avagy mikor volt hétvége???

Semmi extra. Újra hétfő van. De mikor volt hétvége??? Úgy elsuhant, hogy szinte észre se vettem. Ehhez valószínűleg hozzájárult az is, hogy múlthét közepe óta görcsös fejfájásom volt ami egész szombatig kitartott. Nem győztem a fájdalomcsillapítókat kapkodni, pedig ez egyáltalán nem jellemző rám. Már kezdtem aggódni, hogy "biztos tumor" :D de vasárnapra alább hagyott. Csakhogy vasárnap az csak 1 nap, és mire felocsúdtam, már megint hétfő lett. Ráadásul a hétfő sem indult túl jól. Felöltöztem szépen (a munkaebéd miatt) fehér nadrág, fehér ing... erre nem zuhog az eső??? Azért sem öltöztem át!

A következő nehézség, hogy reggel 9-re kellett mennem a rendőrségre tanúként egy ügy/ügyfél miatt. Mentem is, csakhogy még 9.20-kor sem került elő az illetékes. Mint később kiderült, 10-re jár dolgozni. Ehhez képest a kolléganőmet 8-ra idézte, engem meg 9-re.

Vártam, vártam ebben a nem túl barátságos és ügyfélbarát rendőrségi váróban, aztán intézkedtem. (Mit szóltok ezekhez az állapotokhoz? Ez mindenhol így van, vagy csak ott, ahol nincs igény kulturáltabb váróra?)

Ebben a hangulatban azért tudom ám képviselni az érdekeimet. Sec-perc alatt elintéztem, hogy majd máskor megyek vissza... Azt akarták, hogy menjek ma délután, de mondtam, hogy arról szó se lehet, mert ma csak délig dolgozok! Aztán délbe munkaebédre megyünk onnan pedig irány haza! Majd holnap délelőtt visszamegyek. Mit tudtak volna mondani? Beleegyeztek.

Délben munkaebéd. Ez igazából arról szól, hogy az elmúlt két heti tábort így zárjuk le.

Ezt ettem:

 

Sertéscsülök jóasszony módra (burgonyával, szalonnával, hagymával és gombával)

Jó kis adag volt, felét ha megtudtam enni... De a többi se veszett kárba, mert elcsomagolták és itthon a fiam még jóllakott a "maradékkal".

Mikor indultunk a csárdába a munkahelyről, volt olyan "kolléga", aki megjegyezte pikírt módon: "jó étvágyat!" Hmmmm, érdekes. Az elmúlt két hétben egyszer sem jött a tájunkra se, nem irigyelte a munkánkat. Sőt, amikor elsején neki nem kellett dolgoznia, akkor sem irigykedett ránk, hogy 20 gyerekkel bajlódunk egész nap a tűző napon, miközben Ő otthon pihen. Az emberek már csak ilyenek... De eszembe jutott, "ne azt nézd, mit mond, hanem azt, ki mondja!" Ennek fényében már egyáltalán nem bosszantott a dolog. Sőt, lehet holnap odamegyek hozzá, és elmondom neki, hogy milyen isteni volt az ebéd... :)

Ami kissé idegesít, az az, hogy az elmúlt két hétben a táboroztatás miatt nem tudtam a munkámmal egyáltalán foglalkozni. A mai nap se jutottam sokkal előrébb és holnap se fogok. Reggel a rendőrségen kezdek, aztán család látogatni megyek tanyára, és jó pár problémás családhoz akiket az elmúlt hetekben kénytelen voltam hanyagolni. Mire ezekkel végzek délután lesz, akkor pedig kezdődik a felügyelt kapcsolattartás. Már előre tudom, hogy problémás lesz, mert múlt héten már többször is kerestek ez ügyben...

Szerdán délelőtt ügyfeles leszek, délután kollégát búcsúztatunk. Talán csütörtökön már hozzájutok az elmaradásokhoz. De két és fél hét elmaradást mikorra lehet pótolni??? 

De mit aggódok? Majd kész lesz amikorra kész lesz. 

Ja, egyébként voltam vasárnap piacon. Most csak megnéztem az ócskás részt, apróságokat nem vásároltam. 

