de semmi komoly.

Az előző posztot úgy kezdtem, hogy "most minden békés, nyugodt és idilli". Eddig tartott. Most, hogy tegnap óta szabadságon vagyok, hirtelen nem is olyan nyugodt és idilli, és nem az itthoni,  hanem a munkahelyi dolgok miatt. Pedig ma szabadságon vagyok, ráadásul ma van a névnapom is... 

Tehát tegnap óta szabadságon vagyok. Voltunk is a férjemnek telefont venni, meg anyukámmal ma hajnalban a piacon, ahol annyian voltak, hogy parkolót se találtam, és a halas pultnál is vagy 50 ember állt sorba (persze nyilván nem másfél méteres távolságba). 

 

De a nyugalmam megzavarására alkalmas dolog tegnap kezdődött. Mivel egész nap el voltam foglalva (reggel turiba mentem, aztán próbáltam bejutni a Lidl-be, de mikor megláttam a tömeget, inkább visszafordultam és máshová mentem, ahol "csak" fele annyi ember volt). Aztán a férjemmel Media Markt, Telenor, stb., telefonvásárlás. Hazaérve kacsa sütés, egyebek. Este volt már, mire leültem és akkor vettem észre, hogy a telefonom le van némítva és két nem fogadott hívásom is volt. Az egyik a főnököm. A gyomrom összeszorult, mert azzal tisztába vagyok, hogy szabadság alatt soha nem hívna,  ha nem volna fontos. Vagy elb@sztam valamit, de nagyon-nagyon (dehát mit???) 

Vagy valami más baj van. A másik telefonszám pedig azé a kollégáé, aki januártól jönne mellém dolgozni. A főnököt nem volt már képem este 7 után felhívni, így sms-t írtam neki, hogy "Bocsi, most vettem észre, hogy hívtál, baj van?  Reggel hívjalak?"

A másik telefonszámot szemrebbenés nélkül visszahívtam. A kolléga elmondta, hogy csak azért keresett, mert kapott egy másik állásajánlatot is, és inkább azt fogadja el. Elnézést, ha kellemetlen helyzetbe  hoz, stb. 

Kissé ideges lettem, mert már tudtam, hogy miért keresett a főnök. Hiszen tőlem várta, hogy vigyek valakit, aki januártól velem fog dolgozni, és ezt a kollégát én ajánlottam... Na ezért szívás, ha a főnök azt mondja, hogy Te válassz! Mert ha nem jól sül el a dolog, akkor ki a hibás??? Hát aki ajánlotta. Ha meg jól sikerül, akkor a főnök tett veled jót, hiszen azzal dolgozhatsz akit választottál.

Persze nyilván a főnököm is pontosan tudja, és én is, hogy nem én tehetek róla, de akkor is. 

Így hát még tegnap este végiggondoltam, hogy ki jöhetne számításba kollégaként, és fel is vettem két emberkével a kapcsolatot.

Ma hajnalba anyukámmal bevásároltam a piacon, majd még egy üzletet is útba ejtettünk, de 8-kor már a főnökömnél voltam.

Szabadkoztam egy kicsit, hogy milyen kellemetlen nekem ez a dolog (mert tényleg az egyébként), Ő meg megnyugtatott, hogy nem tehetek róla, az illető felnőtt ember, és ez az Ő döntése nem az enyém. Csakhogy! Amint ez tegnap kiderült, elkezdtek keresgélni a nagy hivatalon belül az állományba, az osztályon dolgozókat is ugrasztották, hogy van-e ilyen végzettségű ismerősük, stb. De nem találtak. Ezért hívott a főnök tegnap (amit nem vettem észre), mert rájöttek, hogy vélhetően én vagyok az, akinek vannak ilyen ismerősei. 

Ma az egyik jelölttel már meg is írtuk a kktv-s önéletrajzot és el is küldtük a főnöknek, aki pár órán belül már be is hívta holnapra az illetőt. Most egy kicsit félek. Nem tudom pontosan megfogalmazni, hogy mitől, csak egy kis rossz érzés ott munkálkodik bennem. 

