Néha tejesen frusztráltnak érzem magam, főleg amikor azt tapasztalom, hogy a környezetemben vagy az ismeretségi körömben valakinek problémái vannak, miközben én szinte folyamatosan jó szériát futok.

Persze néha nekem is vannak hullámvölgyeim, olyan helyzetek, amikor én is szerencsétlennek érzem magam, de ez általában csak pár napig vagy néhány óráig tart. Az elmúlt időszakban akkor éreztem nagyon mélyponton magam amikor a lányomnak 27-es lett a TSH-ja. A következő kisebb ideg összeroppanást pedig akkor kaptam amikor egyik hétről a másikra 55-re emelkedett. 

55-re, mikor a max. normális érték 4, azaz négy! Annyira szerettem volna, hogy inkább nekem legyen rossz az eredményem, mint neki. Bármit megadtam volna, csak hogy rendeződjön a dolog. Még fiatal, gyermekvállalás előtt van, neki nagyon fontos, hogy a hormonrendszere megfelelően működjön!

Aztán persze az se esett jól, amikor végzést kaptam a múlt héten a Járásbíróságtól, hogy fizessek be 9.250. Ft-ot.

De ez utóbbi nem olyan, ami miatt a kardomba dőlnék.

A gyerekem rossz hormoneredménye az megviselt, de szerencsére tegnap járt orvosnál, és jelenleg 4,7 a TSH-ja. Nos ez már azért közelít a jóhoz.

A bírósági végzést megfellebbeztem, és bár nem sok reményt fűzök hozzá, hogy elengedik, de sz@rok bele.

Mára is jutott pár óra stressz. Az történt, hogy az egyik kolléganőm a csoportos cseten írt, hogy fizetésemelést kapott.

Én meg rögtön írtam is neki, hogy nagyon megérdemelte. De ezután jött a "hidegzuhany", mert megírta kicsit később azt is, hogy csupán 1000 azaz ezer forinttal nőtt a bére. Amikor meg még azt is megírta, hogy mennyi volt és mennyi lett, akkor teljesen rosszul éreztem magam. Nem tudom ez normális-e? De tényleg fizikailag is rosszul érzem magam, amikor nekem kedves emberek csalódottak vagy szomorúak. Az említett kolléganő fizetése bruttó 194.000. Ft-ról, 195.000. Ft-ra nőtt. Ennyit keres köztisztviselőként, diplomával, sok-sok munkával, mert bizony szegény olyan területen dolgozik, ahol bizony nem napi 8 óra a munkaidő. Annyit írt még, hogy sok-sok gondolkodás után úgy döntött, hogy a mekibe fagyit fog venni a plusz pénzen.

Egész délután ezen morfondíroztam, és "puffogtam". Még Ő nyugtatott...

Aztán még inkább rosszul éreztem magam, mert én bizony jó híreket kaptam, de mégse mondhattam el neki, mert ettől még inkább sz@rul érezte volna magát, amitől én is még sz@rabbúl, és ez így generálta volna magát.

Két levelem érkezett az ügyfélkapumra.

Az egyik levél arról szól, hogy az illetményemet 30.000. Ft-al megemelik január 1-től. A másik meg arról, hogy a helyettesítési díjamat (amit rajtam kívül egy ismerős kollégám se kap) 98.500 Ft.-ra emelik! Azért ennyi pénzért már nagyon megérte elvállalni ezt a munkát! Tekintettel arra, hogy a pénzem is jóval több, és a munka is sokkal kevesebb!

De közben meg ott volt a gombóc a torkomba, hogy szegény kolléganő meg...

Milyen igazságtalan...

 

Úgy döntöttem ezt senkinek se mondom el, csak a szűk családomnak! Szerintem márciustól úgyis feloldják a létszám stopot és akkor búcsút vehetek a helyettesítési díjtól. Mondjuk azért titokba reménykedem, hogy a beígért 30% béremelés az meglesz márciustól :) De addig is ez egy ajándék! Csak szegény kolléganő...

Ha belegondolok, hogy ebbe a hónapba közel fél millió forintért dolgozok, akkor kedvem támad mosolyogni. Csak mindig ott van a fejembe, hogy "bezzeg szegény kolléganő"!

Ennyit a munkahelyről.

Otthon rendbe mennek a dolgok. A lányom és a fiam is egyre fanatikusabban nyomja az egészséges életmódot, aminek köszönhetően a férjembe is fel-fel támad az érzés, hogy talán csatlakoznia kellene neki is :) Most ismét azt mondta, hogy februártól jön velem kondiba, de szerintem megmarad az elmélet szintjén.

Ebben a hónapban az egész család fogászati problémáit is orvosoltuk. A férjem is jár már velünk fogorvoshoz. Eddig nagyon félt, de mivel én és a lányom már régebb óta járunk egy kedves doktorbácsihoz, így csatlakozott hozzánk. Tette mindezt azok után, hogy a fiam egyik fogát gyökér kezelni kellett, de olyan szuperül megcsinálta az orvos, hogy ezen felbátorodva, már négyen járunk együtt fogászatra. Szóval a család ilyen szempontból is rendbe van.

Mi is van még?

Ja, eddig januárban három pénteket is volt kollégákkal töltöttem. Szuper volt! Feltöltődtem tőlük! Annyira imádok velük találkozni. 

És végül el ne felejtsem, hogy belevágtam ismét még komolyabban a súlycsökkentő életmódváltásomba. Egyelőre csak annyit tettem, hogy a szénhidrát fogyasztásomat csökkentettem, és nagyon komolyan veszem. Minden egyes falatot írok.

És bár nagyon kevés idő telt el a kezdet óta, vannak már részeredmények...

Nyilván két hét alatt nem lehet látványos dolgot művelni ezen a téren, de a mérleg már kevesebbet mutat.

Egyébként teljesen nem normális módon, minden reggel mérem a súlyom. Tudom, tudom, hogy hetente csak egyszer kellene, de mivel én most kísérletezem, hogy mégis mennyi legyen az annyi (kalória, szénhidrát, zsír, és fehérje bevitel) ezért mérem minden nap. Hiszen így egyből látom, hogy az előző napi %-os irány az jó, vagy inkább változtatni kellene.

Az elején jó volt az irány, de tegnap csupán egy kicsivel több kalóriát és szénhidrátot ettem, és bizony rögtön jelezte a mérleg. Szóval maradok egyelőre ennél, hogy naponta kontrollálom, jól csináltam-e az előző napot.

Ez azért is jó, mert így mindig "csak 1 napot" kell jól csinálnom! 

Nem??? 

De!

Tudom, durva elhatározás, de cél az kell! A mostani célom, hogy teljesíteni tudjam azt, ami már tavaly is sikerült, vagyis 12 hét alatt 10 kiló mínusz.

Ha sikerült, akkor újabb célt tűzök ki. Ha nem sikerül, akkor új célt keresek!

Megosztás a facebookon