Március 8.

avagy NŐNAP

Nem vagyok híve a nőnap megünneplésének. Abban hiszek, hogy nem kell erre egy nap. Nekem bőségesen elég, ha minden nap megkapom a megfelelő tiszteletet. Nem, nem azért mert nő vagyok, hanem azért, mert éppen olyan embernek érzem magam, mint bárki más.

De azért mégse tagadhatom, hogy igenis jól esett, hogy a "volt kollégáim" gondoltak rám, és a belső postával küldtek nekem pont olyan meglepit, mint amit a jelenleg is munkaügyiben dolgozó kolléganőim kaptak. Az itteni kollégák meg igenis irigykedtek, még akkor is, ha nem mondták. Láttam, éreztem.

Persze itt is kaptunk az egyetlen mai napon is dolgozó főorvostól egy szál fehér rózsát (melyet a saját pénzéből vásárolt, a nem éppen kevés nő kollégájának).

Na de a lényeg. A "régiek" ezzel leptek meg:

Amint ebbe az igényes "csomagolásba" belenéztem, egy borítékot és egy virágot láttam. Megmondom őszintén, hogy a borítéknak jobban örültem. Mert azzal bizony ők dolgoztak, kreatívkodtak :)

A részletekre felhívnám a figyelmet, mint pl. a feladó!!! vagy az elsőbbségi jelzés :)

És a borítékban ez volt:

Szóval a mai napig is tartom, hogy a "régi" csapat a legjobb kollektíva a kormányhivatalon belül. Ehhez azt hiszem nem is kell magyarázat.

De még azért idebiggyesztem a virágot is amit kaptam.

Tehát nőnap szeretem, vagy nem szeretem... A lényeg, hogy az ilyen gesztusok mindig meglágyítják a szívemet.

Azért nőnap alkalmából megosztanék egy gondolatot, mely nem az én fejemből pattant ki...

 

Ajánló
Kommentek
  1. Én