Néha tejesen frusztráltnak érzem magam, főleg amikor azt tapasztalom, hogy a környezetemben vagy az ismeretségi körömben valakinek problémái vannak, miközben én szinte folyamatosan jó szériát futok.

Persze néha nekem is vannak hullámvölgyeim, olyan helyzetek, amikor én is szerencsétlennek érzem magam, de ez általában csak pár napig vagy néhány óráig tart. Az elmúlt időszakban akkor éreztem nagyon mélyponton magam amikor a lányomnak 27-es lett a TSH-ja. A következő kisebb ideg összeroppanást pedig akkor kaptam amikor egyik hétről a másikra 55-re emelkedett. 

55-re, mikor a max. normális érték 4, azaz négy! Annyira szerettem volna, hogy inkább nekem legyen rossz az eredményem, mint neki. Bármit megadtam volna, csak hogy rendeződjön a dolog. Még fiatal, gyermekvállalás előtt van, neki nagyon fontos, hogy a hormonrendszere megfelelően működjön!

Aztán persze az se esett jól, amikor végzést kaptam a múlt héten a Járásbíróságtól, hogy fizessek be 9.250. Ft-ot.

De ez utóbbi nem olyan, ami miatt a kardomba dőlnék.

A gyerekem rossz hormoneredménye az megviselt, de szerencsére tegnap járt orvosnál, és jelenleg 4,7 a TSH-ja. Nos ez már azért közelít a jóhoz.

A bírósági végzést megfellebbeztem, és bár nem sok reményt fűzök hozzá, hogy elengedik, de sz@rok bele.

Mára is jutott pár óra stressz. Az történt, hogy az egyik kolléganőm a csoportos cseten írt, hogy fizetésemelést kapott.

Én meg rögtön írtam is neki, hogy nagyon megérdemelte. De ezután jött a "hidegzuhany", mert megírta kicsit később azt is, hogy csupán 1000 azaz ezer forinttal nőtt a bére. Amikor meg még azt is megírta, hogy mennyi volt és mennyi lett, akkor teljesen rosszul éreztem magam. Nem tudom ez normális-e? De tényleg fizikailag is rosszul érzem magam, amikor nekem kedves emberek csalódottak vagy szomorúak. Az említett kolléganő fizetése bruttó 194.000. Ft-ról, 195.000. Ft-ra nőtt. Ennyit keres köztisztviselőként, diplomával, sok-sok munkával, mert bizony szegény olyan területen dolgozik, ahol bizony nem napi 8 óra a munkaidő. Annyit írt még, hogy sok-sok gondolkodás után úgy döntött, hogy a mekibe fagyit fog venni a plusz pénzen.

Egész délután ezen morfondíroztam, és "puffogtam". Még Ő nyugtatott...

Aztán még inkább rosszul éreztem magam, mert én bizony jó híreket kaptam, de mégse mondhattam el neki, mert ettől még inkább sz@rul érezte volna magát, amitől én is még sz@rabbúl, és ez így generálta volna magát.

Két levelem érkezett az ügyfélkapumra.

Az egyik levél arról szól, hogy az illetményemet 30.000. Ft-al megemelik január 1-től. A másik meg arról, hogy a helyettesítési díjamat (amit rajtam kívül egy ismerős kollégám se kap) 98.500 Ft.-ra emelik! Azért ennyi pénzért már nagyon megérte elvállalni ezt a munkát! Tekintettel arra, hogy a pénzem is jóval több, és a munka is sokkal kevesebb!

De közben meg ott volt a gombóc a torkomba, hogy szegény kolléganő meg...

Milyen igazságtalan...

 

Úgy döntöttem ezt senkinek se mondom el, csak a szűk családomnak! Szerintem márciustól úgyis feloldják a létszám stopot és akkor búcsút vehetek a helyettesítési díjtól. Mondjuk azért titokba reménykedem, hogy a beígért 30% béremelés az meglesz márciustól :) De addig is ez egy ajándék! Csak szegény kolléganő...

Ha belegondolok, hogy ebbe a hónapba közel fél millió forintért dolgozok, akkor kedvem támad mosolyogni. Csak mindig ott van a fejembe, hogy "bezzeg szegény kolléganő"!

Ennyit a munkahelyről.

