vagyis most megint lejtmenet jön?

Voltam fodrásznál. Talán ez az egyetlen jó dolog, ami az elmúlt napokba történt velem. Meg persze az, hogy a fodrásznál nem egyedül voltam, hanem két volt kolléganővel. Azt hiszem nekik köszönhető, hogy mikor hazaértem, fogtam magam, abbahagytam az önsajnálatot és nekifogtam kicsit másképp gondolkodni. Pedig nem tettek semmit, csak a jelenlétük feltöltött. Ennyit számít, ha az ember nem bezárkózik otthon és agyal feleslegesen dolgokon, hanem "kihúzza a fejét a homokból". 

 

A lejtmenet pár napja kezdődött, mikor kiderült, hogy anyósom ismét covid osztályon van, megint elkapta a vírust. Ez azért gáz, mert ez már a harmadik alkalom, ráadásul úgy, hogy hónapokkal ezelőtt megkapta mindkét védettségi oltását.

Ettől (is) elég rossz kedvem lett. 

 

Bár azt mondják, hogy jól van, de b@sszus! HARMADSZOR??? Ráadásul telefon sincs nála, beszélni se tudunk vele.

A férjem pont anyósom miatt oltatta be magát, hogy tudjon hozzá menni.

És még ez is...

Tegnap megérkezett a férjem védettségi kártyája, épp indultam anyukámmal vásárolni, mikor kivettem a postaládából, ki a borítékból és a táskámba tettem, de már estére nem volt meg. Biztos voltam benne, hogy a csomagtérbe lesz, vagy lecsúszott az ülésnél. De nem lett meg, valószínűleg kirántottam valahol. Pedig szétkaptam az egész kocsit, az üléseket, a csomagtért, kesztyűtartót, mindent. Kipakoltam a táskámat, a pénztárcámat az irattartót, de semmi. Próbáltam egy-két üzlet biztonsági őrét is megkérdezni, ahol tegnap jártam anyukámmal, hogy találtak-e tegnap védettségi igazolványt, de nem találtak sehol.

Aztán még  hétfőn, vagyis kedden történt (mert ugye hétfő ünnepnap volt), hogy elment a fiam fizetős vérvételre, ahol azt nézték, hogy mivel átesett a betegségen, mennyi antitest van a szervezetébe. Másnap már meg is érkezett az eredmény, mely szerint van ugyan, de nem annyi, amennyiért kaphatna védettségi kártyát. Kissé elkeseredett, és a rossz kedvétől én is rossz kedvű lettem. Pedig a héten szabadságon vagyok, de most valahogy minden úgy jött össze, hogy csak a negatív dolgok találtak meg.

Aztán még hét elején a fiam tovább nyomasztott. Látszólag megértette, hogy anyagilag sokkal jobban járnának, ha itt összebútoroznak és nem albérletbe költöznek. A férjem is áldását adta, azt mondta őt sem zavarja, ha itt laknak. A barátnője ide is cuccolt múlt hétvégén, de kedden a fiam éjszakai műszak után már úgy jött haza, hogy talált egy tök jó albérletet és délután mennek is megnézni.

Pfff. Nem mondom, kissé meghatározta ez is a hangulatomat. Az ember ugye a gyerekének a legjobban akarja... Annyi pénzem nincs, hogy lakást vegyek neki, így abban tudnám segíteni, hogy itt laknak 1-2 évig, és úgy számoltuk, hogy annyi idő alatt már összejönne az önerő, amivel akár saját lakást is tudnának venni hitelre. De nem, a fiamnál úgy tűnik bekattant, hogy ennyi idősen önállóan kell már élni és nem a szülőknél lakni. A barátnője talán szívesebben maradna, mert lakott már albérletben és tudja, hogy az nem csak annyiból áll, hogy kifizeti a bérleti díjat, hanem annál sokkal többe. Mert a rezsi mellé bizony még azt is be kell tervezni, hogy a hűtőből is csak akkor tud kivenni valamit, ha bevásárol, a ruha se magától lesz tiszta, a főtt étel se csak úgy terem az asztalon és bizony aki még nem vezetett saját háztartást, az nem is látja át először, hogy mennyi kiadás és plusz meló van még...

