Nos amivel először kezdeném az még a tavalyi évről elmaradt névnapi köszöntésem a munkahelyen. Decemberben ugyanis olyan sok névnapos volt, hogy úgy döntöttünk két turnusba ünneplünk. Így került sor ma az elmaradt bulira. Szerintem én kaptam a legjobb ajándéko(ka)t, pedig most is sokan voltunk ünnepeltek (11-en). A többiek általában virágot kaptak vagy éppen körömlakkot szempillaspirállal, stb., a férfiak valami itókát.  De én.... Sokkal jobbat! Nálunk az a szokás, hogy általában a szobatársak veszik meg az ünnepelt ajándékát, ezért hát az én szobatársaim is igyekeztek megtudakolni tőlem, hogy mégis kb. mit szeretnék??? Én meg nem azt mondtam, hogy mit szeretnék, hanem azt, hogy mit nem. Virágot semmi esetre sem, mert nálam kipusztul mind, ha a lányom nem gondozza őket... És mivel Ő hamarosan elköltözik... Szóval virágot ne! De azt is mondtam, hogy bármilyen "hülyeségnek" tudok örülni.

És ez így is van! Ők meg figyeltek arra amit mondtam, ezért ezt kaptam tőlük:

Ebből mindenki láthatja, milyen "jó fejek"! Nem??? De!!!

De persze nem csak ezt kaptam, kaptam még ezt is: 

Ez egy úgynevezett "vicces rendszámtábla". Ma már fel is helyeztem a hátsó ablakra. És rájöttem, ezáltal nem csak nekem szereztek örömet, hanem vélhetően azoknak is, akik mögöttem közlekednek majd :) Ugye milyen jófejek??? Nem??? De!!! :D

És ezzel még nem ért véget a dolog... Kaptam még egy nagy csomag bio kuszkuszt is a diétámhoz, de a legtutibb ajándéknak azt tartom, amit saját kezűleg készítettek. Ezt irigyelték tőlem a legtöbben. Sőt volt olyan kolléganő aki ki is mondta, hogy úgy szeretne Ő is ilyet kapni. S lám-lám, nekem kérnem se kellett... Mert megérdemlem!!!

Kell ehhez még bármit is hozzátenni??? Imádom őket! Szeretek velük dolgozni és általában örömmel indulok munkába, mert ilyenek! Ha esetleg nyűgös is vagyok néha napján, ők mindig felvidítanak, segítenek, biztatnak vagy megnevetettnek, épp mikor mire van szükségem. Ilyen kollégákat kívánok mindenkinek.

A másik dolog melyről mindenképp írni szeretnék, az életmódváltásom.

Hétfőtől komolyan veszem a dolgot, nagyon-nagyon komolyan. Minden este megtervezem és elkészítem a következő napi ennivalóimat. Ez azzal kezdődik, hogy a meghatározott alapanyagokból (ami egyébként nem túl sok) kilogikázom, hogy mit kellene ennem másnap, hogy a megadott fehérje, szénhidrát, cukor és zsír mennyiségnek megfeleljek. Naponta 6 alkalommal eszek. Ez nagy kihívás! Tényleg! Talán ez a legnehezebb nekem. Az edzésnél minden esetre nehezebb. Még most is sokszor nehezemre esik, vagy nem is sikerül teljes mértékben elfogyasztani az adott adagokat. De még így sem sikerül annyi szénhidrátot és fehérjét ennem, mint kellene. Erre azt mondta a személyi edzőm, hogy fel kell fejlődni és el kell érni, hogy tudjak annyit enni, mint ami elő van írva. Elmagyarázta, hogy azért nem volt jó, hogy ilyen keveset ettem, mert a szervezetem folyamatosan "tartalékolt" e miatt, hiszen nem tudta mikor kap újra üzemanyagot. De ha rendszeresen (3 óránként) megeszem ami elő van írva, akkor a szervezet át fog állni arra, hogy nem kell tartalékolni, mert jönni fog a következő adag. Na, majd meglátom... Remélem valóban meglátom majd, vagyis szemmel látható lesz az eredmény. Nyilván egy hét után még nem várható ez el, és nem is akarom siettetni a dolgot. De azért a 12. hét végére már szeretném, ha szemmel látható is lenne. 

