avagy ma csak fél napot dolgoztam...

Tegnap írtam pont, hogy akkor is a "hivatalba" kell ülni, ha nincs értelme. Nos ma erre rácáfoltak. Pont a főigazgató mondta azt, hogy aki tud, az menjen haza.

Persze ez nem azért történt, mert nem lenne munka (persze nekünk ma se volt, mert a doktornő aki ma vizsgált volna, még mindig covidos), de a többieknek akadt bőven tennivaló. Holnap már mi is "dolgozunk".

Szóval a történet röviden.

Reggel azon gondolkodtam, hogy mivel fogom eltölteni a napomat, mert nem vittem olvasnivalót, a facebook pörgetését meg már untam, és internetezni se volt kedvem. (Na jó, persze ne nyafogjak, hiszen ezért a nagy semmiért is fizetést kapok, és nem is minimálbért.)

Szóval valahogy csak eltelt a délelőtt, fél 12-kor már indultam haza ebédelni és kb. fél 1 lehetett vagy egy kicsivel több, mikor visszaértem a (félórás ebédszünetemről) a munkahelyemre. Legnagyobb meglepetésemre tömeg állt az épület előtt.

Amint leparkoltam, akkor vettem észre, hogy a tömegbe ott van a főnököm és olyanok, akik velem egy épületbe dolgoznak. 

Egyből megértettem, hogy valamiért kiürítették az épületet. Odamentem a főnökhöz, aki elmondta, hogy földrengés volt és azért kellett kijönni mindenkinek.

Értetlenül néztem, mert én semmit se vettem észre és úgy láttam, hogy a körülöttem állók se.

Őrült telefonálásba voltak a "főnökök", végül arra jutottak, hogy beindítják a tűzriasztót, hogy ha véletlen még maradt valaki bent, akkor az is azonnal hagyja el az épületet. 

Ezt követően kiszállt a katasztrófavédelem (persze mindez nem kevés időbe telt). A főigazgató azt mondta (és a főnököm is tőle függetlenül), hogy aki tud, az menjen haza, a többiek meg vagy shoppingolni vagy ki hova tud, de az épületbe biztos nem lehet visszamenni még 1-2 óra hosszáig, amíg át nem vizsgálják, hogy biztonságos-e? 

A nagyfőnökök irodái a 11. emeleten találhatók, és azt mondták, hogy ott nagyon érezni lehett a dolgot, kilengett az épület, kinyíltak a szekrényajtók, mozgott alattuk a szék, stb.

A lényeg, hogy mivel én akkor értem vissza itthonról az ebédből, így minden nálam volt (táska, kocsikulcs, stb.) tehát én haza tudtam jönni. Felajánlottam a közelembe lakó kollégáknak is, hogy szívesen hazaszállítom őket, és ha kell, akkor még ma vissza is viszem őket a dolgaikért, hogy ne kelljen órákat ott álldogálniuk. De mindegyik csak sajnáltatta magát, egyik se indult, mikor mondtam, hogy aki jönni akar, azt elviszem.

Arról én nem tehetek, hogy rajtam kívül nem sokan voltak ilyen szerencsések, hiszen legtöbben úgy jöttek ki az épületből ahogy voltak, max. kabátot vettek fel, de eszükbe se jutott, hogy táska, kulcs, telefon, stb.

A kolléganőm is ott agonizált, hogy neki bent van a hűtőbe amit reggel vásárolt (tej, sajt ilyesmi). Mondtam neki, hogy én lesz@rnám a helyébe és hazamennék, hiszen nem lesz annak semmi baja holnapig...

De erre azt mondta, hogy "nem vagy a helyembe". 

És valóban. Mondtam is neki, hogy "nem vagyok a helyedbe", ezért el is köszönök, mert én bizony hazamegyek.

Páááááááá

 

Megosztás a facebookon