Esik az eső, unatkozom és gondoltam hasznosan töltöm az időt, megemlékezem róla, hogy mi is történt az utóbbi bejegyzés óta.

Nos sok minden nem.

Ráébredtem pár dologra, de semmi új vagy extra, csupán megint megállapítottam, hogy lusta disznó vagyok. 

 

Az étkezésekre még úgy-ahogy odafigyeltem, bár az utóbbi egy hónapba többször is "csaltam". A lányom szülinapi tortájából is nyilván ettem, meg a hétvégéken főzött nem éppen diétás ebédet se utasítottam el, hanem leültem a családdal és én is azt ettem.

Mérlegre állva nem vészes a dolog, de be kell látnom, hogy szinte egyáltalán nem mozgok, otthon tespedek munka után. De mindig megmagyarázom, hogy miért is, szóval jönnek a kifogások.

Kellene valaki aki jól seggbe rúg és azt mondja, hogy emeljem meg a hátsómat és induljak! 

Múlt hétvégén folytatták a festést a lányoméknál, nagyon jól haladtak vele, és talán kész is lett volna, de vasárnap elfogyott a festék. Hiába mentek OBI-ba meg Praktikerbe, nem kaptak olyat, hiszen festékboltba vették. Szóval maradt még e hétvégére is. A lányom barátja meg már betervezte, hogy a barátaival kenu túrára megy, de így most tépelődik, hogy mit is tegyen. Igazából nincs szükség a jelenlétére, csak kellemetlenül érzi magát, hogy még más dolgozik nála, addig ő meg szórakozik. Majd eldöni, hogy mi legyen. Én ilyen időbe biztos nem mennék, örülnék, hogy otthon lehetek. (Na ugye, már megint ez a hozzáállásom... Pfffff.)

Az ebédet hétvégén természetesen most is én prezentáltam, hiszen a konyha, étkező is festve lett, meg amúgy is ezt én szoktam.

Nincs is ezzel baj, csak azzal, hogy kitaláljam mi is kerüljön az asztalra, amivel nem kell sokat bajlódni, laktató és mindenki szereti?

De volt segítségem, adtak ötleteket és végül szombaton sült hús lett kukoricás rizzsel, vasárnap pedig ez, vagyis babgulyás csipetkével és gazdag háromszögek. 

 

Ahhoz képest, hogy mekkora adagot főztem, biztos voltam benne, hogy még hétfőre is marad, de nem, nem maradt. Vagy nagyon éhesek voltak, vagy jól sikerült a kaja, vagy a kettő együtt.

A fiam és a barátnője között még mindig nagy a szerelem. Most eszünkbe jutott, hogy talán megpróbálkoznak költségalapú bérlakás pályázásával. Nos szerintem semmi esélyük, de legyen. Én kinyomtattam hozzá amit kell, ezen ne múljon. Minden áron költözni akarnak, amit egyrészt megértek, másrészt meg ugye próbálom megmagyarázni nekik, hogy a legolcsóbb albérlet is évi 1 milla körüli kiadást jelent. A lakásvásárlás is szóba került, de van-e értelme minden támogatás nélkül, hitelre venni valamit, ami belefér a költségvetésbe, vagy inkább érdemesebb lenne kivárni és ha együtt maradnak, akkor esetleg később támogatásokkal venni valamit, addig meg gyűjtögetni? 

De fiatalok és nem igazán tudják a "késleltetés pozitív hatását", ami lehet az én hibám is, hiszen nem tanulta meg a fiam, hogy miként kell kivárni a dolgokat. Általában ha valamit szeretett volna, akkor szinte azonnal meg is kapta vagy legalábbis rövid időn belül, legalábbis ésszerű határon belül. 

Nem tudom, hogy meddig lakik még így otthon a fiam, de ezáltal, hogy már jó ideje téma a költözés, jobban el tudom fogadni, mint mikor először hallottam róla.

Ha menni akar, hát menjen, próbálja meg, hogy a külön élet bizony sokba kerül, hiszen nem csak albérletet vagy hitelt kell fizetni, hanem bizony a rezsin kívül még elég sok kiadás van. Nem csak kinyitja a hűtőt és tele van minden jóval, hanem előtte bizony be kell pakolni azokat. Nem csak úgy terem a tiszta ruha, vagy nem csak annyiből áll leülni az ebédhez, hogy kitalálja, mit is enne. De ha szeretné ezt megpróbálni, hát legyen. Végül is ez az élet rendje. 

A jelenről: esik az eső, már napok óta ilyen az idő és talán még a jövő héten is kitart, pedig szabadságot vettem ki a pünkösd utáni 4 napra. Nos nem volt semmi tervem, csupán időarányosan el kell kezdeni kivenni, én meg gondoltam, akkor most 9 napot lehetek otthon úgy, hogy csak 4 nap szabadságom bánja. De ilyen időbe??? Azt hiszem megint valami olyan elfoglaltságot fogok találni, amit lakáson belül lehet csinálni.

Vagy...

Vagy nem csinálok semmit :) Pffff., már megint ez a hozzáállás... 

Ilyen időbe még a piacra se fogok tudni kimenni...

Az elmúlt hétvége is milyen volt már? 

Akkor is hasonló volt az időjárás. De azért szombaton sikerült vennem egy olyan melegszendvics sütőt, ami régen volt szinte minden háztartásba. Csak ez már zománcos, mégse olyan, mint régen... De most a család rá van kattanva, mert ha még valaki emlékszik, bizony a sajt ebbe nem csak megolvad, hanem piros, ropogós lesz. 

 

Egyelőre ennyi.

Szóval tényleg semmi extra.

Csak a hátsómat kellene megemelni és elindulni mozogni.

Megosztás a facebookon