vizsga vizsga hátán és sok-sok meló...

Hétfőre ígértem fényképeket, de az illetékes aki fényképezett még mindig nem töltötte fel azokat közös használatra. Így csak párat találtam az "apáca-showról" és az készülődésről.

Íme:

No de nem csak móka és kacagás az élet...

Ma pl. két vizsga is volt a munkahelyen. Egyik egy házi-vizsga, mely az aktuális törvényi tudásunkat hivatott vizsgálni. A másik pedig egy kötelező pontszerzéses.

Mit mondjak no! Már napok óta azon ment a vita, hogy ki ülhet mellénk. Valamiért mindenki azt hiszi, hogy mi (vagyis a 3-as szoba ügyintézői) vagyunk a legjobbak, mi mindent tudunk és még ráadásul segítünk, súgunk, úgy írunk, hogy aki közel van, az is jól megoldja a vizsgát. 

 

Nos végül nem csalódtak, mert tényleg így lett. Büszke vagyok magamra, még én se gondoltam, hogy ilyen perfekt leszek Ákr.- ből. De egyszerűen zseni voltam :) Mondjuk az utolsó kérdésnél már nem szóról-szóra idéztem a törvény szövegét, de csak azért, mert ugye a túl okos beosztott az mindig "gyanús". Ezért lehet nem 100% lesz az eredmény, csak 98. De egye fene...

Aztán következett a pontszerzős vizsga, ami mindenkinek kötelező. Persze segítünk egymásnak, kalákába oldjuk meg. Így nem is kérdés, hogy mindenkinek sikerült. Azt hiszem a legrosszabb eredmény is talán a megszerezhető 22 pontból 18 lett, ami sikeres vizsgát jelent. 

Ennyit a munkáról.

Áttérve egy kicsit az életmódváltásomra...

Jövő héten véget ér a felügyeleti szakasz. Ez azt jelenti, hogy letelik a 12 hét, ami alatt el kell(ett) sajátítani azokat a dolgokat, melyeket ha továbbra is tartunk, akkor további eredmények is várhatóak. Ez a kép még az első napon készült:

Ez pedig az utolsó közös edzésen:

Kissé megfogyatkozott a csapat...

Persze aki csak ad-hoc jelleggel gondolta, hogy tartja a diétát és a mozgást majd elengedi a gyeplőt, az szerintem duplán rosszul jár. Nekem az elmúlt 11 és fél hét alatt majdnem 10 kilót sikerült leadnom. Ez szerintem jó, hiszen ha figyelembe veszem, hogy a 8. héten megállt a fogyás és akár mit csináltam 3 hétig egy grammot sem mozdult a mérleg mutatója, szóval ahhoz képest szuper. Ráadásul ugye, öreg vagyok..., beteg vagyok..., szóval ennyi fogyás is dicséretes! Akik ritkán látnak azok észreveszik, de nekem azért még van mit dolgozni ezen a téren is. Az egészséges étkezésre teljesen ráállt az agyam és a három óránkénti evés se okoz már gondot. Az mondjuk jó, hogy nemcsak itthon, de a munkahelyen is támogatnak és az egyik szobatársam is csatlakozott hozzám. Mondjuk nem mozgás terén, de étkezés szempontjából. Így azért könnyebb. 

A munkahelyen pedig olyan megtiszteltetés ért, hogy kaptam célfeladatot, melyet ha megcsinálok (persze ez nem is kérdés), akkor valamivel több, mint egy havi béremnek megfelelő pénz üti majd a markomat. Mondjuk valóban dolgozni kell vele, és munkaidőn túl, de akkor is. Vehetem úgy, hogy 13. havi fizetés :) 

 

A lányom még mindig itthon lakik, pedig ugye decemberben, majd február végén lett volna a lakás átadás, de a kivitelező természetesen nem készült el. De végre tegnap már telefonált az ügyvéd, hogy jövő hét kedden alá lehet írni a papírokat. Persze ez még nem azt jelenti, hogy költöznek, hiszen még ezután bútorozzák be a lakást, csináltatják a konyhabútort, stb. Szóval kb. nyáron ürül meg a szobája. Remélem addigra a több szekrényre való ruhájának nagy részét is el tudja adni, vagy legalább elhordja adományba. Az biztos, hogy nagy selejtezést tervezek még addig is, már alig várom, hogy tavaszi lomtalanítás legyen.