Szóval megnézték az albérletet, ami nagyon jó helyen van a városközpontba, de mint kiderült, a kb. 30 nm (vagy még annyi se) csupán egyetlen szobából és egy fürdőből áll. Még egy konyha se fért be ennyi helyre, és nem is megoldható, hiszen nincs annyi hely, hogy egy gáztűzhely elférjen. Ezt még maguktól is belátták, hogy bár nagyon modern a lakás, de olyan kicsi, hogy a barátaikat se tudják vendégül látni és főzni se tudnak.

De már ott tartok, hogy elengedtem a dolgot. Ha menni akar, hát menjen. Még albérleteket is segítettem keresni. Ha mégis aztán vissza akarnak jönni, itt van hely, elférnek. Azt is mondtam, hogy mivel három szobánk van, amiből az egyiket a férjemmel mi bitoroljuk, a másik kettő szabad, tehát ha összevesznének, akkor még "külön is tudnak költözni". Még annyi ötletet adtam nekik, hogy ha már mindenáron menni akarnak, esetleg egy önkormányzati lakást megpróbálhatnának megpályázni.

Majd kiderül mi lesz. Egyrészt megértem, hogy menni akar, úgy érzem, hogy ezt a dolgot most már tényleg el tudom engedni. Ha költöznek, nem fogok minden nap főzni, több idő jut magamra, a szobát is át fogom alakítani. Szóval vannak terveim arra az opcióra is. Még az is lehet, hogy ismét kondiba fogok járni, mivel jóval több időm lesz. Ha már nem lesz kiről gondoskodni, akkor magamra fordítom azt az időt, amit most azzal töltök, hogy minél kényelmesebb legyen a fiamnak.

Most, hogy már egy kicsit kisimultabb vagyok, az előbb megigényeltem online a férjem védettségi kártyáját, befizettem a 3000 Ft-os eljárási költséget is, valamint letöltöttem a telefonjára az app-ot, amit a kártya helyett tud használni. 

 

Holnap pedig ha nem szakad az eső, akkor reggel megyek a piacra. 

És hétfőtől ha az idő engedi, akkor biciklivel fogok járni dolgozni, mert vettem azt is.

Összegezve: jót tett a fodrász (és a volt kolléganők). 

Kissé másképp látom a dolgokat...

Köszi csajok! 

 

Megosztás a facebookon

Lassan a végéhez közelít a lányoméknál tartó projekt, vagyis a festés, amitől a barátja teljesen kiborult az elején, de a végére azért mégis belerázódott.

Még hátra van egy két dolog, pl. szegőlécek vagy a lámpaburák visszaszerelése (bár lehet, hogy azok is le lesznek cserélve). Azért sok százezer forint megint megspórolásra került így, hogy nem festők festették ki a 130 négyzetméter alapterületű házat, és kicsit büszke is vagyok rájuk, mert szerintem nagyon jó lett! Igen lehet, sőt biztosan sokkal kényelmesebb lett volna ha semmit se kell csinálni, csak kifizetni a festőket, csak ha jobban belegondolok, bizony azért is sokat kell ám dolgozni, sőt lehet, hogy még többet, mire összejön a rávaló, vagyis mire kicsengeti az ember a munkadíjat. Így most kb. százezer forint anyagárból megúszták. Persze a cserélt nyílászárók, vagyis beltéri ajtók ára... Nos azt inkább hagyjuk is. De a lényeg, hogy a férjem kicserélte az ajtókat, javított ahol kellett, és festett, főleg a lányommal és egy festő ismerősével (neki napidíj lett számolva, nem vészes). 

De a lényeg, hogy szerintem elég jól sikerült. 

A lányom lőtt néhány előtte utána képet, íme:

És azért még mellérakta a tavaly készült kerítést is, hiszen az is változott, az is az apjának köszönhetően, előtte és utána: 

Így festés után az ingatlan értéke is növekedett, és azt hiszem nem csupán a festés árával. Másabb lett, sokkal modernebb és dizájnosabb. De még nincs vége... 

