Hol volt, hol nem volt, volt hét elején két nap szabadságom. De az a két nap szabadság úgy eltelt, hogy szerda reggel munkába menet azon gondolkodtam, valóban megtörtént-e? Lehetséges-e, hogy már szerda van? És amennyiben igen, akkor hogy nem vettem észre, hogy volt hétfő és kedd is?

Na mindegy, ez már csak ilyen...

De azért nem rossz úgy kezdeni a munkás hetet, hogy tudod, holnapután már péntek :)

Szerdán elég sok munkám volt, ráadásul a főnök is megkért, hogy nézzek át egy bírósági anyagot és véleményezzem. 

Az első fok (egyik kolléga) és a bíróság által kirendelt szakértő véleménye között elég nagy eltérés volt, és azt szerette volna tudni, hogy én az adott ügyben miként döntöttem volna. Azt mondta, hogy nyilván ha lehet, akkor védjük a mundér becsületét, de ha nem a kollégának van igaza, hanem a kirendelt szakértőnek, akkor azt is elfogadja, de tudni szeretné. A feladat megtisztelő és a legjobb tudásom szerint véleményeztem, alátámasztva olyan tényekkel, ami könnyen érthető és az érvelésem alapján úgy tűnik, hogy nem a kirendelt szakértőnek van igaza! És abszolút nem elfogultan véleményeztem. Csak egy pici kiragadott dolog a bírósági szakértő véleményéből: Az ügyfél 52 éves és 32 év szolgálati idővel rendelkezik. A kirendelt szakértő szerint azonban, a munkára szocializáltsága és az életpálya karaktere alapján nem rehabilitálható! Hogy micsoda??? Hát ez az ember 20 éves kora óta folyamatosan dolgozik, és ennek ellenére úgy ítéli meg, hogy nulla a munkára szocializáltsága??? Csak azért, mert az utóbbi időben nem nyílt munkaerő-piacon, hanem akkreditált foglalkoztatónál dolgozott? Na ne már... Szépen egy oldalon keresztül részleteztem, hogy miért nem elfogadható ez a szakvélemény. A másik kifogása meg az volt, hogy mivel az ügyfél siket, így speciális szükséglete van a munkvégzés során, ami nem megvalósítható hosszú távon, ezért se rehabilitálható. Na most őszintén. Egy laikus is ha józan paraszti ésszel végiggondolja, hogy ez az ember már 32 éve így dolgozik (születése óta siket), akkor miként lehet azt mondani, bocsánat, egy szakértői véleménybe a bíróságnak leírni!!!, hogy nem megvalósítható???  Ez az ember 32 éve így dolgozik. Eddig is "megértették" az eddigi munkaadói, és nem volt ezzel gond! Szóval ezt is szépen kifejtve leírtam, hogy igenis rehabilitálható, jelenleg is dolgozik, és több nyílt munkaerőpiaci cég is alkalmaz siketeket, hiszen nincs más egészségügyi problémája. Pont pár hete tudtam meg, hogy pl. az Auchan siket pénztárosokat és árufeltöltőket alkalmaz, piaci bért kapnak, és van mentoruk is aki betanítja őket és bármi probléma adódik segítenek. De több olyan foglalkozás is van, ahol elhelyezkedhet. Aztán mivel én végigbogarásztam az egész bírósági aktát, észrevettem egy másik hibát is, amit a főnök nem. Ez pedig az volt, hogy a bíróság által kirendelt másik szakértő (szociális szakértő) azt írta, hogy elkészítette az interjút az igénylővel, de mivel siket, így a kommunikáció nem valósítható meg, ezért szociális szempontból nem rehabilitálható. Ez lehet, hogy bonyolult dolognak tűnik, de marhára nem az. Egyrészt ugye a szakértő maga is leírta, hogy elkészítette az interjút, tehát a kommunikácó megvalósult. Az más dolog, hogy az ügyfél szájról olvas, vagy jeltolmácsot vesz igénybe. De hát ugye gondolom, hogy aki ilyen posztot tölt be, hogy a bíróság felkéri szakérteni, az tudja, hogy a kommunikácó nem csupán verbálisan valósulhat meg. Ráadásul mivel korábban szoc. szakértő is voltam, így pontosan ismerem a módszertant, és a szoc. szakértő csak 3 ok miatt mondhatja azt, hogy az igénylő nem rehabilitálható, de ez pont nem az az indok. Elmondtam mindezt a főnöknek és e-mailben is megírtam neki, szépen részletezve, indokolva, stb. Ezen felbuzdulva a főnök vérszemet kapott, hogy akkor megtámadja a bírósági szakértői véleményt. 

Pfff. Ez persze egyrészt megtisztelő számomra, de...

Hááááát, már megint hamarabb cselekedtem, mint ahogy átgondoltam volna a dolgot. Lehet inkább azt kellett volna mondani, hogy a bíróság által kirendelt szakértő véleményével is egyet tudok érteni. (Persze nyilván nem értek vele egyet, de ha azt mondtam volna, akkor a főnök belenyugszik. De így vélhetően máskor is kapok ilyen feladatokat.) Jó ez nekem? Szeretek én inkább szürke kisegér lenni. Na mindegy, ezt már elqrtam...

