Belépés FacebookkalKommentek
[ Ablak bezárása ]
Ez már biztos a korral jár, hogy elérzékenyülök. A facebookon januárban létrehoztam egy szakmai zárt csoportot. Nem, nem magamtól, hanem azért mert igény volt rá, de senki nem fogott hozzá, csak mondogatták, hogy de jó volna... Fogtam magam, és megcsináltam. Sokat tudtunk itt segíteni egymásnak, szakmailag, lelkileg, emberileg. Aztán amikor kiderült, hogy váltani fogok, már kétszer is felvetettem a csoportba, hogy jó lenne ha valaki átvenné az admin feladatokat. De senki nem akarta. Így valószínűleg még akkor is lesz rálátásom a gyerekvédelemre, ha már nem leszek benne. Érdekes lesz! Tudom, mert már most is az. Másképp látom a dolgokat, hogy nem vagyok a sűrűjében. Nem vagyok érintett. Ugyanakkor értem, érzem miről is beszélnek a kollégák.
Miért is írom ezeket?
Mert ma búcsúzóul kaptam TŐLÜK valamit :D
Ezt:
Kedves Vadászné Anikó!
Szeretnénk megköszönni Neked azt, hogy mikor legnagyobb szükségünk volt egymás segítségére, akkor Te létrehoztad ezt a csoportot, ahol egymást segíthettük a közös gondolkodással. Sajnáljuk, hogy itt hagyod a szociális szférát, de megértjük döntésed.
Engedd meg, hogy az egész csoport nevében minden jót kívánjunk, az új munkahelyeden érezd jól magad, találd meg a számításod minden téren.
Köszönetünk és Barátságunk nevében fogadd tőlünk szeretettel:
Köszönöm, hogy befogadtál
szíved közepébe!
Köszönöm, hogy élni hagytál,
s ne kérdezd elég-e?
Úgy hiszem, hogy attól lesz szép
ez a mi világunk,
közös céllal, szeretettel
egymás mellé állunk.
Együtt könnyebb átvészelni
vihart, s nehézséget,
minden, ami fájó, bántó,
hamarabb ér véget.
Összefogva, támogatva
erősebb a létünk.
Köszönöm, hogy barátom vagy,
s közös útra lépünk.
(Aranyosi Ervin Köszönöm, hogy barátom vagy)
Üdv a blogomban! Miről írok? Mindenféléről ami engem foglalkoztat.