A család férfi tagjai élik mindennapi életüket, dolgoznak majd itthon ki vannak szolgálva és ennyi nekik elég. Próbáltam rávenni a férjemet is, hogy jöjjön velem kondiba (persze egyébként is fizikai munkát végez, de azért ráférne) és a fiamat is győzködtem, de csak addig jutottam velük, hogy tervezik a dolgot, de a megvalósításig nem jutnak. 

A lányomnak egyébként vasárnap lesz a 26. szülinapja. Tegnap a férjem minden áron tortát akart neki rendelni, ráadásul olyan helyen, amit tudom, hogy nem igazán szeret a leányzó. Valójában Kecskeméten egyedül az Édes pötty-be szereti a cukrász süteményeket, máshol nem igazán. Ott van paleo és cukormentes is, mondjuk egy szelet kb. 7-800 Ft. El is mentem személyesen, de nem voltak túl lelkesek (kedvesek), mikor mondtam hogy most hétvégére kellene. Ezért nem jó szerintem, ha nincs ott a tulaj, hanem az alkalmazottakra bízzák az ilyesmit. Nekik nem igazán volt kedvük most dolgozni... Én meg úgy döntöttem, hogy akkor vagy máshonnan szerzem be, vagy én fogom megcsinálni a tortáját. 

Majd kiderül. 

Megosztás a facebookon

Avagy minek ez a sok tudás???

Nem elég hogy "beiskoláztak" a Közszolgálati Egyetemre, de az elkövetkező két hónapban a félév teljesítése mellet 6 egyéb "tanfolyamot" is teljesítenem kell. (Szerencsére e-learning.) De minek??? Teljesen feleslegesnek tartom, hiszen nincs ezekre a tanulandó dolgokra szükségem, ráadásul sokkal jobban el tudnám tölteni mással is az időmet. Főleg mivel ismét beruháztam egy kondibérletre és azt hiszem work energy edzésre is fogok vele járni, hiszen csupán 400 Ft-ot kell pluszba ráfizetnem a kondibérletre, ha ilyenre szeretnék menni. Megnéztem, tetszett, szerintem menni fogok. 

De a helyett, hogy ezzel tölteném az időmet, most ezek várnak rám: 

Adatvédelem, információ-szabadság; A közigazgatás központi szervei; Megújult munkajogi szabályozás; Ügyfélkapcsolatok, ügyfélelégedettség" és még egy pár hasonló finomság. 

Ráadásul mindez most szakadt a nyakamba, mert pár napja derült ki, hogy a "kötelezően ajánlott" 22 pontos képzés mégsem indul el, pedig felhívták a figyelmünket, hogy az Alaptörvény értékei tantárgyat kötelező lesz megcsinálni. Nem örültem neki, de mit lehet tenni, mégiscsak 22 pont, tehát felvettem.

De most nem indul mégsem, ezért kénytelen voltam 22 pontnak megfelelő más képzést keresni. Csakhogy nem ilyen egyszerű ez, mert amik számításba jöhettek, azok 4-6 pontosak csupán. Így történt, hogy egy képzés helyett 5 lett és még volt egy 16 pontos is, ami úgy néz ki marad. Mit is mondhatnék: remek!

 

Igazából bármit fel lehet venni, de amit engedett a rendszer abból csupán 1 olyan van, amihez azt hiszem abszolút értek, ez pedig nem más, mint a gyermekvédelem. Még akkor is, ha nem abban dologzok és azt hiszem már soha többé nem is szeretnék arra a területre visszatérni. De azért egy kis sikerélményt adott, hogy 4 pontért találtam egy ifjúság- és gyermekvédelmi képzést. Megmondom őszintén meg se hallgattam az előadás anyagát, csak végigpörgettem a videó anyagot, közben a kérdésekre csípőből tudtam a választ, mert úgy enged csak tovább a rendszer ha ezeket megválaszoljuk helyesen, és a tananyagot sem olvastam el. Nem meglepő (legalább is számomra) de elsőre, csont nélkül sikerült a vizsgám.