Vannak még tervei a lányomnak :)

Jóóóóóó, lehet, hogy a barátja egyelőre még nem akar azonosulni a tervekkel :)

De ismerem a lányom...

Amit egyszer a fejébe vesz...

Megosztás a facebookon

Esik az eső, unatkozom és gondoltam hasznosan töltöm az időt, megemlékezem róla, hogy mi is történt az utóbbi bejegyzés óta.

Nos sok minden nem.

Ráébredtem pár dologra, de semmi új vagy extra, csupán megint megállapítottam, hogy lusta disznó vagyok. 

 

Az étkezésekre még úgy-ahogy odafigyeltem, bár az utóbbi egy hónapba többször is "csaltam". A lányom szülinapi tortájából is nyilván ettem, meg a hétvégéken főzött nem éppen diétás ebédet se utasítottam el, hanem leültem a családdal és én is azt ettem.

Mérlegre állva nem vészes a dolog, de be kell látnom, hogy szinte egyáltalán nem mozgok, otthon tespedek munka után. De mindig megmagyarázom, hogy miért is, szóval jönnek a kifogások.

Kellene valaki aki jól seggbe rúg és azt mondja, hogy emeljem meg a hátsómat és induljak! 

Múlt hétvégén folytatták a festést a lányoméknál, nagyon jól haladtak vele, és talán kész is lett volna, de vasárnap elfogyott a festék. Hiába mentek OBI-ba meg Praktikerbe, nem kaptak olyat, hiszen festékboltba vették. Szóval maradt még e hétvégére is. A lányom barátja meg már betervezte, hogy a barátaival kenu túrára megy, de így most tépelődik, hogy mit is tegyen. Igazából nincs szükség a jelenlétére, csak kellemetlenül érzi magát, hogy még más dolgozik nála, addig ő meg szórakozik. Majd eldöni, hogy mi legyen. Én ilyen időbe biztos nem mennék, örülnék, hogy otthon lehetek. (Na ugye, már megint ez a hozzáállásom... Pfffff.)

Az ebédet hétvégén természetesen most is én prezentáltam, hiszen a konyha, étkező is festve lett, meg amúgy is ezt én szoktam.

Nincs is ezzel baj, csak azzal, hogy kitaláljam mi is kerüljön az asztalra, amivel nem kell sokat bajlódni, laktató és mindenki szereti?

De volt segítségem, adtak ötleteket és végül szombaton sült hús lett kukoricás rizzsel, vasárnap pedig ez, vagyis babgulyás csipetkével és gazdag háromszögek. 

 

Ahhoz képest, hogy mekkora adagot főztem, biztos voltam benne, hogy még hétfőre is marad, de nem, nem maradt. Vagy nagyon éhesek voltak, vagy jól sikerült a kaja, vagy a kettő együtt.

A fiam és a barátnője között még mindig nagy a szerelem. Most eszünkbe jutott, hogy talán megpróbálkoznak költségalapú bérlakás pályázásával. Nos szerintem semmi esélyük, de legyen. Én kinyomtattam hozzá amit kell, ezen ne múljon. Minden áron költözni akarnak, amit egyrészt megértek, másrészt meg ugye próbálom megmagyarázni nekik, hogy a legolcsóbb albérlet is évi 1 milla körüli kiadást jelent. A lakásvásárlás is szóba került, de van-e értelme minden támogatás nélkül, hitelre venni valamit, ami belefér a költségvetésbe, vagy inkább érdemesebb lenne kivárni és ha együtt maradnak, akkor esetleg később támogatásokkal venni valamit, addig meg gyűjtögetni? 

De fiatalok és nem igazán tudják a "késleltetés pozitív hatását", ami lehet az én hibám is, hiszen nem tanulta meg a fiam, hogy miként kell kivárni a dolgokat. Általában ha valamit szeretett volna, akkor szinte azonnal meg is kapta vagy legalábbis rövid időn belül, legalábbis ésszerű határon belül. 

Nem tudom, hogy meddig lakik még így otthon a fiam, de ezáltal, hogy már jó ideje téma a költözés, jobban el tudom fogadni, mint mikor először hallottam róla.

