Igazából most annyi minden foglalkoztat, annyi mindennek utána akarok olvasni, járni, megérteni...

Persze az is lehet, hogy mindez csak elterelés. A figyelmem elterelése arról, hogy a fiamnak még mindig problémái vannak és ismét felhozta, hogy külföldi munkát keres, miközben én meg azon gondolkodom, hogy OK, jól van, támogatnám is, de nem ilyen lelkiállapotban.

Aztán pont tegnap délelőtt jött hozzánk egy lány, aki annyi idős, mint a fiam. Az előzményét amint olvastam, nem tudtam megállni, hogy ne beszéljek róla azonnal a gyerekemmel. 

A története így hangzik röviden: "2019 februárjában ment ki Liverpoolba fiú barátjával, munkát szeretett volna vállalni. Nem találtak munkát, becsapták, utcára került. Telefonját ellopták, haza sem tudott telefonálni. Hajléktalanszállóra került, barátja eltűnt. Próbált munkát keresni, nem sikerült. Mentővel került be a kórházba, tolmácsot kerestek neki. Rossz gondolatai voltak, nem bírt aludni, szorongott. " És ez a lebutított változat, a durva részeket kihagytam! De a lényeg, hogy mire hazakerült ez a 26 éves lány, addigra olyan súlyos pszichés problémái lettek, hogy szinte zombi üzemmódban létezik. Hát ezért (is) próbálom átbeszélni a fiammal, hogy gondolkodjon, mérlegeljen. 

De visszatérve az első mondatra, vagy az elterelés vagy egyéb ok miatt, de tényleg sok minden foglalkoztat. És most van is ezekre időm, mert a munkahelyen ráérek :)

Na jó, ez nem éppen így van, de most jött két nap nem betervezett "pihenő", amikor azzal tudok foglalkozni, amivel szeretnék. Persze csak szűk kereteken belül, hiszen az történt, hogy valahogy úgy alakultak a betegberendelések, hogy mára 1, azaz egy, holnap pedig 0, vagyis egy beteg se lett behívva vizsgálatra.

Persze a szabadsággal takarékoskodni kell, főleg mivel nem lehet tudni, hogy mennyi is lesz az annyi.

Tavaly elvettek tőlünk egységesen 5 napot, de még így se volt okom panaszra, mert a korom, végzettségem, munkába eltöltött éveim alapján maradt jócskán, pontosan 34 nap. 20 nap alapszabadság, a többi meg azért, mert már "öreg vagyok". Csakhogy ezt a szabadságot, "családbarát kormányunk", aki mellesleg a munkáltatóm, az idén még tovább és elég drasztikusan csökkentette. Illetve még nem lehet tudni pontosan, hogy mennyivel is, (az majd valamikor márciusban derül ki), de a jogszabály alapján úgy tűnik, hogy nekem 34-ről, 25-re, de még a legszerencsésebb forgatókönyv esetén is 29-re fog csökkenni. Ez azért durva. Főleg, hogy nyáron két hetet ki kell vennem augusztusba akkor is, ha nem akkor szeretném, mert a bizottság leáll. És decemberben is lesz ilyen. Tehát alig marad tényleges szabadságom.

Konklúzió: a szabadsággal takarékoskodni kell, ezért ma és holnap akkor sem megyek szabadságra, ha nem lesz munka. Egy frászt!

Tegnap elmentem a könyvtárba (ebédidőbe) és kivettem pár könyvet. Köztük van az is, melyet az egyik szívemnek kedves, volt kolléganőm ajánlott.

De vettem még ki Jodi Picoult és más könyveket is, összesen hatot.

Ez csak az egyik vonulat, a könyvek.

A másik a dusnoki csecsemő ügye. Ez talán valami (volt) szakmai becsípődés miatt érdekel annyira. Mert elég hajmeresztő a dolog. Egyrészt értem és megértem a hatóságot, az elmúlt évek történései és egyéb okok miatt sem tehettek mást (?), mint kiemelni a gyermeket a családból. Másrészt meg elhiszem, hogy a szülők a "legjobbat" szerették volna gyermeküknek... Csak valahogy ez már túlhaladott azon a "szabadságon" amit a szülők gondoltak, és sajnos a környezetük erősített is bennük, hogy megtehetik.

NEM! Ezt már nem tehetik!

 

 

Tehát ez a másik szál, ami érdekel és nagyon sok érv és ellenérv van. A történetet nem lehet egy mondattal összefoglalni, zanzásítva a lényeg, ami azért "kibontásra érdemes". A gyámhivatal és a rendőrök elvettek egy csecsemőt a szülőktől, akik nem anyakönyveztették a kicsit, mert szerintük Magyarország egy New Yorkban bejegyzett izraeli cég... A fiúcska hivatalosan nem is létezett: tb-kártyája, adókártyája, anyakönyve nem volt, védőoltást, orvosi ellátást nem kapott, stb.

Szele Tamás cikkéből idézve: "olyan bonyolult ez a történet: az a lényege, hogy tort ül az ostobaság és az összeesküvés-elméletek hívői a díszvendégek ezen a toron."

Aztán persze még egy csomó dolog érdekel. Itt van a koronavírus, mely olyan, mintha egy rossz film forgatókönyve lenne, csakhogy ez itt a valóság.

 

És van még itt pár csemege: persze mindenki azt mondja, hogy nem szabad politizálni, de valahogy annak ellenére, hogy nem értek hozzá, azért engem érdekel. Főleg a belpolitika. Nézzük csak, itt van a gyöngyöspatai ügy, vagy a börtönbiznisz (valóban ez a tényleges probléma)?  Aztán itt van még az egekbe szökő euró árfolyam, ami a kormány kommunikációja szerint jót tesz az exportnak - persze annak lehet, csak ugye az átlagember azt veszi csak észre tudatlanul, hogy a megélhetése egyre drágább. A kisnyugdíjas meg, aki farhátat vesz a boltba, nem az exportból él...

Vagy itt vannak ezek a galád "agresszív migránsok, akik megrohamozták a röszkei határt".

De valahogy nem érezhették ezt olyan komoly dolognak egyesek, mert általában ilyen kommenteket lehetett olvasni: "Felhívnám az illetékesek figyelmét, hogy legközelebb nívósabb "migráncsbalhét" szervezzenek mert ez nagyon nevetségesre sikeredett." Vagy ez: Röszkén az akció eredetileg hajnali 5-kor kezdődött, de valaki "sün"-t kiáltott és a migráncsok összeálltak alakzatba..." :)

 

No de csak szépen sorjában.

Már az este nekifogtam a könyveknek, most ez az első számú, a többi majd azután szépen sorban...

 

Megosztás a facebookon