avagy sötét ruházatban, lakott területen kívül, az út közepén gyalog, ittas állapotban...

A múlt hét elég szörnyű volt. Az eleje mélyponttal indult, de aztán a hét végére már jobb lett a dolog.

Hétfőn annyira letargikus voltam, hogy ez még a nem túl empatikus kolléganőmnek is feltűnt. Meg is jegyezte, hogy ő szokott ilyen lenni, ez nem jellemző rám. Nem tudom, de valahogy olyan rosszérzésem volt. Persze ilyen volt már máskor is, és szerencsére nem történt semmi rossz. De most mégis, bár nem hiszem, hogy a két dolognak bármi köze is lenne egymáshoz.

Azt történt, hogy a lányom barátja kedden késő éjszaka külterületen, 90 km/h sebességgel közlekedve elütött egy nőt.

Ez volt az első hír.

Amikor a lányom másnap személyesen elmesélte, nagyon összeszorult a gyomrom. Először is azért, mert tudom, hogy az az áldott lélek egy légynek se ártana direkt. Most meg egyből ez??? Elütött egy embert?

A hangsúlyból ítéve, és mivel a lányomnak nem volt kisírva a szeme, arra következtettem, hogy a barátjának nem lett komoly baja, ezért az első kérdésem az volt, "és mi lett a nővel?" Nem mertem kimondani, hogy "meghalt"?

Ekkor kezdte el mesélni, hogy úgy történt, hogy hazafelé autózott éjszaka munka után a barátja, hiszen jelenleg ahol dolgozik, attól kb. 35 km-re lakik, mivel ideköltözött Kecskemétre.

Nem sokkal az indulás után, az egyik kis település külterületén, ahol persze nincs közvilágítás, a vak sötétbe egyszer csak arra lett figyelmes, hogy egy fekete alakot lát az út közepén. Azonnal fékezett és elrántotta a kormányt, de hallotta a puffanást, így tudta, hogy elütött valakit. Természetesen azonnal megállt, kiszált és megnézte mi történt. Hívta a segélyhívót. A rendőrök 10 perc alatt ott voltak, a mentőkre kb. 40 percet kellett várni.

A nőt akit elütött, a rendőrök ismerték, korábban már szintén ezen az útszakaszon ütötték el, és egyéb okok miatt is az ismeretségi körükbe tartozott. 

Szerencsére úgy tűnt, hogy nincs komoly baj, mármint a nő viszonylag jól van. Azon kívül, hogy jócskán ittas volt, és a csontját fájlalta, ezért törésre gyanakodtak, ami 8 napon túl gyógyul, tehát súlyos testi sértésnek minősül. 

De aztán másnapra kiderült, hogy nincs törése, a gyors reflexnek köszönhetően, ahogy a lányom barátja az autó kormányát elkapta balra, a kocsi jobb oldalával sodorta el, így "csak" 8 napon belüli sérülései lettek.

A kocsi jobb oldala elől azért jócskán sérült, és talán a jobb oldali első ajtó ablaka is. Mára már egyértelműen kiderült, hogy nem a lányom barátja volt a hibás, hiszen hivatalosan is a nő ellen indítottak eljárást.

Elmesélte szegény, hogy abban a pillanatban, amikor hallotta a puffanást, az játszódott le a fejébe, hogy szinte egyenesbe van/volt az élete, új kocsi, új ház, összeköltözés a szerelmével, stb. és most mehet a börtönbe, mert valaki tök sötétbe, sötét ruhába, az éj közepén az úton bolyong...

Egy pillanra úgy tűnt, hogy ez a pillanat romba dönti/döntheti az életét. 

Szerencsére nem így lett, és a lehető legszerencsésebben úszta meg a dolgot. Persze mikor már kiderült, hogy a nővel viszonylag minden rendben, akkor azon kezdtünk el gondolkodni, hogy amint fékezett és elkapta a kormányt, akár ő is becsapódhatott volna az árokba, vagy akár egy fába is, súlyos sérüléseket is szenvedhetett volna, vagy akár még roszabb. 

De megint csak azt tudom mondani, hogy minden jó, ha a vége jó!

Ui.: Mint kiderült, a nőt már nem most ütötték el először. Korábban egy családi vitát követően szintén elütötték (talán egy busz), akkor is részegen bolyongott az úton. Akkor súlyosabb sérülései lettek, de azt is túlélte. 

Mikor ezt elmesélték, mérhetetlen dühös lettem, mert az OK, hogy olyan életet él ez a román, alkoholista nő amilyet, de ha valaki egyszer mégis úgy fogja elütni, hogy meghal, akkor a gázolót egész életében kísérteni fogja az a dolog, úgy kell majd leélnie az életét, hogy minden nap arra ébred, hogy miatta halt meg egy ember. És nem hiszem, hogy vigasztalni fogja, hogy ki volt a hibás...

A sztorihoz még hozzátartozik, hogy a balesetet megelőzően volt pont a főnökénél a lányom barátja, mert más pozíciót szeretett volna kérni. Elmondta a főnökének, hogy decemberig adott magának határidőt, hogy vagy vállalaton belül, vagy ha az nem sikerül, akkor máshol találjon olyan munkát, ahol 8-16-ig dolgozik, mert a napi ingázás megterhelő neki. Ha délelőttös, akkor hajnal 4-kor kel, ha délutános, akkor meg majdnem éjfél mire ágyba kerül. 

Másnap a baleset után szintén megkereste a főnökét és elmondta neki, hogy milyen jó, hogy pont előző nap beszéltek a pozícióváltásról, mert tegnap hazafelé menet "elütöttem egy nőt". 

A fönök először csak mosolygott, de mikor látta, hogy nem vicc, hanem nagyon is komoly a dolog és a részleteket is megtudta, akkor felajánlotta, hogy "egy baráti beszélgetésre" menjen át XY-hoz, mert most fognak majd minőségbiztosítási mérnököt keresni, és beszélgessenek erről a pozícióról. Az egyműszakos. Át is ment, és úgy tűnt, hogy kölcsönösen elégedettek voltak egymással.

Ezért hát csak ismételni tudom magam. Minden jó, ha a vége jó, illetve minden rosszban van valami jó (és a jó felülírja a rosszat)... 

Ezzel a mai közmondáscumaninak vége.

Megosztás a facebookon