avagy egy kolléga üzent Cziberének :)

A fészen van egy zárt csoport, amit én hoztam létre. Nem magamtól, hanem azért mert igény mutatkozott rá januárban, amikor is a törvényi változások a jogszabályokban ugyan megjelentek, a szolgálatok és a központok is felálltak, de módszertan persze nem volt (ez csak most jött ki májusban) és jó lett volna tudni, hogyan is kellene (jól) végezni a munkánkat. 

Szóval ebbe a zárt csoportba írt egy kolléga a fenti címmel ma az államtitkárnak. Ezt írta: "Január óta soha annyi kollégám nem döntött úgy, hogy máshol (teljesen más területen, így Ausztriában, stb.) vállal munkát a továbbiakban, mint az elmúlt pár hónap során! 
Köszi szépen (a nevükben is)... " "Rohadjon meg az összes befőtted a spájzban!"

 

Nos nálunk is hasonló a helyzet. A kolléganőm már felmondott, és fizetéskor én is gyakran elgondolkodom, hogy bár szeretem a munkám, valamelyest jól is csinálom, de ennyiért???? Ennyit ér a munkám??? 

Ráadásul nálunk semmi plusz nincs. Nincs önkormányzat által adott plusz összeg, hogy a bér valamelyest elfogadható legyen, nincs havonta Erzsébet utalvány (vagy kártya?) nincs SZÉP kártya, de még csak mondjuk kötetlen munkaidő sincs, vagy a törzsidő betartása, mely valamelyest azért tompítaná a nagy elégedetlenséget. 

Amikor a kolléganőm felmondott, úgy vélem a felettesünknek elég rosszul esett, vélhetően nem vette komolyan, hogy keressük a lehetőségeket és ha adódik valami, akkor bizony lépni fog/fogunk. Sajnáltam, de azt hiszem nincs ezen mit szépíteni, aki csak teheti meneküljön!

Én még nem tartok ott, hogy bármit elvállaljak, csak innen el, de még eljöhet az a pillanat. Sőt! Azt hiszem legkésőbb jövő év elején el is fog jönni. A temérdek munka mellett még egy pályázatot is ránk sóztak. Ez volt egyébként az elsődleges oka annak, hogy a kollégám úgy döntött "el innen!" Persze ezt nem mondta meg, hiszen még sok-sok oka volt. Például a nagyon-nagyon alacsony fizetés, az, hogy nekünk a nyár (sem) a pihenésről szól, hiszen nyári gyermekétkeztetünk, meg táboroztatunk és dolgozunk, dolgozunk, dolgozunk. Talán ezért van az, hogy tavaly az évi szabadságomból 20 napot nem tudtam kivenni. 20 nap, az négy hét, vagyis egy egész hónap! Ezt nem lehet, csak dolgozni és dolgozni megalázó alamizsnáért. 

A zárt csoportba egyébként néhányan írtak a Cziberés bejegyzéshez, pl. ilyeneket:

"Magam nevében annyit, hogy lassan 1,5 éve hagytam el a pályát 13 év GyJsz után. Kereskedelmi területre mentem, ahol 2x annyit keresek, fele annyi stressz ér és megbecsülnek. Tehát nem csodálom, hogy a szociálisoknak elege lett. Elhivatottságból nem lehet megélni!!!! Csak ez Czibere bácsit nem érdekli!"

" Én is erősen gondolkozom, hogy váltani kéne ...."

"Nem bántam meg a váltást. Hiányzik a szociális munka, de látom a különbséget és nem cserélném vissza. Addig kell váltani, amíg lehet és akkor ha lehetőséged van rá. Hajrá!"

Nos én ezzel az utóbbival tudok azonosulni. Addig kell váltani, amíg lehet és akkor ha lehetőség van rá. 

Ezért ugyanilyen sz@rba nem megyek, de ha valahol ennyi pénzért kötetlen munkaidőt ajánlanak vagy gürizni kell ugyan, de többet fizetnek, akkor jelentkezni fogok. 

Akkor is, ha összeszorul a szívem, hogy mi lesz a szolgálattal. A sajnálatból és az együttérzésből nem lehet megélni!

Ugye hogy ugye??? 

 

Megosztás a facebookon