Ma pedig megcsináltam az adatvédelmi vizsgát is. Az is sikerült, de azzal már többet bajlódtam. A többi marad jövő hónapra, mert már csak arra a kurzusra volt hely.

És most, hogy levizsgáztam, nem tudom miként de a tananyagok keresgélése közben előbukkant a hallgatói fogadalmam is. Tudom nem szabad ilyen írni, de olyan izé...) (Főleg a vége...)

Én "Okoska" fogadom, hogy a Nemzeti Közszolgálati Egyetem hallgatójaként Magyarország Alaptörvényét, jogszabályait és az Egyetem belső szabályzatait megtartom, tanulmányi kötelezettségeimnek legjobb tudásom szerint, tisztességesen eleget teszek. Az Egyetem hagyományait és jó hírnevét megőrzöm, mindenkor az Egyetem hallgatójához méltó magatartást tanúsítok. Vezetőim, oktatóim, hallgatótársaim és az Egyetem dolgozói iránt mindenkor tisztelettudó magatartást tanúsítok. Kitartó szorgalommal és példamutató fegyelemmel arra törekszem,  hogy az oktatott ismereteket elsajátítsam, sokoldalú és magasan képzett szakemberré váljak, tudásomat Magyarország és a köz szolgálatába állítsam, a jog és az igazság védelmére, Hazám és nemzetem javára fordítsam.

Szóval kitartó szorgalommal és példamutató fegyelemmel...

De a kötelesség mellett azért ma is hódoltam a szenvedélyemnek. Kimentem a piacra. És nem is hiába...

Nem tudom említettem-e, hogy a fiam JBL bluetooth lejátszóját eltulajdonították, amikor még egy hetes sem volt. Nos azt kb. két hónapja 30-40 ezer Ft közötti áron vásárolta a Média Markba. Én meg ma megyek a piacon, pont azon gondolkozva, hogy milyen jó lenne ha valami hasonlót találnák jó árba... Amint így morfondíroztam, egyszer csak meglátok egy majdnem megszólalásig hasonlót. Kézbe vettem, nézegettem. Az eladó meg a többi áruját próbálta rám tukmálni, főleg bőr bokacsizmát (ami egyébként nagyon tetszett, csak hát magas volt a sarka, és tudom, hogy nem tudnám használni, meg egy nagyon klassz Lacoste férfi cipőt, ami szintén nagyon jó vásár lett volna, de 46-os volt, és akkora lábon egyik fiú se él nálunk.) Szóval igyekeztem meggyőzni, hogy azok nem érdekelnek, de ez a "hangszóró" ez érdekelne, ha olcsón adja... Azt mondta, 600 Ft. MICSODA??? Ja, szóval nem működik... Erre Ő: miért ne működne??? Nagyon csodálkoztam, és amíg megpróbáltam bekapcsolni, addig teljes hitetlenkedve megkérdeztem, hogy a töltője biztos nincs meg, ugye? Erre kotorászott egy kicsit, és megtalálta azt is! Ismét megkérdeztem, mert elég hihetetlennek tűnt az ár, hogy így töltővel együtt mennyiért adja? A válasz továbbra is: 600 Ft, azaz hatszáz forint. Egyszerűen nem hittem a szememnek és a fülemnek, főleg mivel sikerült is bekapcsolni a szerkezetet. Egyszerűen úgy éreztem, hogy ennyi pénzért olyan, mintha nem venném, hanem lopnám...

Mondjuk itthon át kellett takarítani egy kicsit, de most úgy néz ki, mintha új lenne. És a legjobb, hogy megmutattuk egy ismerősnek is aki ért hozzá és bizony nem reprika, bár ennyi pénzért egy szavam se lehetett volna, ha "koppintás", de "original" :) Aztán még mielőtt hazajöttem az is eszembe jutott, ha már ilyen jó napom van, hogy csak úgy gondolok valamire és az teljesül, hát vettem lottót is :) - nos ez nem jött be... vagyis nem nyertem a lottón.