A másik ami aggaszt, az a kolléganőm. Szegény olyan rossz paszba van. Amúgy is mindig van valami baja, megy a hasa, ideges, nem alszik, nem tud enni, depressziós, stb., de most még rosszabb lett a helyzet. Teljesen ki van borulva tőle, hogy a járvány közepén sok beteg ember jön hozzánk. Fél, hogy megbetegszik (elkapja a vírust), és akkor nem láthatja az unokáját. Sokszor elmondja, hogy ha az unokája nem lenne, akkor nem is lenne értelme az életének. Egyedül van, a férje és az egyik lánya külföldön, a másik lánya itthon él az unokával, de messze. És ha ez még nem lenne elég, akkor a múlt hétfőn elütötte egy autó, amint a kocsijához tartott munka után. Szerencsére nem lett baja, de megijedt. És mi történt szerdán? Alig értem haza, már hívott. Pont azon gondolkoztam, hogy úgy kellene beleszólni a telefonba, "na mi van, már megint elütöttek"? De aztán mégse tettem, mert morbidnak találtam. Amint felvettem már mondta is, hogy képzeld, most meg belémjöttek hárulról... Pfff. Szerencsére a képek alapján a rendszertáblán látszik csak némi benyomódás. Persze töltöttek betétlapot, aki belement, az elismerte a felelősségét, most intézi a bíztosítót. De ma már teljesen összeomlott ismét, mert fájt a torka, rosszul érezte magát, égett az arca, folyton a testhőjét méregette. Nem tudta eldönteni, hogy mit csináljon, mert a lánya készült hozzá az unokával, de nem volt jól. Félt, hogy mi van ha megfertőzi az unokát, és nem mellesleg a lányát, akinek súlyos autoimmun betegsége van? Tőlem kérdezgette, hogy mit csináljon? Szóljon a lányának, hogy ne jöjjenek? De ha nem jönnek, akkor meg megőrül egyedül, és ha nem láthatja az unokáját... 

Mit mondhattam volna? Nyilván azt, hogy ebbe aztán tanácsot nem adhatok! Remélem nem betegszik le. És nem azért, hogy akkor nem jön a jövő héten, hanem maga miatt. Mert ha beteg lesz, akkor azon fog aggódni, hogy biztos megfertőzte a lányát és az unokáját. Szegény... Mindig aggódik valamin. 

Mondtam is neki, hogy ez nem jó! Ő meg erre azt mondta, hogy azért jött ki korábban az egyik kollégájával nagyon, mert annyira egyformák voltak. Az aggódás volt a közös életformájuk. Ha nem aggódtak, akkor nem érezte jól magát!

Hááát, nem tudom... Azt hiszem saját életét keseríti meg. 

Ma is adtam okot neki még ezen felül is az aggódásra, mert mára kaptam szemfenék vizsgálatra időpontot (kb. 2 hónapja kértem). És mivel munkaidőbe kellett elmennem, így egyedül maradt. Ettől is mindig retteg. Pedig mondtam neki, hogy csak a saját dolgával törödjön, én majd megoldom azokat a vizsgálatokat irat alapján, akik akkor jönnek amíg én a vizsgálaton leszek. De Ő csak aggódott akkor is :D

A szemfenék vizsgálatról: Kolléganőm elmondta, hogy Ő már többször is volt, ráadásul annál a doktornőnél ahová én is mentem. Rossz véleménnyel volt az ovosról, de azt mondta, hogy a vizsgálat az semmi. OK, elfogadtam. Mivel a neten azt olvastam, hogy ilyenkor pupilla tágítás is van, rákérdeztem. A kolléga állította, hogy ő már sokszor volt, de nem tágították a pupilláját. OK.

Odaértem az időpontom előtt 10 perccel. Felesleges volt. Rajtam kívül még heten várakoztak. Ennyit az időpontról. 

Mikor végre sorra kerültem, elolvastatták a táblát, majd kaptam érzéstelenítőt és azt mondták, hogy akkor kitágítják a pupillámat. 

HOGY MICSODA? DE NEKEM AZT MONDTÁK... ÉN KOCSIVAL JÖTTEM... 

Erre a doktornő: hát nem kellene így vezetni...

Pfff. 

Erről ennyit. Gondoltam, ha nem látok, akkor gyalog is nekimegyek a dolgoknak, inkább megpróbálok kocsival visszajutni a munkahelyre, az mégiscsak véd valamit (mármint a kaszni), ha szükséges. De azért nem volt olyan vészes a helyzet. Vezetni tudtam. Mondjuk mikor visszaértem, a kitöltött nyomtatványokat elolvasni nem igazán láttam, szóval úgy is mondhatnám, hogy vakon dolgoztam :)

De végre péntek van, itt a hétvége! 

Én így fogom fel. Örömködtem mikor hazaindultunk. A kolléganőm meg annyit mondott: úgyis mindjárt hétfő... 

Mondom én, hogy rossz a hozzáállása a dolgokhoz. Annak kell örülni ami van!

 

 

Megosztás a facebookon