Ha menni akar, hát menjen, próbálja meg, hogy a külön élet bizony sokba kerül, hiszen nem csak albérletet vagy hitelt kell fizetni, hanem bizony a rezsin kívül még elég sok kiadás van. Nem csak kinyitja a hűtőt és tele van minden jóval, hanem előtte bizony be kell pakolni azokat. Nem csak úgy terem a tiszta ruha, vagy nem csak annyiből áll leülni az ebédhez, hogy kitalálja, mit is enne. De ha szeretné ezt megpróbálni, hát legyen. Végül is ez az élet rendje. 

A jelenről: esik az eső, már napok óta ilyen az idő és talán még a jövő héten is kitart, pedig szabadságot vettem ki a pünkösd utáni 4 napra. Nos nem volt semmi tervem, csupán időarányosan el kell kezdeni kivenni, én meg gondoltam, akkor most 9 napot lehetek otthon úgy, hogy csak 4 nap szabadságom bánja. De ilyen időbe??? Azt hiszem megint valami olyan elfoglaltságot fogok találni, amit lakáson belül lehet csinálni.

Vagy...

Vagy nem csinálok semmit :) Pffff., már megint ez a hozzáállás... 

Ilyen időbe még a piacra se fogok tudni kimenni...

Az elmúlt hétvége is milyen volt már? 

Akkor is hasonló volt az időjárás. De azért szombaton sikerült vennem egy olyan melegszendvics sütőt, ami régen volt szinte minden háztartásba. Csak ez már zománcos, mégse olyan, mint régen... De most a család rá van kattanva, mert ha még valaki emlékszik, bizony a sajt ebbe nem csak megolvad, hanem piros, ropogós lesz. 

 

Egyelőre ennyi.

Szóval tényleg semmi extra.

Csak a hátsómat kellene megemelni és elindulni mozogni.

Megosztás a facebookon

"kiskapu keresés"

Ilyenek vagyunk, keressük a kiskaput. Persze erre nem mindig lenne szükség, de pl. a coviddal összefüggő nem éppen ésszerű szabályozás arra sarkalja az embereket, köztük engem is, hogy keressük a rést a pajzson.

Most őszintén és komolyan kérdezem, pl. miért van szükség az éjszakai horgászathoz a védettségi igazolványra??? De ezt most komolyan kérdezem, mert nem értem! Sajnos sok ilyen van ami nem logikus számomra. Pl. a kávéház teraszán ülhetek együtt védettségi igazolvány nélküli emberekkel maszk nélkül, de az üres utcán is köteles vagyok maszkot hordani. MIÉRT???

Pont így nem értem azt se, ha valaki átesett a betegségen, akkor ugye megkapja a védettségi igazolványát, de a jogszabály szerint ő már nem kérhet antitest vizsgálat után másik kártyát, ha lejár az előző. De miért? Ha már úgyis saját zsebből kell kifizetni a vérvizsgálatot, majd azt követően ki kell fizetni a kormányablakba a kártyaigénylésnél a kiállítás díját, akkor miért nem? Ha van antitest, akkor minek oltatná magát???

Nem értem.

De én azért elolvastam a jogszabályt, ami ezt elvileg szabályozza. 

"Ha az érintettről az EESZT-ben nem tartanak nyilván pozitív eredményű koronavírus kimutatására szolgáló antigén gyorsteszt vagy molekuláris biológiai vizsgálati eredményt, azonban az érintett az egészségügyi szakmai szabályoknak megfelelő, Magyarországon működő egészségügyi szolgáltató által laboratóriumban elvégzett, pozitív eredményű vizsgálattal igazolja, hogy szervezetében a koronavírus elleni ellenanyag jelen van, úgy az (1) bekezdés f) pontja szerinti érvényességi dátum az ellenanyag jelenlétét kimutató vizsgálat dátumát követő negyedik hónap azonos napja, ha pedig a hónapban nincs ilyen nap, a hónap utolsó napja."