A kutyát is megajándékoztam két bontatlan doboz Slazenger teniszlabdával 500 Ft-ért, és magamnak pedig egy ezresét egy ilyen csodát vettem: Kerámia bevonatos ROYALTY LINE SWITZERLAND 24 cm-es serpenyő fedővel. Zsír új, nem kell sikálni, dobozában volt. 

És nem utolsó sorban szintén a JBL-es pasinál vettem egy adidas sporttáskát is. Nem mintha nem lenne...., de mégis... ennek küön cipőtartó része is van az alján.

 

És mennyi volt??? Csupán ötszáz forint. Még a hülyének is megéri, hát még nekem! Nem? De! Na ugye!

Ja, és azt még nem is mondtam, hogy tegnap este "csajos" estét tartottunk, és a lányommal valamint anyukámmal szétröhögtük magunkat, mert erre az előadásra ültünk be:

Én nagyon szeretek nevetni, mostanában talán még többet és gyakrabban teszem ezt, mint korábban. Ezt az utóbbi egy évben vettem észre, és ezért is imádom a mostani munkatársaimat, közüllük is leginkább a szobatársaimat, mert annyira jó csapat vagyunk, nem telik úgy el nap, hogy ne röhögnénk legalább egyszer egy jó ízűt. Ezért továbbra is úgy gondolom, hogy ha azért ilyen "fontos dolgokat" kell tanulnom, mint fent említettem, nem bánom, mert a véleményem nem változott. Ha ez az ára, hogy köztük dolgozzak, ám legyen!

 

 

 

Megosztás a facebookon

vagyis mégsem lesz csütörtökön vizsga

Az van, hogy ma személyesen mentem fel az osztályvezetőhöz, mert az egyik szobatársam vele kávézik, és a déli kávézás közben megtárgyalták, hogy én csak azért megyek be csütörtökön szabadság helyett dolgozni, mert akkor lesz a vizsga, és még azt is hozzátette a kedves kollegina, hogy én mennyire készülök és lelkiismeretes vagyok... 

Kissé költői túlzásnak érzem (vagyis nem kissé...), de mindegy. A hallottak alapján az osztályvezető üzent, hogy menjek és keressem meg. Na gondoltam, jól nézek ki, ha most egyedül engem vizsgáztat azért, hogy ne kelljen csütörtökön bemennem...

Mert a szobatársam állításával szemben én biza nem készültem. Vagyis annyit, hogy kinyomtattam a törvényt meg az eljárásrendeket, stb. De ezek alapján ugye még nem feltétlen tudok levizsgázni.

 

Fogtam magam és bekopogtam a főnökhöz. Megkérdeztem, hogy alkalmas-e ha most "zaklatom"? Erre mosolyogva beinvitált. Szintén elmondta, hogy hallja mennyire készülök..., stb. 

Nyilván főnöknek olyat nem mondok, hogy "dehogy készülök, az elkövetkező két napot szántam arra, hogy bemagoljam a dolgokat vizsga előtt". Tehát mosolyogva hallgattam, és közben helyeseltem. :) 

Aztán rátért arra, hogy igazából Ő nem is emlékszik rá, hogy kitűzte volna a vizsga időpontját, de ha mégis, akkor az elmúlt időszak káoszában kiment a fejéből. (Itt a nyugdíjasoknak kihordandó Erzsébet utalványos időszakról van szó, hiszen először úgy volt, hogy mi fogjuk kézbesíteni, ezért senki sem mehet szabadságra  már az idén... Most meg ugye kiderült, hogy ez nagyon hülye ötlet volt, így most meg az a felállás, hogy mindenkinek ki kell venni az éves szabadságát!) Szóval vegyem csak ki a szabadságot, meg mindenki más is, ezért majd csak januárban fogunk vizsgázni. Hogy mikor? Fogalma sincs! 

Ezzel csak az a problémám, hogy megint nincs az idő szorítása, ezért marhára nem fogok karácsony előtt törvényt magolni és bizony elég valószínűnek tartom, hogy két ünnep között se...