Az étrendről annyit, hogy elég kevés alapanyagból lehet összerakni. Vagyis ez így nem teljesen igaz, de mondjuk fehérjét annyi mennyiségben ami elő van írva, csak sok csirkemellel vagy hallal lehet elérni. Az első pár napban annyi csirkemellet ettem, hogy már undorodni kezdtem tőle. Most áttértem a halra, egyelőre ezt szeretem. A csirkemell undorról az oktatáson is szó volt, ahol megtanították miként rakjuk össze az étrendünket. Ott nagyon viccesen azt tanácsolták, hogy egyik nap kockára vágjuk, a másik nap meg csíkokra :)

Ha-ha-ha

Ez a mai napi ebédem: fűszeres tőkehalfilé, bulgur és jégsaláta paradicsommal

A héten eddig háromszor voltam edzeni, hétfőn, szerdán és tegnap. Legszívesebben ma is mentem volna, de vissza kell fognom magam, hiszen kell pihenőnap is.

A személyi edzőm: Tomi.

Nagyon bírom! Nem hajt túl, segít, de igyekszik, hogy a határaimat feszegessem. Ha úgy látja, hogy szerinte "könnyen" megy valamelyik gyakorlat, rögtön emel a súlyon. De egyébként tényleg nagyon kedvelem. A fiammal egyidős, a lányom ismeri is, korábban egy társaságba jártak. Van sok közös témánk, sok közös ismerős, stb. tehát nem néma csendbe zajlik az edzés. 

A gépek és az edzőm is szuper, tehát minden adott a sikerhez. Csak ne kellene ennyit ennem... De hátha megszokom :) 

Megosztás a facebookon

Ez már biztos a korral jár, hogy elérzékenyülök. A facebookon januárban létrehoztam egy szakmai zárt csoportot. Nem, nem magamtól, hanem azért mert igény volt rá, de senki nem fogott hozzá, csak mondogatták, hogy de jó volna... Fogtam magam, és megcsináltam. Sokat tudtunk itt segíteni egymásnak, szakmailag, lelkileg, emberileg. Aztán amikor kiderült, hogy váltani fogok, már kétszer is felvetettem a csoportba, hogy jó lenne ha valaki átvenné az admin feladatokat. De senki nem akarta. Így valószínűleg még akkor is lesz rálátásom a gyerekvédelemre, ha már nem leszek benne. Érdekes lesz! Tudom, mert már most is az. Másképp látom a dolgokat, hogy nem vagyok a sűrűjében. Nem vagyok érintett. Ugyanakkor értem, érzem miről is beszélnek a kollégák. 

Miért is írom ezeket?

Mert ma búcsúzóul kaptam TŐLÜK valamit :D 

Ezt: 

Megosztás a facebookon

avagy mindjárt Karácsony!?

Nincs karácsonyi hangulatom.

Nyilván hozzájárul, hogy dolgozom, nincs pihenő, szabadság, csak munka (vagy még az se, inkább mindenféle ami nem feltétlen a munkámhoz kapcsolódik).

Karácsonyi cipősdoboz akció, adományok gyűjtése és kiosztása, informatikus helyett program javítása, stb. És még itthon sincs főzés, sütés, pedig ilyenkor már az szokott lenni. És most nem is lesz, legalábbis nem úgy, ahogy szokott. Mert még karácsony előtt is dolgozom az utolsó napig. Mondjuk a lányom és a férjem itthon lesz, így remélem, hogy a lakás feldíszítése és a menü általuk elkészül. Bejglit és sütiket meg majd sütök amikor lesz időm...

