Gyorsan telnek a napok, munkám az nem volt sok ezen a héten se, de tennivalóm annál több (orvos, labor, időpontok kérése, vizsgálatok, stb. saját részre).

Múlt pénteken fájni kezdett a fejem.

Ez nem újdonság, volt már ilyen máskor is. De most hiába vettem be fájdalomcsillapítót, csak sokára és rövid időre szűnt a fájdalom, aztán ismét visszatért. Gondoltam biztos valami front van, vagy hasonló, majd elmúlik. De nem múlt el. Este megmértük a vérnyomásom, ami magasabb volt, mint szokott lenni, de gondoltam a fejfájás miatt magas, mert idegesít a dolog... Fájt szombaton és vasárnap is, még ha igyekeztem is nem tudomást venni róla és a vérnyomásom se állt vissza a megszokott szintre. Hétfőn már úgy jöttem a munkahelyre, mint aki két napja nem aludt. Sz@rul éreztem magam és úgy is néztem ki. F Á J T  A  F E J E M!

Elgondolkodtam rajta, hogy el kellene menni orvoshoz, de hétfőn délelőtt rendelt a háziorvosom, szóval arról lecsúsztam. Méregettük a munkahelyemen is az orvosi szobákba a vérnyomást (reménykedtem, hátha más értéket mutat a különböző vizsgálókba lévő ketyere). Munka után hazaérve már annyira rosszul éreztem magam, hogy csak egy kis gyors tejszínes-gombás csirkét főztem a fiúknak rizzsel, és lefeküdtem. A fiam éjszakás volt, ezért felhívtam a figyelmét, hogy a buszt ne késse el, mert nem vagyok olyan állapotba, hogy kocsival elvigyem a munkahelyére.

A férjem is ideges volt mikor látta, hogy eléggé padlón vagyok. Azt nem tudom, hogy engem sajnált vagy magát azért, hogy mi lesz vele, ha velem történik valami? Elmondta sokszor, nagyon sokszor, hogy ez nem játék és menjek orvoshoz! (Mit gondol, ha nem mondja, akkor magamtól nem jut eszembe?) Na mindegy is, másnap reggel szóltam a főnöknek, hogy délután korábban el szeretnék menni, mert a vérnyomásom és a péntek óta folyamatos fejfájásom miatt ez már nem tűr halasztást. Természetesen elengedtek.

Nem vagyok nagy orvoshoz járó, általában csak az asszisztenssel szoktam megbeszélni, hogy mit szeretnék, mely főleg gyógyszerkiírást jelent. De most tovább kellett mennem. A doktornő nagyon kedves és alapos volt, (amihez talán az is hozzájárult, hogy a főnököm ellenőrzi őket), vagy fél órát szánt rám. Kikérdezett mindenféléről és tanácsokat is adott, a beutalókon kívül. Gyógyszert is kaptam. 

Ma voltam vérvételen, még jó, hogy a volt kollégákhoz kértem a beutaló(ka)t, mert így meg tudják oldani, hogy egy vérvétel alkalmával két külön orvos által írt dolog miatt is megcsapoljanak.

Nem is tudtam, hogy egy nap, csak egy orvos által előírt vérvétel engedélyezett. Számomra nem logikus, hiszen a nőgyógyász által kért hormonvizsgálat és a háziorvos által kért teljes labor miért is ne lehetne egy szúrásból, egyszeri utazással, időpontfoglalással, egyszeri elkéretőzéssel a mukahelyről? Miért kellene ezért két külön napon mennem ugyanoda, kétszer szúrni, kétszer kéretszkedni, kétszer kiértékelni? A lényeg, hogy van kiskapu, és megoldották nekem.

Igaz, hogy 20 km-re lévő településre kellett mennem, de gyorsabban végeztem, mintha a lakhelyemen mentem volna. 7-re ott voltam és a vérvételen kívül még egy kis beszélgetés is belefért úgy, hogy fél 8-ra már visszaértem a munkahelyemre. (Remélem nem volt traffipax az úton.) 

Nőgyógyászat megoldva, labor megoldva, mammográfiára elfelejtettek beutalót adni, de majd megoldom, hasi UH-ra novemberre kaptam időpontot, szemészet még folyamatban. Aztán vissza a háziorvoshoz, EKG és addig is vérnyomásnapló, stb.

