Hétfőn nehezemre esett elindulni otthonról. A fiúk még otthon vannak, mert nekik csak jövő héten kezdődik/kezdődne a munka. 

Úgy éreztem január 3-án reggel, hogy bizony még az otthoni semmittevés vagy a pörgés is jobb lenne, mint elindulni dolgozni... Így visszagondolva az otthonlétre talán az volt a gond, hogy a szélsőségek voltak jellemzőek. Vagy egész nap futottam, csináltam, megállás nélkül tettem-vettem, készültem, sütöttem-főztem vagy a másik véglet: nem csináltam semmit (mert kész volt minden). Ez van, ha az ember nem mehet el karácsony előtt szabadságra és mindent az ünnepek alatt kell megcsinálni...

De hétfőn gyorsan belerázódtam a dologba, akkor még sok munka se volt. Aztán fokozatosan növekszik a munkaterhelés. Jövő hétre már eléggé komoly betegszám várható. (Persze akkorra ígérik az ötödik hullámot...) Majd kiderül... Többször jártunk már úgy, hogy berendelték az ügyfeleket nagy számba, aztán leállították a személyes vizsgálatokat. 

Jelenleg nem szakadunk bele a munkába, így jut idő ovasásra és pletyire is.

Van új kolléganő is, aki szintén régi, a munkaügyibe dolgoztam vele együtt. Aztán van olyan régi kolléganő, aki már nem dolgozik itt, de megkért, hogy a munkaügyis kolléganőmnek juttasak már el egy kis Mózárt golyót hálája jeleként, amiért segített neki bizonyos dolgokba. Ekkor derült ki számomra, hogy azért engem kér meg és nem Ő adja át személyesen, mert az említett kolléganő már fizetetlen szabadságon van, mivel a kötelezés ellenére nem vette fel az oltást... Egyre több osztályról jönnek a hírek, hogy itt se vette fel 2-3 ember, meg ott se... A munkaügyis kolléganőre visszatérve, el sem tudom nélküle képzelni a hivatalt. Ezer éve ott dolgozik/dolgozott, üde színfoltja volt a hivatalnak és a kollégák is imádták, a közösség egyik vidám, központi alakja volt. 

Mindenesetre gyorsan leszerveztem a maradó munkaügyis csajokkal és a "távozóval" is péntekre egy talit. Mondjuk pénzügyileg megengedheti magának, hogy fizetetlen szabadságon legyen, (karácsonyra egy zöld rendszámos kis BNW-t kapott a férjétől) de azért kíváncsi vagyok a "hogyan továbbra", mert szerintem még nem dolgozott máshol, a munkaügyi kezdett és vagy 20 évet lehúzott. 

Azért nálunk is alakulnak a dolgok. A férjem kedden volt varratszedésen a szétvágott kezével. A varratokat kiszedték, és már nagyon várta, hogy a gipszet is levegyék. Le is vették, de kapott másikat. Majd január 25-én kell visszamennie kontrollra, addig nem mozgathatja az összefércelt ínszalag miatt. Majd akkor derül ki, hogy hogyan tovább? Szóval addig minden rám marad otthon és én vagyok a családfenntartó is, hiszen elvileg majd fog kapni valamennyi táppénzt valamikor, de ugye az csak a bejelentett bérének az X százaléka lesz. Amikor az autóbelesetünk volt, akkor is előfordult, hogy csak hónapokkal később érkezett meg az a kis táppénz. Az építőiparba már csak így van, ha nem dolgozik, akkor nem is keres...

Na mindegy... Tartom a frontot, ezen is túl leszünk.

A lányom és a barátja is kapott már visszajelzést a honvédségtől. A barátja ugye tiszt lesz, műszaki területre vették fel, a lányomnak is megvan már a beosztása, ügyviteli területre kerül. Már bánja kicsit, hogy protekciós, mert ő valami izgalmas dolgot szeretett volna egyszerű katonaként (ez persze azért van, mert nem tudja, hogy pl. csak rövid ideig izgalmas ha levezénylik a határra, vagy kivezénylik áradáshoz homokzsákot pakolni, vagy 24 órában ácsoroghatna az őrbódéba, stb.). Szóval szerintem jó lesz neki ez a nyugis, irodai munka. Tud mellette tanulni ha akar, ha komolyan gondolja, akkor elkezdheti a főiskolát és majd lefárasztja magát a konditerembe. Pénteken megy a repülőbázisra, akkor tudja meg a részleteket. Vélhetően jövő hónap elején kezdheti meg a kiképzést. Azt már nagyon várja. Aki segített neki, az azt mondta, hogy a lényeg, hogy jó helyre kerül és ha majd mégis váltani akar, akkor majd látja, hogy milyen lehetőségek vannak amit szívesebben csinálna, és ha már bent van, akkor könyebb váltani is. 

A párja most rákattant a falmászásra. 

 

A leendő felettese vette rá (mert mint kiderült, ismerik egymást), hogy próbálja ki és ott maradt, hetente többször mennek Pestre és hétvégén terepre is. Teljesen függő lett. Közbe meg hetente többször jár jégkorong edzésre, kettlebell edzésre, konditerembe és meccsek is vannak néha hétvégén. Szóval kissé már soknak tűnik ez. 

Tegnap este meg megint talált egy kutyust az út közepén. 

 

Persze megállt, hazavitte és feltette a helyi elveszett kutyás csoportba. Már meg is lett a gazdi. Nem tartotta vissza, hogy amit korábban talált kutyus, az több, mint százezer forintos kárt tett a kocsiba, mire hazaért vele:) De persze annak a kutyusnak is meglett a gazdija és olyan hálás volt, hogy természetesen kifizette a kárt. 

Egyelőre ennyi... Elindult az év... Üdv 2022 :)

Megosztás a facebookon