Ha hét elején írtam volna meg ezt a bejegyzést, akkor sokkal komorabbra sikerült volna. Nem, nem nekem van bajom, vagyis hát ahogy vesszük. A rossz hangulat oka a kolléganőm volt. Egy éve dolgozunk újra együtt, és eddig nem is borultam meg tőle, de valahogy most kissé agresszivá tett és frusztrált. Eddig elég jól tűrtem, de vagy a fronthatás vagy csak a széljárás miatt :) úgy éreztem, hogy most már elég! Nem akarom tovább hallgatni, hogy bármi is történik vele, abból csak a rosszat éli meg és ettől mind mentálisan mind fizikálisan borzalmas állapotba van. És ezen állapoton nem is igyekszik változtatni. Csak pár példa: a férje külföldön dolgozik, ritkán jár haza... Ha nincs itthon, akkor azért nyíg, hogy egyedül van, ha meg itthon van pár napig a férje, akkor meg az a baj, hogy nem tud vele együtt élni. Ha itt van nála az unokája (akit egyébként mindennél és mindenkinél jobban imád), akkor az a baj, hogy idegileg kimerül, mert nem tud pihenni, viszont ha nem láthatta 1-2 hétig, akkor attól volt teljesen depressziós. És ez komoly, tehát tényleg mindentől komoly mentális és fizikai problémája volt. Ehhez kapcsolódóan, állandó hasmenés, émelygés, gyomorfájdalom ízületi fájdalmak, palpitáció, stb. A reggelei úgy indultak, hogy hasfogó, savlekötő, nyugtató, epegyógyszer és a többi.

Az utolsó csepp az volt a pohárba, mikor már a vérnyomása is magas lett, de mégsem tett semmit, csak panaszkodott. Ekkor sikerült végre rávenni, hogy induljon el kivizsgáltatni magát. Írja az appot amit ajánlottam neki vérnyomásnapló helyett és már időpontot is foglalt egy olyan orvoshoz aki nem csak belgyógyász, de pszichés problémákkal is foglalkozik. És már ettől, hogy elindult én is kisimultam. Segítem, támogatom bármibe amibe csak tudom.

Aztán úgy néz ki, hogy pénteken talizni tudok volt kolléganőkkel, ez is felvidít, nagyon-nagyon várom.

Itthon is alakulnak a dolgok. A férjem gipszét levették tegnap, holnap kezdheti a gyógytornát, 10 alkalmat írtak ki neki, hetente kétszer mehet, szóval leghamarabb február 22-n telik le az utolsó. Ami azt jelenti, hogy márciusba tud elkezdeni dolgozni, vagyis idén először áprilisba fog fizetést kapni. De ez nem igazán idegesít, bár jobb lenne, ha befolyna az a pénz a kasszába, de szerencsére nem kell azon gondolkodnunk, hogy akkor most kenyeret vegyünk vagy a rezsit fizessük. Csak hát ebbe a három hónapba valószínűleg nem tudok félretenni.

A lányom és a barátja nincs még a honvédségnél, mert jövő hónap elején mennek síelni, így a februári kiképzésről is lecsúsznak. A lányomnak nincs még meg a helye, mert ugye válogatós, a párjának már megvan, és nem is hadnagyként, hanem főhadnagyként fog kezdeni.

A fiamnak új projektje van, amire a pénzét gyűjti. Nem igazán értettem a lényegét, de támogatom. Ha máshogy nem, hát úgy, hogy biztatom, és mondogatom neki, hogy bár nem igazán értem a dolgot, de próbálja meg. Ez az anyák dolga. Nem? De! Na ugye?

Megosztás a facebookon