Otthon rendbe mennek a dolgok. A lányom és a fiam is egyre fanatikusabban nyomja az egészséges életmódot, aminek köszönhetően a férjembe is fel-fel támad az érzés, hogy talán csatlakoznia kellene neki is :) Most ismét azt mondta, hogy februártól jön velem kondiba, de szerintem megmarad az elmélet szintjén.

Ebben a hónapban az egész család fogászati problémáit is orvosoltuk. A férjem is jár már velünk fogorvoshoz. Eddig nagyon félt, de mivel én és a lányom már régebb óta járunk egy kedves doktorbácsihoz, így csatlakozott hozzánk. Tette mindezt azok után, hogy a fiam egyik fogát gyökér kezelni kellett, de olyan szuperül megcsinálta az orvos, hogy ezen felbátorodva, már négyen járunk együtt fogászatra. Szóval a család ilyen szempontból is rendbe van.

Mi is van még?

Ja, eddig januárban három pénteket is volt kollégákkal töltöttem. Szuper volt! Feltöltődtem tőlük! Annyira imádok velük találkozni. 

És végül el ne felejtsem, hogy belevágtam ismét még komolyabban a súlycsökkentő életmódváltásomba. Egyelőre csak annyit tettem, hogy a szénhidrát fogyasztásomat csökkentettem, és nagyon komolyan veszem. Minden egyes falatot írok.

És bár nagyon kevés idő telt el a kezdet óta, vannak már részeredmények...

Nyilván két hét alatt nem lehet látványos dolgot művelni ezen a téren, de a mérleg már kevesebbet mutat.

Egyébként teljesen nem normális módon, minden reggel mérem a súlyom. Tudom, tudom, hogy hetente csak egyszer kellene, de mivel én most kísérletezem, hogy mégis mennyi legyen az annyi (kalória, szénhidrát, zsír, és fehérje bevitel) ezért mérem minden nap. Hiszen így egyből látom, hogy az előző napi %-os irány az jó, vagy inkább változtatni kellene.

Az elején jó volt az irány, de tegnap csupán egy kicsivel több kalóriát és szénhidrátot ettem, és bizony rögtön jelezte a mérleg. Szóval maradok egyelőre ennél, hogy naponta kontrollálom, jól csináltam-e az előző napot.

Ez azért is jó, mert így mindig "csak 1 napot" kell jól csinálnom! 

Nem??? 

De!

Tudom, durva elhatározás, de cél az kell! A mostani célom, hogy teljesíteni tudjam azt, ami már tavaly is sikerült, vagyis 12 hét alatt 10 kiló mínusz.

Ha sikerült, akkor újabb célt tűzök ki. Ha nem sikerül, akkor új célt keresek!

Megosztás a facebookon

avagy nem múlhat el a január tervek nélkül...

Eljött az új év.

Új év, új tervek. Vagyis dehogy újak, még mindig a régiek! Csak remélem, hogy most több sikerrel.

Hiszen minden évben arra törekedem, hogy vastagabb legyen a pénztárcám és vékonyabb a derekam. Pár éve ezt posztoltam, de nem jött be.

A pénztárcámra nem panaszkodhatok, bár csak addig nyújtózkodhatom, amíg a takaróm ér, de a körülményeimhez képest az elmúlt év nem volt rossz, ami remélem idén tovább folytatódik, tehát ez kipipálva.

A derekam méretére vissza térve azonban tavaly sem jártam sok sikerrel. Pedig toltam rendesen a kondit, odafigyeltem az előírt szénhidrát mennyiségre is. Elkezdtem egy életmód programot is, melybe sok energiát és pénzt fektettem, de a kezdeti siker után megállt a dolog, és csak a szintet tudtam tartani.

Lehet ezzel is elégedett lennék, és nem foglalkoztatna a téma, ha közben két volt kolléganőm nem döbbentett volna le.

Na jó, jó, elvileg egyikőjüknek sincs súlyos pajzsmirigy problémája, "csupán" szerettek enni, és ettek is rendesen. De azért az mégiscsak elég motiváló, amikor személyesen tapasztalom, hogy valaki akár 40 kilótól is sikeresen megszabadult közel két év alatt.

