Vannak időszakok, amikor meg tudom nehezíteni saját helyzetemet.

Ráadásul szerintem én ezt remekül tudom generálni is. De azért mostanában (a kor előrehaladtával) már eljutottam arra a szintre, hogy rövid időn belül azt mondom magamnak: "Te nem vagy normális, állítsd már le magadat!"

Most is így történt.

 

 

Kata akivel egy napon kezdtünk, ma már nekifoghatott saját neve alatt egyedül ügyfelezni. Én meg durciztam magamba, hogy ez már milyen?

Mi az hogy Ő már egyedül?

És én?

Én miért nem? 

 

Nos ennek nagyon egyszerű oka van, méghozzá az, hogy akinek a helyére felvették Katát, Ő már ugye GYED-en van, tehát nem dolgozik, szabad a helye, az asztala, a gépe, stb. Akinek a helyére pedig engem felvettek, Ő pedig még dolgozik, már csak pár napig ugyan, de ott ül a helyén és teszi a dolgát amíg a jól megérdemelt nyugdíjba vonulása el nem érkezik. Tehát nekem még nincs fix helyem ahová ülhetnék. Persze ezzel tisztában voltam, de mégis... Én már csak ilyen "problémagyáros" vagyok :)

Ez a durci kb. 10 percig tartott, mert szegény Kata meg ott parázott, hogy minden amit tesz, az mostmár a neve alatt fut, és bizony kő keményen felelősségre vonható. Főleg mivel ellátásokat állapítunk-, vagy szüntetünk meg, szankciózunk, vagy ha nem szüntetjük meg időben az ellátást, vagy az ügyfél kijátszva a rendszert mégiscsak több helyről vesz fel pénzt jogtalanul, ami később fog kiderülni, akkor követelhetjük vissza, stb. Láttam olyan esetet, ahol  "elfelejtett" nyilatkozni az ügyfél, hogy Ő bizony más államtól nyugellátást kap, de kiderült és milliós visszafizetésről van szó... Szóval észen kell lenni. Mindenről nyilatkoztatni, lemondatni, aláíratni, átvetetni. 

 

Amint ezeket végiggondoltam, már nem voltam morci, egyből mosolyra görbült a szám. Igaz, hogy már kissé unom a gyakorlóprogramot és uncsi századjára nyilatkoztatni, hiányt pótoltatni, függő hatályú végzést hozni, ellátást megállapítani, kérelmet felvenni- vagy elutasítani, generálni, számfejteni, hatósági bizonyítványt kiállítani, stb. valódi ügyfél nélkül, csupán adatok alapján, de még sincs tétje és a fizetésem is a számlára fog érkezni :) Ráadásul az én fizetésem duplája Kata fizetésének (hiszen Ő pályakezdő). Nem kell még stresszelnem, hogy hány ügyfél vár rám, és esetleg melyik él panasszal a hosszú várakozási idő miatt. Nem kell azon kattognom, hogy biztos mindent jól csináltam-e? Mindent iktattam-e amit kell és időben hoztam-e határozatot, biztos jogerősítettem-e és még ezer dolog.

Valójában a legnagyobb mázlista vagyok. A gyakorló programba "játszhatok" tét nélkül. És amit két hete írtam, hogy az IR program borzalmas, szörnyűséges, logikátlan és átláthatatlan számomra, nos azt a sok gyakorlással már egész jól magamévá tettem. Persze ma is találtam olyan ügyet a gyakorlás közben, amihez végigjártam a folyosón a kollégákat és bizony a régiek sem tudták a megoldást. Vagyis az lett az eredmény, hogy Ők is elővették az eljárásrendet és 4-5-en összedugtuk a fejünket, hogy meg tudjuk oldani a dolgot. De sikerült. És olyan büszke voltam magamra, mert megértettem egyből.

Ma tehát jó napom volt, sikerélménnyel.

Persze azért vannak rosszabb napok is, és azt hiszem amikor nekem is élesbe kell majd saját nevem és felelősségem teljes birtokában döntéseket hozni, nos biztos vagyok benne, hogy bizonytalan leszek. Ezért tehát ma teljesen felesleges volt 10 percig is stresszelnem, hogy én miért nem csinálhatom még? Ezért van, hogy már néha magamat is unom. Ha nincs probléma, hát csinálok. Szerencsére gyorsan átgondoltam és beláttam, a lehető legjobban alakult számomra a dolog. Hiszen ha fordítva lenne és nekem kellene élesbe dolgoznom, miközben Kata felelősség nélkül gyakorolhat, nos akkor azt hiszem még inkább besértődtem volna. Már csak ilyen az ember... (vagyis én), hogy soha nem annak örül, ami van. De fejlődő képes vagyok, hiszen gyorsan átkonvertáltam a dolgot :)

Aztán a hétre kb. ennyi is volt a munka, mert holnap csinosan kell kiöltözni, hiszen esküt teszünk.

Aztán munkavédelmi oktatás lesz és pénteken pedig, nos ismét céges buliiiiiii (evéssel, ivással, névnapozással egybekötött "munkaértekezlet" egy közeli sportpályán, ahol bográcsozni fogunk és "csapatépítünk"). Furi ez a munkahely, már a munkába állásom második napján nagy céges hepaj volt, most három hét elteltével pedig ismét buli, mondjuk ez már szerényebb, csak osztály szinten. Valóban szuper a csapat és szerintem azért ilyen összetartóak, mert rendszeresen szerveznek közös programokat, kirándulásokat, ahová egyáltalán nem kötelező elmenni, de mégis majdnem mindenki megy és jól érzi magát. Én is megyek! Megint :) És egyáltalán nem sajnálom, hogy a péntek délutánomba is be fog nyúlni egy kicsit. 

 

Megosztás a facebookon