A vérnyomásom természetesen nem állt helyre egyik napról a másikra, de már így is észrevehető napi szinten egy kis változás.

Otthon a helyzet változatlan. Anyósom temetése megviselte nyilván a családot és legfőképp a férjemet. Nyilván mindez kihatással van mindenre és mindenkire.

A fiam hol dolgozik, hol nem, de a lényeg, hogy az alapbérüket így is adják. A cég 4 hét leállás után 1 hét munkát tudott adni, aztán megint egy hét leállás, most ismét dolgozik ezen a héten. Közben készül a következő Spartan Race-ra, úgy tervezi, hogy egyik nap versenyezni fog (leghosszab táv), így meglesz neki idén is mindhárom távja, másnap pedig lehet segítőnek jelentkezik. Most eléggé motivált, tuningolja, hogy az apja barátai mondják neki, hogy milyen büszkén mesél róla az apja nekik. Van, hogy az éjszakai műszak után hazafut (kb. 10 km). Legutóbb annyit írt, mikor kérdeztem tőle, hogy rendben hazaért-e (mert én akkor már a munkahelyen vagyo), hogy "Úgy néztek rám az emberek, mintha fegyvert fogtam volna rájuk." A kollégái nem igazán értik, hogy miként lehet ilyen elvetemült valaki, hogy még munka után hazafut??? Nem elég neki a 8 órás robot???

Ha idén is megcsinálja akkor ismét elmondhatja, hogy az elit Spartan Trifecta Klub tagja, hiszen ezt a címet az kaphatja meg, aki egy naptári éven belül teljesít egy Spartan Sprint, Super és Beast távot. 

A lányoméknál a helyzet majdnem változatlan. A lányom továbbra sem oltatja magát, a barátja eddig ellenállt, de most mégiscsak beadta a derekát, mert az egyik jóbarátja Máltán vett egy nyaralót és oda mennek "házavatóra", de a beutazás oltáshoz van kötve.

A lányom továbbra se oltatja magát, bár télen snowboardozni akarnak menni, és ha még akkor is kell..., nos azt mondta, hogy akkor majd átgondolja... De nem tartja valószínűnek...

Egyébként megint talált a marketplacén egy tök jó dolgott. Nagy szerencséje van az ilyen dolgokba. Ő találta a házat amit megvettek (nagyon-nagyon ár alatt). 

Ő találta a kocsit, nagyon jó ár-érték arányba:

és egy csomó olyan dolgot, amivel nagyon jól jártak.

Eddig ugye üresen állt a gardrobszobájuk, mert hát elég húzós (több százezres) árajánlatokat kaptak a polcrendszerre.

Most meg talált egyet 50.000. Ft-ért. Igaz, hogy Budára kellett érte menni, de még így is "ajándék". Ráadásul a feltöltött kép alapján nem is látták, csak mikor elhozták, hogy akár két gardrobszobát is meg tudnának tölteni, annyi darabból áll. Egyelőre még csak a hálójukból nyíló kis gardrobszobába szerelték össze a polcrendszert, de még legalább egyszer ennyi darab vár arra, hogy valahova beépítsék. Azért így már jobban néz ki, mint polcok nélkül :) 

Ja, még tavaly tavasszal mikor kiköltöztek, a lányom már akkor azt mondta, hogy a tetőcseréppel csinálni kell valamit, mert az erdő felöli része mohás, és csúnya. Ezt addig mondogatta, hogy a párja megcsinálta. De tényleg szembetűnő a változás. Ügyesek. 

Magamról annyit, hogy én ma munka után fodrászhoz megyek, holnap délután műkörmöshöz, így legalább lesz egy kis énidőm, mert közben meg millió dolgom van, hozni-vinni kell anyukámat, nagybátyámat, intézkedni, segíteni, szervezni, stb., de minderre csak hétvégén érek rá, így általában nem a pihenésről szólnap a szombat-vasárnapok. 

De a hétvégi kora reggeli piacozást nem hagyom ki. Még akkor se, ha ezáltal hétvégén is korán kelek, hogy 6-kor már indulni tudjak, hogy időben hazaérjek és beleférjen minden tennivaló a hétvége további részébe (főzés, mosás, takarítás, vásárlás, rokonok, stb.). 

Megosztás a facebookon