Tehát a szabályozás számomra egyértelmű, ha nincs az EESZT-ben pozitív vizsgálati eredmény... Vagyis ha van, azaz igazoltan átesett már a fertőzésen, akkor nem jogosult a fizetős teszt után védettségi igazolványra. Még akkor sem, ha kimutatható, hogy van antitest, tehát védett.

Csak nem hagyott nyugodni a dolog, ezért ismerősök által megkérdeztünk több kormányablakot is. Két helyen azt mondták, hogy nem tudják, nem tudnak a kérdésemre válaszolni, hogy ebben az esetben igényelhet-e kártyát az illető, egy harmadik helyen pedig azt mondták, hogy nem tudnak róla, hogy nem igényelhetné. Ezt én úgy értettem, hogy nem tudnak róla, tehát igényelheti.

Ezek alapján megbeszéltem a fiammal, hiszen róla van szó, hogy kockáztat-e 11.000. Ft-ot a tesztre, illetve még utána 3000 Ft-ot a kártya igénylésre (már amennyiben elég antitest van a vérében)? Hiszen Ő úgy gondolja, hogy nem szeretné beoltatni magát. Én ezt megértem és tudomásul veszem. Túlesett a betegségen, mi be vagyunk oltva, a barátnője is, ezért úgy véli, hogy az oltás nélkül is maximum magát veszélyezteti (illetve a munkatársait, de oda meg be kell járnia akkor is ha oltott, meg akkor is ha nem). A fizetős teszt jobban elfogadható számára, mint a védőoltás, aminek a hosszú vagy hosszabb távú mellékhatásai nem ismertek. Ráadásul ugye minek oltatna, ha még igazolhatóan védett???

Mindez most azért fontos, mert átesett a betegségen, de a védettségi kártya eddig semmire se volt jó, most meg már kellene, de lejár neki nem egészen két hét múlva. A barátnője most kapta meg a kártyát, tehát elvileg lenne még két hetük, hogy ide-oda menjenek, de utána max. itthon nézhetnének együtt sorozatokat, sok helyre együtt nem mehetnének. Arról nem beszélve, hogy már hónapok óta le van foglalva Keszthelyen egy szállás a nyárra.

Mivel eldöntöttük, hogy megkockáztatjuk a 11+3 ezer forintot, így nem volt más hátra, mint időpontot foglalni. 

Persze ez se olyan egyszerű, mint gondolná az ember. Ezen a településen legalább 8-10 magánlabor van, ahol el lehetne végeztetni a tesztet, csakhogy ezt is szabályozza a jogszabály, hogy mely labor eredményét fogadja el. OK, bizonyos szempontból el tudom ezt fogadni. Így már csak 3 laborra szűkült a kör. Csakhogy az egyik labor, mint kiderült jogosult a vizsgálat elvégzésére és labort is üzemeltet, de csak Bp-en és környékén végzik el ezt a vizsgálatot. Kb. fél órámba telt, mire ez kiderült, mert a telefont nem veszik fel, a sokadik hívás után is csak az automata mondogatta, hogy a vonalak túlterheltek és foglaljak online, de a honlapon meg hiába próbáltam időpontot foglalni, mert a mi településünkön mégse lehet. Szóval nincs összhangban a jogszabályban meghatározott labor és a tényleg vizsgálat.

A másik labornál is igyekeztem online foglalni időpontot, de több hét múlva lett volna csak időpont. Gondoltam felhívom őket és telefonon megérdeklődöm, hogy valóban csak egy hónap múlva lenne leghamarabb időpont? A "hölgy" aki felvette a telefont, kicsit se volt kedves, úgy fogalmaznék, hogy elég rendesen "leb@szott" és kiosztott, hogy igen, csak akkorra van időpont, de csak azért, mert lefoglalják a normál vérvételi időpontokat is covid vizsgálatra... És csak kiabált és emelt hangon osztotta nekem az észt. Egy idő után azért csak megszólaltam, hogy már elnézést, de én csak érdeklődöm, nem foglaltam időpontot, és ezek után már nem is akarok! Én megértem őt is, de ha az online foglalás nem egyértelmű, akkor ne ők legyenek már felháborodva... Javítsák ki, oldják meg!