Nos mindkettejüket kifaggattam, hogy hogyan csinálták. Mindketten alapjába véve változtatták meg az étkezésüket, és diétáznak. Egyikük a nordic walkingot nyomatja, napi 8 km-t. A másik nem számolt be komoly fizikai tevékenységről (testedzésről), elmondása szerint két évig diétázott és Norbi-s termékeket evett.

Bennem meg a kisördög megszólalt, hogy ha nekik sikerült, akkor nekem is fog!

Azt vettem a fejembe, hogy "annyi csak a titok nyitja", hogy megtaláljam azt a módszert, aminek a segítségével nekem is sikerülhet. Hiszen láttam már szintén súlyos pajzsmirigy problémával küzdőt, aki igenis le tudott fogyni. Valamit nyilván nem jól csinálok. Valamin változtatnom kell. Lehet tovább kell csökkenteni a 120g szénhidrát bevitelt, vagy olyan mozgást választani ami több kalóriát éget. Nem tudom...

Amit biztosan tudok, hogy abba nem hagyhatom, és azt is tudom, hogy nincs csodaszer, nem lehet pár hónap alatt ledolgozni az évek alatt felhalmozódott plusz kilókat és centiket. Tisztába vagyok vele, hogy továbbra is keményen kell folytatni az életmódváltást, csak valamin még mindig változtatni kell!

A lényeg, hogy biztos vagyok benne, én is meg tudom csinálni, csak még a helyes odavezető utat nem találtam meg.

Ezért elhatároztam, hogy ez az év az én útkeresésemről fog szólni. A pakliban természetesen benne van, hogy nem fog sikerülni, hiszen eddig sem sikerült. Sőt benne van az is, hogy akár a "próbálkozások miatt" esetleg rossz irányba megyek, és még több súlyfeleslegem lesz. Vagy ismét előjön a jojo effektus. Ki tudja?

Azt  tudom, hogy mit próbáltam már és mi az ami nem vitt előre. Azt is tudom, hogy nekem a Norbi-féle étrend nem jó, mert tele van szójával és egyéb más okok miatt sem javasolják IR, és hypothyreosis mellett.

De mivel most ismét lendületet vettem, elhatároztam, hogy a témakörben mindenfélét olvasok, infókat gyűjtök, és belevágok! Vagyis folytatom!

Megint...

Még nincs konkrét elképzelésem, de hátha az olvasottak alapján megvilágosodok!

Veszíteni valóm nem sok van, csak centik és kilók!

Ha meg sem próbálom, akkor biztos nem is fog sikerülni!

Tehát a 2019-es évem az útkeresésről fog szólni a derékméret csökkentést illetően.

Megosztás a facebookon

Nos amivel először kezdeném az még a tavalyi évről elmaradt névnapi köszöntésem a munkahelyen. Decemberben ugyanis olyan sok névnapos volt, hogy úgy döntöttünk két turnusba ünneplünk. Így került sor ma az elmaradt bulira. Szerintem én kaptam a legjobb ajándéko(ka)t, pedig most is sokan voltunk ünnepeltek (11-en). A többiek általában virágot kaptak vagy éppen körömlakkot szempillaspirállal, stb., a férfiak valami itókát.  De én.... Sokkal jobbat! Nálunk az a szokás, hogy általában a szobatársak veszik meg az ünnepelt ajándékát, ezért hát az én szobatársaim is igyekeztek megtudakolni tőlem, hogy mégis kb. mit szeretnék??? Én meg nem azt mondtam, hogy mit szeretnék, hanem azt, hogy mit nem. Virágot semmi esetre sem, mert nálam kipusztul mind, ha a lányom nem gondozza őket... És mivel Ő hamarosan elköltözik... Szóval virágot ne! De azt is mondtam, hogy bármilyen "hülyeségnek" tudok örülni.

És ez így is van! Ők meg figyeltek arra amit mondtam, ezért ezt kaptam tőlük:

Ebből mindenki láthatja, milyen "jó fejek"! Nem??? De!!!