Célirányosan mentem, hiszen már hetek óta vadászok teleszkópos zuhanytartó rudat. Egyik kollégám állította, hogy ő bizony 990 Ft-ért vette kb. 1 éve. Megmondta hogy hol, hát elmentem oda. A legolcsóbb ami nekem kell közel 4000. Ft volt. Nem baj, gondoltam majd máshol veszek, biztos van olcsóbb is. Nos jelentem nincs. Bejártam azt a várost ahol lakok és azt is ahol dolgozok. A legolcsóbb 3690 Ft volt. Gondoltam nem baj, majd a piacon veszek. Úgy is lett. Az eladó sajnálkozott, hogy csak a drágább fém rúd van, az olcsó műanyag nincs. Kérdeztem mennyi az ára? Azt mondta a drága 3 ezer, az olcsó 2 ezer. Azt mondta két hét múlva tud nekem hozni az olcsóbbik fajtából. Na gondoltam, itt még a drága is olcsóbb, mint a boltba... Mivel piacon voltunk, hát alkudtam. Felajánlottam, hogy ha ideadja 2500 Ft-ért, akkor nem várok két hetet az olcsóra, hanem elviszem most a drágát. Odaadta. Amint hazaértem fel is szereltem. Nagyon utáltam, hogy a fiúk (férjem és fiam) úgy tusolnak, hogy úszik utánuk a fürdő. Ráadásul nem takarítanak össze maguk után... Ennek most vége!

 

Ezen kívül még két dolgot vettem. Egy ruháskosarat és egy napsátort. Ez utóbbi két dolgot egy helyen. És nagyon boldog voltam fizetés után, mert azt hiszem nagggggggyon jó árat tudtam kialkudni. 

A napsátor múlt hét óta került szóba, ugyanis a fiam is kijár mostanában a barátaival a helyi strandra. (Az Erzsébet kártyáján lévő összeget fogyasztja, mert neki van az is...) Mivel a strandon árnyék nem sok volt, a fiam bőre meg eléggé fehér, azt hiszem nem kell részletezni. Hiába adtam én 50 faktoros naptejet ( mert valószínűleg nem annyira kenegették egymás hátát a fiúk) úgy leégtek múlt héten, hogy mozdulni is alig tudtak. Ezért elkezdtem nézegetni a neten, és rátaláltam a napsátorra.

6000 Ft körül van webáruházakba, de arra is emlékeztem, hogy láttam a piacon múlt héten összeszerelve 3000 Ft körül.

Ennyiért mondta az eladó most is, csak ez nem volt összeszerelve, hanem a tartójába pihent. Nézegettem, nézegettem aztán elkezdtem neki mondani, hogy tudja-e, hogy ez nem sátor, hanem csak egy nyitott félsátor? Mutogattam neki a csomagoláson lévő képet. Elcsodálkozott, szerintem nem tudta... :D Vicces volt. Aztán elkezdtem "aggodalmaskodni", hogy mi van, ha nincs meg minden darabja? (Bár belenéztem és láttam, hogy minden OK.) Amint így lamentáltam, megláttam egy curver ruháskosarat is, és eszembe jutott, hogy bizony arra is szükségem lenne. Azt 1000 Ft-ra mondta. Tehát 4000 Ft-ról indultunk a sátor és a ruháskosár árát tekintve. Beszélgettünk mindenféléről (valamiért szeretek beszélgetni az árusokkal, és ők is szeretnek velem beszélgetni. Mindig elcsodálkozom, mikor elmondják hogy Ózd mellől vagy Devecserből jönnek, és még így is megéri nekik és örülnek, hogy itt el tudják adni "jó áron" a dolgaikat. Némelyeknek már a nevét is tudom). Szóval beszélgetés közben rákérdeztem, hogy végül is mennyiért adná oda ezt a félsátort? Talán a közvetlenségnek is köszönhetően azt mondta, mondjak én valamit... Ekkor jött a sztenderd szöveg: áááá, nem akarom megsérteni... Erre a sztenderd válasz: nem sértődöm meg, mondja csak. Erre én: hát 1000-1200 Ft-ra gondoltam... (persze nem, de innen jó indulni...) Ááááá, annyiért nem adom, legalább 1500 Ft. (No, itt már jó vagyok, mert 3000-ről indult ugye a sátor ára, és már 50 % engedménynél tartok!) Erre én: hát jó, adok érte 1500 Ft-ot. De tudja mit? Elviszem 2000 Ft-ért a ruháskosárral együtt. Jó? Erre Ő: rendben!

Láttam a felesége arcán, hogy nem őszinte a mosolya, de ezt már a kettejük játszmája lesz :) 

A sátort itthon megpróbáltam felállítani a nappaliban, de olyan nagy, hogy alig fért el, belelógott hol az asztalba, hol a szekrénybe, így nem készült most róla kép, de ilyen (csak narancs-kék színben).

Ez pedig a ruháskosaram:

Most semmi "apró kincset" nem találtam, de ennek a három dolognak is nagyon örültem. Remélem jövő hét végén már valóban ki tudom élvezni a HÉT VÉGÉT :)

 

Megosztás a facebookon