A harmadik helyen nagyon kedvesek és készségesek voltak, bár ott nem lehetett online foglalni. Nem volt akadálya, hogy a fiam nevében foglaljak, a szükséges adatok megadása után már jövő héten, vagyis pár munkanapon belül mehetett volna, de mivel csak délelőtt van vérvétel és a fiam jövő héten délelőtt dolgozik, így azt követő hétre adtak időpontot. 

Kíváncsi leszek!

Egyrészt az eredményre, vagyis arra, hogy védett-e még? De arra tényleg nagyon-nagyon! Azért is, mert olvastam egy tanulmányt, amiben arról írnak, hogy "A szervezet által a koronavírus elleni védekezéskor termelt antitestek a koronavírusos betegek vérében legalább nyolc hónapig megmaradtak a fertőzést követően, és kulcsfontosságú szerepük van a fertőzés elleni küzdelemben is." 

Másrészt arra is kíváncsi leszek, ha védett, akkor a véreredmény alapján (a jogszabályban foglaltak ellenére) kap-e újabb védettségi igazolványt. 

A következő coviddal összefüggő elég átfogó kérdésem a lagzikkal kapcsolatban lesz. Ma G. G. bejelentette ugyanis, hogy az oltottak számától függetlenül május 28-tól meg lehet tartani a lagzikat. De először megvárom a részletes szabályozást, talán a jövő héten megjelenik.

Érintettek vagyunk ugyanis, mert az unokahúgom, aki egyébként Angliában él és a férje angol állampolgár, már kétszer elhalasztották a lagzijukat, ami Budapesten lenne a Hiltonba augusztusba. Csakhogy! Nem magyar állampolgár, aki nincs beoltva (mert ők nincsenek), ők hogy jöhetnek Magyarországra? Már gondolom a repülőre való felszállás is problémás, aztán ha azt meg is oldanák, gondolom karanténba kell(ene) menniük, de nem mehetnek szállodába ugye, mert nincsenek oltva... Aztán a családból alig van valaki, aki be lenne oltva, nincs pl. a menyasszony apja, anyja, testvére, stb. Ők hogy vehetnek részt a lagzin? Mert egy sátras lagziba ez talán megoldható, de a Hiltonba gondolom nem engedhetnek be senkit védettségi igazolvány nélkül... Szóval sok ismeretlen tényezős a dolog. 

De ez majd egy másik poszt lesz.

Megosztás a facebookon

Talán ott kezdeném, hogy pénteken kiderült, hogy tönkrement a fiam monitorja. Ő még asztali számítógéppel "nyomja", elég drága gép, úgy rakatta össze (gamer gép). Pénteken még dolgozott éjszaka, én meg azzal töltöttem a délután egy részét, hogy monitorokat kerestem. Elég jól kiműveltem magam, hogy mit lenne érdemes, milyet, ami ár-érték arányban is jó, stb. Találtam is, de mikor szombat reggel mutogattam neki, hogy miket találtam, azt mondta, hogy már kigondolta és ki is nézte, hogy milyet szeretne (ívelt, nagy felbontású, ilyen-olyan tudású, mittudomén) talált és még aztnap délután meg is veszi. 

A fiam lefeküdt, én meg szaladgáltam, mint pók a falon, anyukámmal bevásárlás, aztán OBI, muskátli beszerzés, szúnyogháló, stb. Majd mikor végeztünk, irány haza.

Talán még nem is volt dél, mikor a fiam pár óra alvás után felkelt és kitaláltuk, hogy akkor már át is rendezhetnénk a szobát, úgy értem, hogy az eddigi szobájából átköltözne a nővére volt szobájába, mert az nagyobb, meg ha a barátnője nálunk van, akkor úgyis ott alszanak. 

A szombati projekt tehát: két szoba átrendezése, kitalálni, hogy miként legyenek elrendezve a bútorok, majd bútorok tologatása (persze ahhoz, hogy egyik szobából át lehessen pakolni a másikba az egyik szobát ki kellett üríteni, az egész előszoba tele volt bútorral), internet hozzáférés (router) áthelyezése, kábel húzogatása, stb. Mindezt persze ketten a fiammal, mert a férjem a lányoméknál a festővel nekifogott a nagy munkának.