De persze nem csak ezt kaptam, kaptam még ezt is: 

Ez egy úgynevezett "vicces rendszámtábla". Ma már fel is helyeztem a hátsó ablakra. És rájöttem, ezáltal nem csak nekem szereztek örömet, hanem vélhetően azoknak is, akik mögöttem közlekednek majd :) Ugye milyen jófejek??? Nem??? De!!! :D

És ezzel még nem ért véget a dolog... Kaptam még egy nagy csomag bio kuszkuszt is a diétámhoz, de a legtutibb ajándéknak azt tartom, amit saját kezűleg készítettek. Ezt irigyelték tőlem a legtöbben. Sőt volt olyan kolléganő aki ki is mondta, hogy úgy szeretne Ő is ilyet kapni. S lám-lám, nekem kérnem se kellett... Mert megérdemlem!!!

Kell ehhez még bármit is hozzátenni??? Imádom őket! Szeretek velük dolgozni és általában örömmel indulok munkába, mert ilyenek! Ha esetleg nyűgös is vagyok néha napján, ők mindig felvidítanak, segítenek, biztatnak vagy megnevetettnek, épp mikor mire van szükségem. Ilyen kollégákat kívánok mindenkinek.

A másik dolog melyről mindenképp írni szeretnék, az életmódváltásom.

Hétfőtől komolyan veszem a dolgot, nagyon-nagyon komolyan. Minden este megtervezem és elkészítem a következő napi ennivalóimat. Ez azzal kezdődik, hogy a meghatározott alapanyagokból (ami egyébként nem túl sok) kilogikázom, hogy mit kellene ennem másnap, hogy a megadott fehérje, szénhidrát, cukor és zsír mennyiségnek megfeleljek. Naponta 6 alkalommal eszek. Ez nagy kihívás! Tényleg! Talán ez a legnehezebb nekem. Az edzésnél minden esetre nehezebb. Még most is sokszor nehezemre esik, vagy nem is sikerül teljes mértékben elfogyasztani az adott adagokat. De még így sem sikerül annyi szénhidrátot és fehérjét ennem, mint kellene. Erre azt mondta a személyi edzőm, hogy fel kell fejlődni és el kell érni, hogy tudjak annyit enni, mint ami elő van írva. Elmagyarázta, hogy azért nem volt jó, hogy ilyen keveset ettem, mert a szervezetem folyamatosan "tartalékolt" e miatt, hiszen nem tudta mikor kap újra üzemanyagot. De ha rendszeresen (3 óránként) megeszem ami elő van írva, akkor a szervezet át fog állni arra, hogy nem kell tartalékolni, mert jönni fog a következő adag. Na, majd meglátom... Remélem valóban meglátom majd, vagyis szemmel látható lesz az eredmény. Nyilván egy hét után még nem várható ez el, és nem is akarom siettetni a dolgot. De azért a 12. hét végére már szeretném, ha szemmel látható is lenne. 

Az étrendről annyit, hogy elég kevés alapanyagból lehet összerakni. Vagyis ez így nem teljesen igaz, de mondjuk fehérjét annyi mennyiségben ami elő van írva, csak sok csirkemellel vagy hallal lehet elérni. Az első pár napban annyi csirkemellet ettem, hogy már undorodni kezdtem tőle. Most áttértem a halra, egyelőre ezt szeretem. A csirkemell undorról az oktatáson is szó volt, ahol megtanították miként rakjuk össze az étrendünket. Ott nagyon viccesen azt tanácsolták, hogy egyik nap kockára vágjuk, a másik nap meg csíkokra :)

Ha-ha-ha

Ez a mai napi ebédem: fűszeres tőkehalfilé, bulgur és jégsaláta paradicsommal

A héten eddig háromszor voltam edzeni, hétfőn, szerdán és tegnap. Legszívesebben ma is mentem volna, de vissza kell fognom magam, hiszen kell pihenőnap is.

A személyi edzőm: Tomi.

Nagyon bírom! Nem hajt túl, segít, de igyekszik, hogy a határaimat feszegessem. Ha úgy látja, hogy szerinte "könnyen" megy valamelyik gyakorlat, rögtön emel a súlyon. De egyébként tényleg nagyon kedvelem. A fiammal egyidős, a lányom ismeri is, korábban egy társaságba jártak. Van sok közös témánk, sok közös ismerős, stb. tehát nem néma csendbe zajlik az edzés. 

A gépek és az edzőm is szuper, tehát minden adott a sikerhez. Csak ne kellene ennyit ennem... De hátha megszokom :) 

Megosztás a facebookon