 

Bakker!

Pedig most már becsületbeli ügynek tartom hogy felkészüljek, ha már így agyon lettem dicsérve, hogy milyen lelkiismeretesen készülök. Nem szeretnék leszerepelni! (Közben a "régi" bennfentesek azt is megsúgták, hogy miért is van ez a vizsga. Az előzmény az, hogy egy új kollegina, aki nem sokkal előttem érkezett a céghez, nagyon jól tudta magát promotálni, annyira, hogy majdnem rábíztak egy nagy horderejű pályázatot, amiben projektvezető lett volna nem kevés pénzért. Vitték is bemutatni erre-arra, nagykutyákhoz, csakhogy az egyik előtt leszerepelt, mert a törvény legegyszerűbb kifejezését sem tudta megmagyarázni. Konkrétan talán arra nem tudott válaszolni, hogy ki az álláskereső.) Szóval nagy blama volt állítólag, amiről mindenki hallott, de senki sem beszélt (eddig). Most is csak azért, mert sikerült beépülnöm a csapatba és minden infót megosztanak :) Ezért akkor úgy döntöttek, hogy minden új kollégának le kell vizsgáznia, hogy ilyen többet elő ne fordulhasson.

Aztán az van még, hogy a kicsi kocsim elkészült. Bár munkadíjat nem kellett fizetnem a javításért az öcsém viszonylag gyorsan megcsinálta. Beszorította a céges munkái közé és pénteken már el is hozhattam. Így már neki sincs az idő szorítása. Mert bár nem "zaklattam" folyamatosan, hogy mikor lesz már kész??? Mikor??? Mikor??? De azért ha beszéltünk más ügyben vagy ráírtam fészen, akkor azért megjegyeztem, hogy mennyire hiányolom a kocsit :) 

Szóval most már van kocsi, és van szabadidőm is. Jupiiiiiiiii

Holnap pedig ha már úgyis itthon leszek és nem kell magolnom a törvényt, elmegyünk a lányommal és megvesszük a karácsonyi ajándékát. Laptopot kap. Nem én fizetem az egészet, de adok bele én is, és olyat választ amilyet szeretne. Mert hiába találtam olyan emberkét, aki foglalkozik laptop javítással, a régire már Ő is azt mondta, hogy "véres a torka". Mondott egy összeget, amiért megjavítaná (tehát javítható), de szerinte sem ér annyit, érdemesebb egy újba belefektetni. 

További agymenésem, hogy felvetődött esetleg át kellene ugrani a volt munkahelyemre. Ott most (is) nagy hajtás van. A sz@ros ügyek mellett vagy helyett még a Luca napi gyermekkarácsonnyal is foglalkozniuk kell. Ez több száz cipősdobozt jelent, meg egy csomó plusz munkát. Én meg itthon lazulok, pihengetek, tervezem a karácsonyi menüt, beszerzem az ajándékokat és már teljes nyugalomban az ünnepekre készülök.

Azt hiszem most sok-sok év után először.

Ez egyébként pénteken fogalmazódott meg bennem, amikor egy volt kolléganővel beszélgettem, aki gondolkodik rajta, hogy esetleg visszamegy dolgozni pár év kihagyás után szociális területre. Akkor villant be, hogy bár én szerettem azt a munkát, valójában azóta sokat változott a közérzetem, hangulatom, lelkiállapotom, stb., mióta nem azon a területen dolgozom. Nyugodtabb, türelmesebb, talán még kedvesebb is vagyok. Valahogy kisimultam. Már eddig is éreztem, hogy sokkal másabb ez a munka, de most tudatosult bennem, hogy az életem szinte minden területén mintha jobban érezném magam a váltás óta. 

Tavaly ilyenkor még így néztünk ki a kolléganőkkel: 

 

 

 

 

Megosztás a facebookon

avagy ma vizsgázom (először)

Eljött ez a nap is. Tegnap este még szabaddá tette magát este 7-kor az oktatóm, hogy a vizsga előtt még egy utolsó "próbavizsga" kört megtegyünk. Elég jól ment... Azt hiszem ha akkor vizsgáztam volna, akkor sikerül. De nem akkor vizsgáztam, mert ma fogok. Délután én leszek az utolsó.

