Történ ugyanis, hogy a hétfő reggeli kapkodásomnak nem lett túl jó kimenetele.

Vasárnap este mindent, illetve majdnem mindent előkészítettem, hogy hétfőn hajnalba amint kiteszem a férjemet a munkahelyénél, már egyből tudjak menni a kondiba.

De egy apró kis nüansz miatt borult minden. Ez csupán annyi volt, hogy elfelejtettem átpakolni a jogsimat a táskámból az edzős táskába és bizony ebből lett a baj. Na meg a kapkodásból...

Reggel időben indultunk, de mivel le volt fagyva a kocsi, le kellett kaparni a jeget, de közben bevillant, hogy nincs nálam a jogsi. Szóltam a férjemnek, hogy "felszaladok", és kb. ez az utolsó emlékképem, mert utána már csak arra emlékszem, hogy fekszem a földön és a férjem próbál felsegíteni.

Éreztem a meleg vér ízét a számba és átvillant az agyamon, hogy biztos kitört(ek) a foga(i)m. De szerencsére nem. Aztán bár szédültem, mint állat, de sikerült feljutni a másodikra (férj által támogatva). A lakásba a tükör előtt nem ítéltem olyan vészesnek a dolgot, lefertőtlenítettem és ragaszkodtam hozzá, hogy elvigyem a munkahelyére a férjemet. Már csak azért is, mert így megnyugodhatott viszonylag, hogy az esés ellenére jól vagyok. Persze a kondi ugrott, így már nem mentem el reggel. Mire hazajöttem, kissé romlott a kinézetem, kezdett bedagadni a szám, és kívülről is látszott már, belülről pedig két helyen is felrepedt.

Megütöttem a kezemet, a térdemet és a mellemet is, de azok csak fájtak, nem lettek sebesek. Gondolkodtam, hogy ilyen állapotba menjek-e dolgozni, de a korrektor és a púder csodát tettek.

A szám kicsit Angelina Jolies lett, persze csak a méretét tekintve, hiába jegeltem az indulás előtt :) De nézzük a jó oldalát, más ezért súlyos pénzeket fizet, hogy botoxolják a száját. Nekem meg csupár pár pillanat volt és teljesen ingyen. 

Az elmaradt kondit persze pótoltam tegnap és ma reggel is. Imádom, hogy alig vannak a terembe. Egyre gyorsabban tudom megcsinálni az előírt súlyzós edzéstervet és már indulhatok is a negyedik emeletre, a kardió szintre, ahol a sok futógép közül azt választom amelyiket akarom, hiszen tegnap reggel is egyedül voltam ott. És így történt, hogy a csoda futógépen nem csak a you-tubet kapcsoltam be, hanem a facebookomra is bejelentkeztem.

Egyébként még sok más hasznos dolgot is tud a futógép, pl. beépített ventillátor is van benne, illetve akár olyan beállítást is kiválaszhatok, ami alapján a világ bármely részén sétálhatok (vagy futhatok) . Így történt, hogy valamelyik nap a Hollywood Boulevardon sétáltam végig virtuálisan.

A reggeli edzés egyébként valóban felturbózza a napot. Legjobban mondjuk azt a részét szeretem az edzének, mikor már az izzadságot tusolom le magamról :) De mókás az is, hogy amint beérek a munkahelyre, a többiek még ásítozva fogadnak, én meg frissen, fitten érkezem. És persze a tudat is tök jó, hogy már letudtam a napi edzést. 

 

 

 

Megosztás a facebookon