Aztán irány megvenni a monitort.

Indulás haza, gép és monitor összeszerelése, indítás... Mondom indítás... Indííítááás... 

De a monitor csak azt írja, hogy nincs videojel... 

A fiam közben bizgerálja a gépet, átnézte még egyszer-sokszor a csatlakozásokat, de továbbra se változott a helyzet, ezért elkezdte nézni a telefonján, hogy mi lehet a probléma? Arra a következtetésre jutott, hogy lehet nem is a monitor ment tönkre, hanem a videokártya. Na basszus! Akkor tök jó, hogy vett egy nagy, drága monitort. Kezdtem ideges lenni, mert azt mondta, hogy a videokártya is nagy összeg, de akkor már nem ebbe a régi gépbe rakatná, hanem rakat össze egy újat, aminek mikor kimondta az árát, hirtelen a szívemhez kaptam. Próbáltam észérvekkel meggyőzni, de úgy tűnt, hogy eredménytelenül.

Közben csináltam a harcsapaprikást túrós csuszával, hogy a fiam is tudjon ebédelni és a lányomékhoz is vigyek a "munkásembereknek".

Annyiba azonban engedett nekem drága fiúgyermekem, hogy egy szerelővel azért megnézeti a gépet és csak azután fog neki a projektnek. Aztán mikor elkészült az étel, evett és távozott otthonról, átment a barátnőjéhez.

Nem sokkal később hívott, hogy annyit próbáljak már meg, hogy most függőlegesen van bedugva a HDMI kábel a számítógép hátuljába, de alul is van még egy csatlakozási lehetőség vízszintesen, próbáljam oda átdugni. Átdugtam és ta-dam, már indult is a gép és a monitor is. Örömmel hívtam vissza a fiam, legfőképpen azért, mert így nem kell új gép, és több százezer forintot spórol ezáltal.

Nap végére a pakolástól, takarítástól (mert az ugye az átrendezéssel együtt jár) annyira fájt mindenem, hogy mikor megpihentem, utána felállni is alig tudtam. 

Vasárnap reggel korán indultam a piacra, a férjem meg a lányomékhoz folytatni a festést. Illetve nem folytatni, hiszen szombaton el se kezdték, mert a javításokat csinálták meg az egyéb előkészületeket amit festés előtt szoktak, mint pl. a hibák eltüntetése a falról, gletteltek, gitteltek, csiszoltak és portalanítottak, majd festőszalaggal letakarták a villanykapcsolókat, konnektorokat stb.

A piacon nem sok mindent találtam, igazából csak Starbucks kávékat vettem. Azt viszont jó áron. Most erre vagyok rákattanva, mióta a dizájnos kotyogómat megvettem, hogy mindenféle különleges kávét veszek és ízlelgetem. 

Aztán irány haza, ipari mennyiségű ebéd készítése (két háztartás és a festő részére). Az apró újkrumplit már annyira untam pucolni, és annyira nem haladtam vele, hogy befogtam a fiam és a barátnőjét is, akik egy szóra jöttek és csinálták.

Amint elkészült a vasárnapi ebéd, a fiatalokkal együtt ettünk, majd indultam a lányomékhoz, hatalmas fa tálon vittem a háromféle rántott húst, a petrezselymes burgonyát és igyekeztem a tárkonyos ragulevest is úgy eljuttatni, hogy ne lötyögjön ki. 

