Soha nem vágytam pozícióra, nem akartam semmilyen titulust.

Nos ehhez képest a jelenlegi kinevezési okmányomban az alábbi szerepel: Állami vezető-főtanácsos.

Ami egyrészről ugye nagyon jól hangzik és megtisztelő, másrészt meg méltatlannak tartom rá magam. Hiszen hogyan is lehetek ilyen hangzatos cím birtokosa, mikor még ahhoz sem értek jelenleg amit csinálnom kell(ene). 

Előzmény: 15-én (vagyis tegnap) kaptam meg a kinevezési okmányaimat, hiszen hiába töltöttem a szabadságom nagy részét a nyugdíjfolyósítónál, a kért papírt nem sikerült beszerezni másfél hónap alatt se. Vagyis amit sikerült beszerezni, az mégse kellett. Mindegy is, hiszen a korábbi munkahelyeimről megvoltak a papírok, ezért már júliusba azok alapján meg lehetett volna csinálni a papírmunkát... De végül csak elkészült az a fránya papír. Vagyis papírok. Hiszen kaptam kinevezést, adatfelvételi lapot, utazási utalványt, tájékoztatót (pl. juttatásokról), igazolást az Államkincstártól a jogviszonyt illetően, mely szerint a jubileumi jutalmamhoz ez év szeptember 1-ig 24 év 4 hó és 5 nap amit állami szolgálati jogviszonynak elismernek. Vagyis jövőre jubileumi jutalmat fogok kapni :)) 

Ezeken kívül kaptam 3 hivatali e-mail címet: egy lab.hu egy bacs.gov.hu végűt és jelenleg van beüzemelés alatt egy csodálatos GroupWise postafiók. Már azt sem értem, hogy miért kell ennyi? De van még saját iktató felhasználónevem és jelszavam, különböző programokba belépési felhasználónevem és jelszavam és még valami, de már azt sem tudom az mihez van :) 

 

 

Ja, továbbá megkaptam az esküm szövegét is :)

Jövő csütörtökön fogok esküt tenni:

"Én XY becsületemre és lelkiismeretemre fogadom, hogy Magyarország Alaptörvényéhez hű leszek; jogszabályait megtartom és másokkal is megtartatom; tisztségemet a magyar nemzet javára gyakorolom."

"Isten engem úgy segéljen!"

 

Ma reggel kaptam 54 oldal aláírni valót. Értsd jól, nem 54 oldalas aláírni valót, hanem 54 oldalt, amit mindet alá kellett írni. Ez mind-mind különféle megismerési szabályzat. Aláírni is elég volt... (Csak halkan súgom meg, hogy nem sikerült mindet elolvasni :)

Annyi mindent kellene hirtelen elsajátítanom, megtanulnom és alkalmaznom, hogy esténként itthon már összetett értelmes mondatokat sem mindig sikerült előadnom :) De azért az elmúlt időben csak fejlődtem. Bár vannak napok, amikor kétségbeesek és azon gondolkodom, hogy miért is nem a gyámhivatali munkát fogadtam el inkább, hiszen ahhoz legalább van egy kis háttértudásom...

De most már mindegy. 

A héten eljutottam odáig, hogy az egyszerű dolgokat már meg tudom oldani. Ahol nincs valami nüansz, ott elboldogulok. Csakhogy itt általában vannak problémák, és nem sok az olyan eset, ahol "csak nyilatkoztatni, megállapítani, együttműködni és közvetíteni kell". De ma Katával (akivel egy napon kezdtünk) viccesen azt mondtuk, hogy ami nem egyszerű eset, azt továbbirányítjuk a kollégákhoz. (Mert elvileg erre is lenne lehetőség, csak azt hiszem rövid időn belül elkapnák a grabancunkat...)

 

Jelenleg mégis úgy érzem, hogy ezzel a kevés tudásommal is jobb lenne ha belevágnék és egyedül csinálnám a dolgom, legfeljebb közben kérdeznék, mert szerintem most már leginkább úgy tudnék fejlődni, saját rendszert kialakítani. Meglátásom szerint itt mindenki különböző szisztéma alapján dolgozik.

Van aki gyűjtögeti a dolgokat, külön kupacokba és amikor már elönti a papírtenger, akkor kezd (próbál, igyekszik) rendet rakni valamelyest (általában nem túl nagy sikerrel). Van aki minden szabad percét azzal tölti, hogy rendbe tegye az iratokat (nos ott sem láttam soha üres asztalt), hiszen mindig van mit iktatni, jogerősíteni, hiánypótolni, visszakövetelni, felszólítani, törölni a nyilvántartásból, szankciózni, stb.

 

Most már értem, hogy miért mondták, hogy itt nincs túlóra, de ha túlórázok, azt le lehet csúsztatni. Nem értettem, hiszen 3 órakor bezárják az ajtót, onnan kezdve ügyfél már nem jöhet. Tehát elvileg negyed 5-re kényelmesen be lehet fejezni a dolgokat. Elvileg. 

A fizetésemről meg annyit, hogy egyszer írtam róla csupán, mert annyira, de annyira hihetetlen volt számomra, hogy valóban annyi lesz, mint amit az interjún ígértek. Valójában amíg nem láttam leírva, aláírva, lepecsételve, addig kicsit kételkedtem. De tegnap megkaptam a szerződést, és valóban annyi. Már csak azzal kell bajlódnom, hogy eldöntsem a cafateria juttatást miként osszam meg. Édes terhek :) 

Megosztás a facebookon