Vagyis lapulok, mint nyuszi a fűben.

A munkahelyen egyedül vagyok, a kolléganőm otthon, várja a magánúton megcsináltatott covid tesztje eredményét. A férje közvetlen kollégája lett beteg, lélegeztetőgépen van. Persze kontaktkutatást nem végeztek, úgy látom kormányunk elengedte ezt a dolgot, a svéd modellt próbálják másolni, csak olyan "magyar módra". Szerintem ebből baj lesz, teljesen mások a viszonyok, teljesen mások az emberek, a mentalitás, a fegyelmezettség, a körülmények, az egészségügy helyzete, stb.

Szóval a kolléganő vár az eredményre, és reménykedik, hogy nem lesz baj.

A volt kollégáim közül a munkaügyibe többen is elkapták, van igazolt covid pozitív és van, akit hazaküldtek, mert szoros kontaktba volt a fertőzöttekkel.

Én igyekszerm behúzni fülem-farkam, persze azért elmentem fodrászhoz és a hétvégi piacot se hagytam ki. De egyébként nem nagyon megyek semerre. Otthonról hozok ebédet, vagy hazaugrok enni.

Hétvégén a piacra azért mind a két nap kimentem. Mégiscsak szabadtér, és igyekszem távolságot tartani. Szombaton könyveket vettem. Nem tudom honnan szerezte az eladó, mert az tuti, hogy egyet se olvasott. Nem régi könyvek, hanem újak és mostaniak. 500 Ft-ért adta darabját, de persze ha többet vesz valaki akkor már rögtön 400 Ft/db, ami engem természetesen nem akadályozott meg abban, hogy még ebből is alkudjak a végén.

Az előző hétvégén vett könyvet már kiolvastam. Nekem tetszett. Elég valósághűnek tűnt, hogy valóban milyen játszmák zajlanak egy drogfüggő körül. Mit meg nem tesznek azért, hogy hozzájussanak az anyaghoz. És az külön pluszt adott hozzá nekem, hogy tudtam kiről van szó, hiszen Szabó Győző saját kálváriáját írta meg. A film elvileg pár héten belül a moziba kerül, én előtte mindenképp el szerettem volna olvasni. Kíváncsi leszek, hogy melyik a jobb a könyv vagy a film. 

Vasárnap is voltam a piacon, akkor cipőket, táskát, kabátot és apróbb dolgokat vettem. Pl. egy aktivitásmérő okoskarkötőt. Nem is tudom, hogy miért néztem meg, talán azért, mert a dobozában volt... Nem akartam megvenni... De amint kézbe vettem, már mondta is az eladó, hogy 3000 Ft. Én meg egy kényszeredett kis kacajba törtem ki. Aztán amikor kicsomagoltam, akkor láttam, hogy a töltője olyasmi, mint annak az okosórának, amit pár hónapja találtam. Talán a töltő miatt egy pillanatra elgondolkodtam. Kiszúrta ezt egyből az eladó és már alkudott is magára. 2500 Ft-ért, vihettem volna... Annyit azért nem ér a töltő... Egy ezrest adok érte... De csak rázta a fejét, hogy annyiért nem. Letettem és indultam tovább. De már kiabált is utánam, hogy legyen 1500, én meg csak mentem tovább. Na jó add a pénzt! Így lett az enyém egy ezresért. Ránézésre talán még annyit se ér.

De otthon rákerestem: Fitbit Charge HR - és az ágép kb. 40.000. Ft. körül hozza. Pfffff

Hát biztos nem adnék érte annyit, de egy ezrest megért :) 

Igazából úgy tűnik, hogy nem az óra, hanem a hozzá való app az, ami tök jó.

Már csak az kellene, hogy vége legyen ennek a vírusnak és végre nyugodtan fel lehessen keresni az edzőtermeket...

Megosztás a facebookon