Az oktatóm véleményem szerint sokkal jobban stresszel, mint én. Mondjuk ennek szerintem az az oka, hogy az öcsém barátja, és bizonyítani akar :). Persze ez nagy balgaság a részéről, hiszen már látott sok mindent. Megtapasztalta már, hogy bizony jól vezető tanulóit is megbuktatják olyan indokkal, hogy "túl gyorsan kanyarodott", "alibiből nézett csak a tükörbe, vagy nem nézett eleget a tükörbe..." túl gyorsan vagy túl lassan ment... stb.

Tegnap is nagyon ideges volt. Nem miattam, hanem azért mert tegnap 3 személy is vizsgázott, 2-nek sikerült (akik szerinte egyáltalán nem tudnak vezetni). Az egyik kislánynak szerencséje volt, hiszen olyan vizsgabiztos volt... A másik bosszantotta fel azonban igazán, hiszen egyértelmű volt, hogy a fiú a vizsga alatt legalább 3 olyan hibát is elkövetett, ami azonnali bukta, de a vizsgabiztos észre se vette... Azt se, amikor tolatás közben egy gyalogost majdnem elütött, mert nem nézett hátra. Azon bosszankodott, hogy miért is nem lépett bele a fékbe, hiszen akkor már nem tudott volna mit tenni a vizsgabiztos... Aztán volt egy nagyon jól és dinamikusan vezető lány, ugyanennél a vizsgabiztosnál, akit azonban olyanokért buktatott meg, hogy gyorsan kanyarodott, és nem nézett eleget a tükörbe... Forrongott az oktatóm, azt mondta, ilyet még eddig nem tapasztalt! 

Szóval visszatérve a mai vizsgámra. Nagyon izgul értem. Én nem izgulok, és tegnap még én próbáltam nyugtatni, hogy Ő mindent megtett, megtanított mindent amit kellett, ha nem sikerül a vizsgám, az csakis az én hibám lesz. És különben is úgy terveztem, hogy 3. vagy 4. alkalommal már csak fog sikerülni... :) Ha meg mégis hamarabb, az csak jó!

Az egyik kollégám szerint nem jó ez a hozzáállás, hiszen azt kell mondogatnom, hogy MEG VAN A VIZSGÁM! Nem jövő időben, hogy meg lesz, nem azt mondogatni, hogy majd sikerül előbb-utóbb, hanem úgy gondolkodni, hogy más esélye se legyen a dolognak, mint az, hogy sikerül. Ezért a mai motivációm:

Itthon is van történés. Vasárnap találtunk egy kutyust.

Nagyon cuki, már most imádom. Persze nem maradhat nálunk, de nem fogom elvinni a menhelyre és az utcára sem fogom kitenni. Megbízató gazdit keresek neki. Szegényke ott szaladgált vasárnap az egyik forgalmas úton az autók között, akik dudáltak és fékeztek meg kerülgették. Mondjuk nem túl kutyabarát módon, fogtam a mi kutyánkat és az ellenkező irányba indultam vele sétálni, mert látni sem akartam, hogy szegénykét elütik. De milyen a sors? Nem ütötték el, viszont szaladt utánunk. A mi kutyánk meg lefeküdt a járdára és nem mozdult, mindig csak két lépést tett, amíg a kiskutya követte. Így történt, hogy hazahoztam. Azonnal keresni kezdtük a gazdáját, megkerestük a helyi rádiót, hogy segítsenek megtalálni a gazdit, de így tettünk a menhellyel is, valamint a közösségi oldalon is megosztottuk. Nem jártunk sikerrel, ezért hétfőn délután elvittük állatorvoshoz, háta van benne chip, aminek köszönhetően mégis meglehet a gazdi. Itt sem jártunk sikerrel... Egy kollégám szerette volna magához venni, de végül ez is meghiúsult, mert a kislánya félti a tengerimalacukat... Szóval itt van ez a tündérbogár nálunk és most gazdit keresek neki. 

Megosztás a facebookon