avagy mégis léteznek energiavámpírok!

Az van, hogy esik az eső, hideg van, sötét és a kolléganőm is megérkezett. 

Tudtam, számítottam rá, de toltam volna még, hogy még ne, még egy kicsit ne jöjjön.

Olyan nyugodt és békés volt a múlt hét (még a nap is sütött). Így most még nagyobbnak érzem a kontrasztot, mert utálom az esőt, a sötétet, és talán a hétfőt is.

Ma tehát megérkezett a kolléganő, és már köszönés helyett a siránkozását hallgattuk a főnökkel. Hogy milyen szörnyű volt neki, hogy bár semmi tünete nem volt, de csak pénteken kapta meg a covid eredményét, és a házi karanténból is CSAK kétszer ment el vásárolni, meg hát vadászni is alig jutott el... És a rendőr pont akkor kereste a férjét a házikaranténba, amikor az éppen vadászni volt... És mivel nem találták otthon, feljelentik! Ezen is ki van akadva, ezt is hallgathattuk, hogy pedig a férje a cégén keresztül mennyivel és hányszor támogatta már a helyi rendőrséget...

Ó, tényleg! Hogy sajnálom... 

Rá kellett jönnöm, hogy bár el tudom viselni, tudom kezelni a dühkitöréseit és a hangulatváltozásait, mégis azért fejben ott kell lennem, munkám van benne, hogy nyugodt és kedves maradjak, vagy igyekezzek megnyugtatni, valamelyest csillapítani, esetleg türelemre inteni vagy olyan tanácsokat adni, ami által jobban érezheti magát.

Igen, nekem ebbe azért sok munkám van. A múlt héten, amikor nem volt itt, nos ilyenekre gondolnom se kellett, önfeledten élvezhettem a napokat. olvashattam, zenét hallgathattam, stb.

Most meg már, hogy mindenkinek elmesélte, hogy milyen szörnyű volt neki a múlt hét, azon agonizál, dühöng és csapkod, hogy a lányáéknál áramszünet van, és mivel mindkét gyerek náthás, hogyan olják meg, hogy leszívják az orrukat, hiszen nem működik az orrszívó-porszívó. 

Most, hogy reggel óta folyamatosan hallgatom a nyavajgását, egyszerűen csak annyit válaszoltam neki, hogy bizonyára ez porbléma, de még az én gyermekeimnél ezt úgy oldottuk meg, hogy megtanítottam a gyerekeket orrot fújni. A 4 éves unokája már biztos meg tudná csinálni. Most ezzel kissé azt hiszem kihúztam a gyufát, de legalább csendben van :) És én ezt most nem is bánom. Azért a telefonálásokból hallom, hogy a gyerekorvost felhívták és oda viszi a gyerekeket, majd az leszívja az orrukat... (jó pénzért). Hát nem tudom... Orrszívásért beteg gyerekek közé vinni őket? De lehet ez a jó megoldás. Csak én vagyok nem túl megértő ma.

Azt hiszem igenis léteznek energiavámpírok! És egyre erőssebb bennem ma az érzés, hogy Ő is az. Nyilván máskor is az szokott lenni, nem véletlen, hogy mindenki kerüli. Csak most az energiaszintem nekem is eléggé lent van.

Bár máskor tudom kezelni ezeket a helyzeteket, és ha akarnám nem sok erőfeszítésembe telne, és most is tudnák, de most nem akarom! Nekem is lehet ilyen napom. Nem? De! :) 

Szerintem levette. Igyekszik kedves lenni hozzám és minimálisan kommunikálni. 

Utálok ilyen lenni. 

De ma ez van!

Megosztás a facebookon