Tegnap a délelőttömet már megint a NYUFIG-ba töltöttem, mert még mindig nem készült el a határozatom a jogviszony igazolásomról. Forrtam a dühtől, főleg, hogy több, mint húszan voltak előttem. (Mert az iktatószámommal nem enged a rendszer időpontot foglalni.)

Amint rám került a sor, a hölgy már mosolyogva fogadott és el sem kérte az okmányaimat. Már jól ismer, hiszen gyakran járok oda, azért az egy darab papírért, amit egy hónap alatt sem sikerült elkészíteni. Vagyis elkészült az, csak még mindig nem öltött határozat formát, hanem fogalmazvány képében várja, hogy az ügyintézőm elkészítse. Nem patáliáztam, hiszen a lenti ügyfélszolgálaton dolgozó nagyon kedves hölgy mit sem tehet a kollégája nem éppen gyors tempójáról. De mégiscsak betelt nálam a pohár. És nagyon kedvesen megkértem, hogy ugyan árulja már el nekem a kollégája telefonszámát. Próbáltam én már többször is hívni, de a központ csak nyeli a pénzemet, nyomogatom az instrukciók szerinti gombokat, majd egy idő után (mivel nem veszik fel) szétkapcsol. Szóval én kértem, Ő meg adta, mert azt hiszem már Ő is túlzásnak tartotta, hogy ennyi idő alatt sem készült el az a fránya hivatalos irat.

Tegnap délután már nem telefonáltam, egyrészt mert le kellet higgadnom, másod sorban pedig azért, mert amint ott végeztem, már roboghattam is a foglalkozás egészségügyre. Nos annak ellenére, hogy időpontra mentem, elég sokan voltunk, és valójában érkezési sorrendben jutottunk be. Nem panaszkodhatok, hiszen én elég hamar bejutottam. A doki nagyon meglepett, mert látszólag unottan kérdezgetett, de aztán belendült, és úgy megvizsgált, hogy csak na! Úgy is mondhatnám, hogy tokától-bokáig :)

Mikor végeztem, levezetésképp egy kicsit shoppingoltam és már elég későn értem haza ahhoz, hogy munkaidőbe tudjak telefonálni. No de ma reggel... Már nyolc óra 5 perckor telefonáltam a megszerzett számra. Nagyon kedves és tisztelettudó voltam. Elmondtam, hogy jövő héten kezdenék a Kormányhivatalba, csak az a fránya papír amit várok, bizonyára elkeveredett az iktatóba, vagy a postán, mert még mindig nem kaptam meg... És nagyon-nagyon kedvesen megkérdeztem, hogy lehetne-e esetleg arról szó, hogy egy másolatot adjon? (Tudom, hogy nem, hiszen nem készült el a határozat, de ezen információról egy szót se szóltam.) Kérte, hogy tartsam a telefont és utána néz. Kis idő múlva jött is a válasz, hogy igen, valószínűleg elkeveredett, de ha holnapután, azaz pénteken reggel bemegyek hozzá, akkor személyesen odaadja a kezembe, nem kell az ügyfélszolgálaton kivárni a soromat, csak mondjam a portán, hogy szóljanak neki :D

Ugye, hogy ugye? 

Aztán azon gondolkodtam, hogy ha nem hívom fel, akkor mikor kaptam volna meg a határozatot? Meg azon is gondolkodtam, hogy mi a francért voltam ilyen türelmes? Ezt már eljátszhattam volna két hete is... Mindegy, ezen már kár kattogni. Érdekérvényesítettem és kész :)

Ügyes nagylány vagyok! 

Megosztás a facebookon