Két ünnep között viszont nem dolgozom. PIHENEK! (Remélem.) Mondjuk karácsony első napján vezetni megyek (de ezt élvezem, ezt pihenésnek vagy ajándéknak is betudhatom), jön velem majd a lányom is. Beülhet hátra az autóba, megnézni hogyan "bénázik" az anyja. Ezt megbeszéltem az oktatómmal múlt alkalommal. Nagyon jó fej. Második alkalommal amikor vezettem, az óra végén azt mondta: most akkor kimegyünk a kapun. Én meg: biztos vagy benne??? Hiába mondtam, hogy megígértem a munkatársaimnak, hogy mielőtt kimegyek vezetni a városba, időben szólok nekik.... :) Igen, igen, már a második alkalommal kivitt a forgalomba és én vezettem visszafelé (forgalmas úton, aluljáróban, körúton, stb.) az autósiskolához, ami egyébként a város közepén van. Tök jó volt. Mondjuk egy kicsit mintha bizalmatlan lett volna  :), mert úgy fogta a kormányt, mintha azt hinné, hogy egy hirtelen mozdulattal kivágok a másik sávba... De igazából megértem, hiszen az első 8-10 órát csak a rutinpályára tervezték. Aztán már megvolt azóta a harmadik alkalom is. Ott sokat bénáztam. Azt hiszem parkolni nem az én műfajom... Egy valami ment csak jól azon az órán, de arra olyan nagy dicséretet kaptam, hogy egész nap abból táplálkoztam. A szegély mellé befordulás hátra, elsőre és tökéletesen sikerült. Gábor (az oktatóm) azt mondta, én vagyok az első nő, akinek ez elsőre megy. Nos lehet elbíztam magam, mert ezt követően már sem az Y megfordulás, sem a hátrafelé tolatva parkolás nem ment. Nem éreztem, nem tudtam. Pedig ez még csak oszlopok közé volt tervezve, de a városba már a LIDL parkolóba fogok "élesben" gyakorolni. Megmondom őszintén, fosok tőle. Miért nem lehet csak egyszerűen vezetni? Azt imádom. Erről jut eszembe... Gábor, mivel jó ismerőse az öcsémnek, felvetette, hogy ott áll az öcsém pincéjébe a golf (a régi kocsi, amit nem használ), és jön a karácsony... Miért nem kérdem meg az öcsémet, hogy ami neki felesleges, azt nem adná-e nekem? (Nincs hozzá képem... , de azért karácsony másnapján a családi ebédnél majd valahogy elsütöm ezt.) 

A lányomtól egyébként előre megkaptam a karácsonyi ajándékomat. Nagyon cuki volt. Nem tudta tovább tartogatni. Annyira szerette volna már odaadni. Mondjuk ezt elősegítette az is, hogy szinte használhatatlan volt a korábbi telefonom. Szóval egy nagyon okos telefont kaptam tőle (iPhone) vagyis ahogy az ügyfelek mondják: "almás mobil". Én meg még nem is vettem neki semmit. Mondjuk amit szeretne (korlátlan kondibérlet), azt bármelyik nap meg tudom venni, és azt hiszem veszek neki mellé egy "sokperces" szolibérletet is a csokicsövesbe, mert azt szereti. A fiam és a férjem ajándékát pedig azt hiszem az Ő segítségével veszem meg. Ő imád shoppingolni, ezért "csak" az anyagiakat kell biztosítanom :) A fiam és a férjem is Retro jeans mániás, ezért ott kell valami "akciósat" találni.

Az ajándékról jut eszembe:

 

Amúgy december vége nálunk egy kicsit sűrűbb, mint máshol. A lányom névnapja hónap elején van, aztán mikulás, aztán dec. 22. a névnapom (ez most idén először munkával telik), aztán ugye 24.- 25.- 26. - az mindenkinek karácsony, de nálunk folytatódik, hiszen a fiam és a férjem névnapja dec. 27., majd a házassági évfordulónk dec. 28., aztán két nap szünet, mielőtt mindenkinél beköszönt a szilveszter és az újév. 

Sűrű lesz...

 

Megosztás a facebookon