Lassan a végéhez közelít a lányoméknál tartó projekt, vagyis a festés, amitől a barátja teljesen kiborult az elején, de a végére azért mégis belerázódott.

Még hátra van egy két dolog, pl. szegőlécek vagy a lámpaburák visszaszerelése (bár lehet, hogy azok is le lesznek cserélve). Azért sok százezer forint megint megspórolásra került így, hogy nem festők festették ki a 130 négyzetméter alapterületű házat, és kicsit büszke is vagyok rájuk, mert szerintem nagyon jó lett! Igen lehet, sőt biztosan sokkal kényelmesebb lett volna ha semmit se kell csinálni, csak kifizetni a festőket, csak ha jobban belegondolok, bizony azért is sokat kell ám dolgozni, sőt lehet, hogy még többet, mire összejön a rávaló, vagyis mire kicsengeti az ember a munkadíjat. Így most kb. százezer forint anyagárból megúszták. Persze a cserélt nyílászárók, vagyis beltéri ajtók ára... Nos azt inkább hagyjuk is. De a lényeg, hogy a férjem kicserélte az ajtókat, javított ahol kellett, és festett, főleg a lányommal és egy festő ismerősével (neki napidíj lett számolva, nem vészes). 

De a lényeg, hogy szerintem elég jól sikerült. 

A lányom lőtt néhány előtte utána képet, íme:

És azért még mellérakta a tavaly készült kerítést is, hiszen az is változott, az is az apjának köszönhetően, előtte és utána: 

Így festés után az ingatlan értéke is növekedett, és azt hiszem nem csupán a festés árával. Másabb lett, sokkal modernebb és dizájnosabb. De még nincs vége... 

Vannak még tervei a lányomnak :)

Jóóóóóó, lehet, hogy a barátja egyelőre még nem akar azonosulni a tervekkel :)

De ismerem a lányom...

Amit egyszer a fejébe vesz...

Megosztás a facebookon