Az elmúlt hetem nem volt épp a legjobb. Kezdődött azzal, hogy a kocsi check energie-lámpája hol villogott, hogy világított.

Persze mit tehettem volna, telefonos segítséget kértem az öcsémtől. Csütörtök reggel vihettem hozzá a szervizbe a kocsit, és reméltem (Ő is remélte), hogy olyan gondja van csak, ami gyorsan megoldható. Nos nem így lett. Pénteken írt, hogy készüljek rá, hogy hétvégén nem lesz kocsim. Furi volt. Pedig még csak alig több, mint egy éve van a seggem alatt autó, de nehezen viseltem a hiányát.

Második rossz: csütörtökön képzésre mentem. Meg voltam róla győződve, hogy a képzéshez tartozó írásbeli feladatot vasárnapig kell elküldeni, de csak másnap, azaz péntek reggel szembesültem a dologgal, hogy előző nap 10 óráig kellett. Nos kissé ideges lettem, mert nem akartam egy lekésett dolgozat miatt szóbelire menni Pestre. Írtam mindenféle fórumra, de végül kiderült, hogy két dolgozatot kellett írni, illetve egy összefoglalót, amiből elég az egyik dolgozat és az összefoglalás megírása. Az pedig megvan. Mondjuk így nem lesz 5-ös, max. 3-as az adott tantárgy érdemjegye, de ahhoz képest, hogy egyedül kellett volna szóbeliznem, ahhoz képest ez egy jó jegy. Szóval megizzadtam mire mindez kiderült, és kisebb idegsokkot is kaptam.

A hétvége másképp telt mint általában, hiszen nem volt kocsim, ezért nem mentem sehová. Itthon viszont rendet vágtam. A nagyszobába selejteztem, takarítottam és csilli-villi lett a WC és a fürdő is. Tehát mostam, főztem, takarítottam és PIHENTEM! Pedig olyat nem szoktam ám! De most kifejezetten jól esett. 

Aztán jött a hétfő. Harmadik rossz: a kocsim még mindig a szervizbe, és bizony ebbe a cudar időbe buszoznom kellett. Pont most, amikor vörös riasztás van a fagyos idő miatt.

Ez régen egyáltalán nem esett nehezemre, de mióta kocsim van, elég stresszes volt időbe (vagyis jóval korábban, mint autóval) elindulni, várni a buszt, felpréselődni és végig zötyögni az utat, miközben úgy utaztunk, mint ahogy a heringek állnak a dobozba. Ja, és nem is olcsó. Szerintem ennyiből autóval is megjárom, ráadásul kényelmesen, arra megyek amerre én akarok, beiktathatok boltokat, szolit, kondit.

Negyedik rossz: a lányom szerdán volt vezetni, vizsga előtti utolsó vezetés! Rossz kedvvel jött haza, sokat hibázott, úgy érezte kizárt a sikeres vizsga.

További rosszak: a férjem és a fiam is itthon van, mert betegek. A férjemnek a keze fáj, alig bírja megemelni, pedig kőművesként ez az egyik munkaeszköze. A fiam pedig ismét aranyeres problémáival küzd. 

Gondoltam ennyi rossz után már csak felfelé van...

És lőn...

Ma szólt az öcsém, hogy kész az autó. Hallelujah... Mondjuk összeszorult a gyomrom, mert azt hittem a lányom végzett a vizsgával és Ő hív telefonon.

De nem a lányom hívott...

Ebből egyértelmű lett számomra, hogy mi a vizsga kimenetele. Nem gondoltam hogy sírdogál, mert nem olyan. Kemény csaj! De azért az anyját csak felhívhatná...

Aztán később a férjem hívott. Ebből már biztos lettem benne, hogy a vizsga eredménye: bukta. 

De NEM! Sikerült ennek a kis bestiának, csak gondolta hazamegy és majd kényelmesen végigtelefonál mindenkit.

Tehát most a rossz után a jó következik! 

Remélem!

Megosztás a facebookon