Itthon minden rendben. Hetente legalább kétszer jól összebalhézunk apával, ordibálok vele, aztán rájövök, hogy felesleges. 

A múlt héten is pont két ilyen alkalom volt. Az egyik, hogy a konyhába a mosogatótálcát a csappal kicseréltük. Előzmény, hogy elromlott a csap, egy betétet kellett volna venni bele (ez meg is történt), de a férjem olyan "ügyesen" cserélte ki, hogy végül az egész csaptelepet cserélni kellett. Én meg úgy voltam vele, ha már a csapot cseréljük, akkor a mosogatótálcát is, mert még a régi fajta fehér zománcos kétmedencés volt. Eljárt felette az idő, hiába takarítottam, nem úgy csillogott már. Szóval végigjártuk a boltokat, ahol, 15-20 ezer Ft. között találtunk csaptelepet és kb. ilyen áron kétmedencés mosogatót is. De persze én megoldottam ezt a piacon, összesen 5000 Ft-ért (mosogató, csapteleppel). Persze jócskán alkudnom kellett, de nem voltam szívbajos. Mondtam, hogy ennyit adok és kész. Persze centivel jártam a piacot, mert nem akartunk még faragcsálni a pultból is. De megtaláltam a megfelelőt, a régit kivette a párom, az újat berakta a helyére, és egy csövet kellett venni, ami összekötötte a mosogatót a lefolyóval. Mondtam, hogy mielőtt elindulunk, mérje le, hogy mekkora kell, de azt mondta: "ne okoskodjak, tudja ő azt." Jól van, ha tudja, hát tudja. Persze végül nem tudta, így egy komplett lefolyórendszert vett, ami itthon derült ki, hogy nem jó (2000 Ft feleslegesen). Ekkor kezdtem a kiabálást, hogy "megmondtam...."

Ő meg lemérte, megkért, hogy menjünk vissza a szaküzletbe és megvesszük azt ami kell. Olyan dühös voltam, hogy azt se tudtam, ne szóljak hozzá, vagy ordítsak vele? Végül meglett a megfelelő lefolyó és elkészült a mosogató.

Valami "csodálatos" képessége van, mert mióta ez van és nem a régi, azóta szinte nincs is semmi benne. Valahogy mindenki azonnal elmosogat maga után. 

A másik veszekedés a kocsonyafőzés miatt tört ki. Ezt a mai napig felemlítem, ha kötözködni akarok :) 

Az történt, hogy feltettem főni a kocsonyának valót, de el kellett mennem, így megkérdeztem életem párját, hogy odafigyel rá (lehabozza), vagy zárjam el a gázt amíg hazaérek? 

Azt mondta, ne zárjam el, figyel rá. Csakhogy amint hazaértem azzal szembesültem, hogy nem lehabozta, hanem az egész levet leöntötte róla és tiszta vizet öntött rá. Nos ez a kocsonyánál nem jó megoldás. Vélhetően nem habozta ahogy kellett és zavaros lett az egész. Mikor megláttam a tiszta vizet, elkezdtem a kántálást, hogy mit csinált, ezt nem így kell, és persze én vagyok a hibás, amiért egyáltalán rábíztam, stb., stb. Ő meg állította, hogy nem tiszta víz az, hanem ennyire lehabozta. Ettől még idegesebb lettem, hogy még hülyének is néz. Jó kis kiabálást csaptam. Na mindegy is, végül elkészült a kocsonya, csak így jóval tovább kellett főzni és kevesebb lé is lett, mintha nem öntötte volna le az első levet.

De rájöttem, hogy hiába kiabálok, ez van és kész.

Csak az a baj, hogy mindig a kiabálás után jövök rá, hogy már mindegy... Viszont így nem kapok agyvérzést, mert levezetem :)

 

Megosztás a facebookon