Ahhoz képest, hogy mekkora adagot vittem (a 80 cm-es fa tálat megpakoltam), nem sok maradt. Éhesek voltak! A lányom barátja azzal fogadott, hogy még egyszer ha festeni kell, addig nem fog neki, míg nem lesz annyi pénze, hogy fogadjon valakit, aki megcsinálja úgy, hogy neki semmit sem kell a fizetésen kívül csinálnia. Teljesen kiborítja a festés és az azzal járó dolgok. Az, hogy minden a szoba közepén van, hogy úgy néz ki a ház, mint ahová a bomba becsapott. Pedig egyébként marha nyugodt ember, az ilyenekre szokták mondani, hogy fát lehetne hasogatni a hátán. De a festés kiborítja. A lányom viszont úgy festett, mint akit éppen ez nyugtat. A párja ettől még idegesebbnek tűnt. Elég jól haladtak, elkészült a mosókonyha, a fürdőszoba az egyik szoba és a hálószobájuk. Még nincs kész, de már ezen az előtte-utána képen is látszik a változás, úgy, hogy még nincs kész teljesen, még nincsenek visszarakva a szegőlécek, meg a bútorok. Ilyen volt a háló, és ilyen lett (ha teljesen kész lesz, még szebb lesz).

Maradt még munka jövő hétvégére is, de ha ilyen jól haladnak, akkor kész is lesznek. Mondjuk még hátra van a gardrób szoba, a folyosó, még egy szoba, előszoba és a legnagyobb falfelület a nappali-étkező-konyha. 

Ma meg izgalmasan indult a hét. Délelőtt egyszer csak az egyik főorvos itt sertepertélt, hogy megkaptuk már mindannyian az oltást? Aztán csak visszakérdeztünk, hogy miért fontos ez neki? Azt mondta, hogy most szólt az egyik kollégája az oltópontról, hogy maradt ki Pfizer és gyorsan kellene valaki, aki fel tudná venni. Szóltam a férjemnek, hogy azonnal induljon. Ment is ahogy kell. Persze előbb még hazament letusolni és átöltözni, mégse melós ruhába megy oltakozni... De a főorvos csak hajtogatta, hogy ne tusoljon meg öltözzön, hanem azonnal menjen. Közben elküldtük a férjem adatait az oltóorvosnak. A férjem a nagy kapkodásba amint átöltözött, otthon felejtette a maszkot, úgy kellett visszamennie, ezzel is veszítve pár percet. De végül csak odaért, hívott is, hogy ott van, minden OK. Aztán nem sokkal később azért hívott, hogy azt mondták neki, hogy álljon át egy másik sorba... Mikor letettük a telefont, akkor jutott eszembe, hogy "másik sorba"? Lehet nem is Pfizert fog kapni, hanem oroszt vagy kínait? Amikor végzett, ismét hívott. Akkor megkérdeztem, hogy a másik sorba is Pfizert adtak? Erre Ő: nem tudom! Megnézettem vele az oltásnál kapott igazolást, és azt kapott :)

Közbe a lányom is értesített, hogy a barátjának sikerült az angol középfokú nyelvvizsgája is. 

 

Hurrá! Happy ez a nap!

Az már csak ráadás, hogy a fiam barátnője is rám írt, hogy kapott visszajelzést az egyik munkahelyről, hogy holnap várják állásinterjúra. Múlt héten keresgéltünk neki itteni állásokat, mert jelenleg minden nap ingázik Budapestre és ez időbe és fizikailag is megterhelő. Most boldog, és reménykedik, hogy felveszik itt helybe.

Ez a hétfő nem is olyan volt így, mint a többi szokott lenni. Gyorsan eltelt! 

Megosztás a facebookon

Sokaknak bizonyára nem "cukiság", de nekem/nekünk bizony az.

Még a múlt héten történt, hogy Riley, a lányom kutyája vérig sértődött, mert mikor a gazdi hazaért, nem játszott vele, mert fáradt volt...

De hát a kutyus meg egész délelőtt erre várt, hogy hazajön a gazdi és rosszalkodnak egyet.

De nem! A gazdi azt mondta, hogy "hagyjál Riley, fáradt vagyok, most nem játszunk!"

Nahát még ilyet? 

Nem játszunk?

Hát akkor bizony jól megsértődök, és majd kuncsoroghatsz, hogy kiengesztelj!

És így is lett!

Riley megsértődött:

 

A gazdi meg hogy is tudna ellenállni ennek? Nyilván felvette a durcáskodást a telefonjával, aztán meg azt mondta, "jól van na, gyere játszunk!"

Szóval ki nyert???

Megosztás a facebookon